Telep Öcsi Nagy Indiánkönyve
Az indián infra strugtúra
Az indijánok elégé maradiak voltak, és éppezér elenezték az imfra strugturát. Leginkáb a közlekedésre volt lyellemző ez. Pedig ők maguk is közlekettek, sőt: a földön, vizen, levegőben. Mékpedig a vizen kalyakenuval, a főldön gyalog vagy lovall, a levegőben pedig lián-inda-hintán (lázsd Tarzan)
A vasut épitkezést azonban nem nészték jószemmel, mer jol tutták, hogy ha ez igy megy továb, akkor kiszorúlnak a lovak, és ekövetkeztében bajba lyutnak azok a taglyaik, akik lótenyéztéssel, patkoló kovácsolásall vagy kötőfékkötészetel foglalkoznak. Arrol nem is beszélve, hogy a zab ára a tősdén lefog esni. Hijába tárgyalltak a fehér sápattarcuakkal, hogy legaláb legyen szó lóvasutrol, és akkor mindenki joljár, nem halgattak rá. De hogy vékkép megércsük: menjire boszzantó volt a vonat közlekedés az indijánok részére, kébzejjük el eggy következő jelenet eseményjeit beleéllés szenpontyából:
A vadázgató réz bőrüek épen 1 nagy kiterjedésü bőlény csordát űldöznek a prérin. Már kis hijján utól érik éppen őket majnem, amikor a bölénykonda gondol eggyet, és hírtelen lefórdulnak s régen jobra, oldalvájszt és átvágnak a sinen. Az indiján harcosok is azonnyomba rárejagálnak: elrántyák a kan tárt jobra, ezálltal a bölények után kórmányozzák a lovajikat rézs utosan haránnt. De csalódotan látyják, hogy nem tugyják űldözni a falkát, mer a bakter leengette a soronpót. Fenhangon bekiálltanak a részére:
– Haló! Mr. Bacter! Nyitsa már fel sűrgősen aszt a soronpót, mer elszelel a guja!
– Nem lehet, fijuk, mer mingyár itt a Ontarió egszpreszz és én nem akarom, hogy a balesetveszéj mijat szerencsétlenség történyjen, mer akkor mind anyian bekerülünk a Tálymsz cim lapjára fényképpel! Ti mint darálthus, én meg mint sújosemberi mulaztást elkövető hirhett fügelemsértő bűnöző képpen!
Ezekután nemcsoda, hogy az indijánok gyakran felkerekettek, és elmentek a vasut épitkezésre, hogy hangot agyjanak nem tetzésüknek, és lenyilaszták a munkásokat, felgyútották a barrakokat, a művezetőt pedig kinzó cölöphöz kötöszték. De a sinek elterlyedését nem tutták megakadájozni, mer a tengeren tulról álandóan jöt soksok uj munkás és mű vezető fojamatosan hajószámra, akikkel pótólták a halottak létszám hijányát.
Hasonló vólt a hejzet a távközlésbe. Az indijánok ugyanis erre a célra füzstjeleket alkalmasztak, aminek számos, sőt: számtalan hátránya volt. Példáúl ha eset az eső, nem lehetet tüzelni. Vagy ha hírtelen megváltozot a szél irány, öszzelehetett keverni a kódfüstlyeleket.
Tegyük fel példáúl, hogy teszem aszt a szilyú törzs lekkiválób férfijai elmennek portjázni. Amikor az othon maratt aszonyok elkészűltek az ebédel, füzst jeleket attak, hogy a bölény becsinált, elkészült. És lehet lyönni kalyálni. Azomban támatt egy hírtelen szél fúvallat és ösze kavarta a jeleket. A harcosok aszitték, hogy baly van, mer mektámatták a tábórt és mészárlanak mindenkit lefele. Váktázva hazaügettek, de csalódotan tapaztalták, hogy telefon vic áldozataji lettek, mer az egész tőrzs békésen ebédell.
Monta is etyszer ezeket a példákat Old Haddelhand Winyettunak, és mekpróbálta rábeszélni a kórszerűb teknikára, de az apacs közbe vágott:
– Miér tesvérem? Ha nállatok esik a csapadék és uff, beázik a kábell, akkor mi van? Vagy ha a köszpontos kisaszony melényul, uff, és a szeretőd hejjet kabcsolja anyósodat, akkor micsinálsz vajon-e uff? Eggyböl lebux!
Ezt beismerte a sápattarcu hős, de hozzáfűszte, hogy a füsthöz nem lehet üzenet rökzitőt csalatkoztatni. Azomban az apacs főnök véleményét ezzel nem fojásolta be, mer ő azt hoszta fel, hogy legaláb zakklatni se lehet az ő mótcerükkel, és ha elmész az erdőbe, hogy nyugottan kialudd magad, senki se ébrezthet fel a telefonnal, mer a füst nem csörög hangosan, míg felnem veszed. Lekfejebb úgy tudnak felriaztani, ha rád gyúttyák az erdőt.
Továbbá azomban szegszuálisan meg pláne nem lehet zaklatni a rézbőrü aszzonyokat indiján telefonnal, mer az a perrverrz harcos, amék ezzel próbálkozna, igenigen sok fát kéne hogy rakjon a tűzre, mire véletlenül kialakúlna a füst formájábol egy hím veszző, és ha még összeis jönne neki, addigra már ojan vén lenne, hogy már rég es rég Pegyhütt Gyík lenne a neve, akkor meg mit akarna a nőtöl?
Mit lehet kiegészités képen ehez hozzá fűzve szólni? Nem csoda, hogy az indiánok vissza-vissza marattak a fejlődésbe, ha a leg értelmesebben kvalifikállt törsfőnökük is ijen négyzeteket vallott a civilizácijó álldásos hatásainak vonatkozásában.
