Telep Öcsi Nagy Indiánkönyve
Az indijánok gazdálkodása (állatenyésztés, mezőgazdaság, vidékfejleztés, kereskedelem)
Az indiánok eggyálltalába nem tenyéztették az álatokat. Ennek elenére mégis kihasználták az álatok előnyeit, de ingyen. Ugyan is a rézbőrü így okoskodott: Mit kinlógyjak én vele? Épiccsek ólat meg izstálót? Horgyam elé a takarmányt? Ganézzam ki alolla a trágyát? 1 frásszt! Boldogujjon ahogy akar, legelésszen amerre keddve tartya, ha szügségem lesz rá, ugyis levadászom.
Mijen igaza vólt, nemi gaz? Nem kellet drága pénszt kőlteni tápra meg vájura, nem kelett aggódva álatorvost hivni, ha a jószág ellett vagy fijalt vagy ha sújos betegen fettrengett a karámba, te hát nem vólt rá a rézbőrünek semmi gongya. Merha tölle 50 kilóméterre a bölénykonda egyjik tagja éppen köjkedzve vajúdot vagy mongyuk a szopornyicától kinlódva agonizált, mit érdekelte az az indijánt? Nem az ő rizikólya!
Hogyha kellett nekik valami álati eredetü termék, akkor felkerekettek vadászni, és elmentek medvézni vagy bölényezni, esetleg kojtolni (ha a kolyot nevü prérifarkast akarták becserkézni). És az elelytett jószágot az utólsó porcikájáig kihasznállták, nemcsak a húsát.
Példáúl a medve bundájábol bundát vartak vagy mackó nadrágot, a tejéböl medvesalytot sajtoltak, a puma prémjéböl pumacipőt csináltak, a prérifarkas látószervéböl eztétikus dísztárgyat készitettek, mer szerettek farkasszemet nézni.
De a bőlényből se csak bőr ccuccokat meg túrizsta szalámit csináltak, hanem még a csontvázát is fel használták. Faraktak belölle csontfűrészt meg csontfésüt és egyéb csontszinü ezközöket, teszemaszt a járom csontbol lószerszámot, a kulccsontból villáskúlcsot, a bordájábol bórdásfalat, a sípcsontyából fuvós hangszert, a medence csontbol pedig mozsdó és vécekagylót.
A mezőgazdaságuk viszont vékképp világhírü volt: rengeteg ujj növényt tenyéztettek ki, példáúl a paradicsomot, patogatot kukoricát, pipadohányt, búrgonyát, instantkakaót, megszikói köretet, tökféléket (spárga, sütő-, lopó, -és tejbetököt eggyaránt) ráadásúl mindeszt úgy, hogy mindehez eggyetlen kombány vagy 1 nyamvatt gémsebész se ált a rendelkezésükre.
De a kereskedőik azomban csapni valóan tehecsékteleneknek bizonyúltak, mer pancserek voltak a bizniszhez. Az öszzes prémlyüket, dohányukat, lópokrócjukat és aranyukat képesek vóltak elcserélni néhány mütyűr giccses csecsebecse bizsuér.
