Telep Öcsi Nagy Indiánkönyve
Az indijánok mozgása
Az indiánoknak nemcsak a legelőik, de a mozgásuk is igenigen sok rétű. Ugyan is töbféle mozgás koordinácioót is tudnak koonbinálni. Példáúl ha test eddzésre támad keddvük, akkor indiján szögdelést cselegszenek, ami a következő képen végződik el: a szóban fórgó fitt, neszes harcos fellenditi teszemaszt a job melső karját a levegőbe, ezzel eggyidelyüleg a bal lábával ugor eggyet előre. Amikor jön viszza a jobb keze, már akkor a bal lendűl is felfele a levegő irányába. Eközbe a ballába még lese ért a talalyra, de már a másikkal rugazkodik is el a főldről, hogy ne szenvegyjen késést a fojamatos szögdelés.
Szintén ehez hasonlóbb, de sokall kevézsbé bonyolúlt a népi táncuk. Az indiántáncost könjű felismerni, mer úgy néz ki, mint aki keres valami apró tárgyat, améket leejtette a fűbe és eközbe nagyonnnagyokat csukklik. Mer: a tam-tam-dob ütemére aprókat szökenve pattog előrefele, miközbe lehajtot fellyel a Földet nézi. Ennek a mozgásnak a illuztrálása egyépként kiválóan megfigyelhető Májkül Jekson egyjik videóclippjébe is. (De aszt is lekel szögezni, hogy a rézbőrüek álltalába egymás köszt táncolnak, sosenem álatokkal, éppezér amit A Farkasokall Táncoló fílmbe súgalnak, az 1 nagy húnbug.)
De mindeggyik mozgásuk közzűl a lopóckodás követeli a legtöb álóképességet, pedig álni nem is szabad közbe, hanem végig fekve kel sonpojogni az elenséges táborig a tenyerén meg a lábújain támazkodva csóró felderitőnek, ráadásúl a hátán cipelte a dögnehéz windsezter puzskáját, illyát, nyilveszzőit, az övszijján fityegett a piztoja, kése, meg az a tömény telen sok skalp, améket korábban ejtett el (mer tehedséges harcos vólt), és a főldet seperte a renngeteg hajlyal, mint valami uttiztitó lócsolókócsi, és jaj volt neki ha véletlenül rátérgyelt valamék sörényre, mer eggyböl óra bukott, de még a fübe is haraphatot, ha épen nyitva volt a szája, útyhogy az indijánok mozgásán nincs semmide semmi irigylésre méltó.
