Telep Öcsi: Szülők kézikönyve
Gyereklyátékok
Nekem nem sok jó játékom volt kicsikoromba, mer ami volt, azt vagy elvette Telep Ali, vagy szügsége volt rá. Amikor teszemaszt mekkaptam a kiss vasutat, egycerüen nem tuttam megunni, mer harmadnapra a bátjám elatta a dizel mozdonyt egy vasutas modelezőnek 6-tezer forintér, mer kellet neki a pénz oztájkirándulásra. De hozott nekem cserébe egy szép követ, mikor hazajött, és monta, hogy az egy nagyon értékes ritka ásvány, ami úgy is volt, mer láttam utánna nagypapáméknál a faluba, hogy ojat raknak a vasuti töltés sinnye alá is.
Utánna kaptam Teri nénitöl 1 piztojt, amék nagyon megtetzett, mer igenigen élet hű volt, de kölcsönkérte Telep Ali mondván hogy: ráakarnak ijeszteni a haverjeival a trafikos nénire. Mikor azomban hazajött, nagyon lihegett, és azt monta, hogy sajnos nem úgy sikerűlt a vicc, ahogy tervezték, és útközbe el kelet hogy dobja a piztojt, mer igen sok kellemetlensége származott volna belölle, ha nálla talállyák. Cserébe viszont azomban adott 34 tábla csokit.
De legjobban a magnót salynáltam, mer alig kaptam meg, kiss vártatva erromlott, és nem is tuttam kitöl segítcséget kérni, mer apukám épp akkoriba volt kikűldetésbe afrikába, a bátjám meg megin oztájkirándulásra utazott, útyhogy levittem Pozdorja Sanyi bácsihoz, amék a másodikon lakik, mer preciziós műszerész szakmájú szerelő. Elpanaszlottam neki, hogy nem szól a magnó, ő pedig azzal vigasztalt mikor levette a fedelét, hogy nem is csoda, mer az ijesmihez nem árt ha bevan épitve minimum 1 hangfal, néhány dijóda, potméter meg pár egyéb nélkülöszhetetlen alkatrész, nem csak 1 üres doboz képezi a magnetofon elegtronikai tartalmát. Ezt alig akartam elhinni, mer akkor mitől volt ugyanojan nehéz a magnó, mint amikor még szólt? De mutatta Pozdorja Sanyi bácsi, hogy valaki beletett a dobozába 1 féltéglát.
Később azzal mentegetőzött a bátjám, hogy az a tégla nagyon értékes, mer szeméjesen a berlini falból való, és mire nagy leszek, kapok érte 1 egész hifitoronyt, úgyhogy elis raktam a szekrényem fijókába, és örűltem, hogy mijen szépen szaporodik az ásvány gyűteményem, mer ott volt még a vasutisintöltésalátét-kavics is.
Én sosenem aggóttam a játékokon, mer az enber, ha van 1 kiss fantázijája, saját magával is eltud szórakozni, mindenféle drága holmi nékűl. És ijen szenpontból 10-ta szerencse, hogy pont 1 enjire művelt enber a bátjám, mer nagyon sokat tuttam tölle tanúlni. Alig várta, hogy megtanujjak olvasni, és egy kicsit szertébb ágazzon az ismeretem, gyorsan beavatott az országvárosfijulány játékba, amit 50-forintos alapon játcottunk. Sajnos nem sokáig, mer nem volt túl nyomó a zseppénzem akkoriba, és hamar elfogyott.
Gyanus is lett nekem a dolog, és mekkérdeztem anyukámat, hogy nem ver át-e a bátjám, de ő megnyugtatott, hogy télleg van ojan ország, hogy Csecsenföld, Kúrdisztán meg Baszk Föld, útyhogy bebizosonyodott a részemre, hogy Telep Ali nemcsak a mocskos fantáziájának a szüleményéből kifojólag monta ezt, hogy rátehetse a kezét a pénzemre. Ekkor már örűltem, hogy ha rámegy a gatyám is, de legalább jelentősségesen gazdagodik a tudásom tárházának a széleskörü jókorasága, ugyanis Telep Ali mindig minden betűvel tudott mondani mindent. Ezátal megismerkedhettem ojan országokkal, mint példáúl Kengyelország, Ürgentína, Wizilócsontpart, Cicaragua, Öngólia, Zsírország vagy Light Einstein. És továbá őnéküle sosenem tuttam volna meg, hogy Magyarországon menji rengeteg bányaváros van, teszemaszt: Tatabánya, Csatabánya, Katabánya, Patabánya sőt: Latabánya, améket maga Latabár Kálmán alapitott, a híres vályár.
De nemcsak ezt a híres enbert ismerte, hanem számtalanabbat is, útyhogy tejesen elvoltam káprázva, mikor megtuttam, hogy dr. Finn Gotthárd találta fel a szélhajtó tabletát, Neandervőlgyi Samu a kereket meg a tüzet, Qlumbusz fedezte fel Amerikát, Dzsumbujdzsuva törzsfőnök pedig a szaharát. Az utóbi példákból látzik, hogy ojan ritka betüknél se akatt fenn, mint mongyuk az iksz, az ellipszilonos lyé, kú, dzsé meg a többi, mer azonnal beírta a táblázatba, hogy teszemaszt Qvait, Lyappán, Xenya, Yetiópia, Qkarest, Xolnok, wackor, yegesmedve, Qtya, Dzsontra Wolta, Xarnus Valér és satöbbi.
Bisztos azér tudott ijen sok mindent, mer sokszor felhívta a tudakozót, és anjira könyörögtem, hogy nekem is megmutatta, hogy kell. Igenám, de hijába tárcsáztam, nem tuttam, hogy mit kel mondani? Azt ajállotta, hogy kérdezzem meg: hol lehet zsemlét kapni, meg hogy lessz-e délután a főtéren nyílvános akasztás, és hol lehet rá lyegyet venni? De nagyon udvariatlan volt a néni a tudakozóba, mer mindig letette a telefont, és a végén még csúnyát is mondott, amikor mekkérdeztem tölle utojjára, hogy volt a férjének-e hajnal 4 körül korai magömlése?
Akkor kitalálta a bátjám, hogy hívjuk fel az iskolába a pórtás bácsit, és én méjjicsem el a hangom, és mongyam bele a kagylóba, hogy az iskola délbe a levegőbe fog repűlni. Ezt nem értettem, mer úgy tuttam, hogy neki példáúl délbe matekórája lessz, és nagydolgozatot fognak irni. De aszt monta, hogy nem lessz mámma tanitás, mer repülőnapot rendez az igazgató bácsi, és minden felső tagozatos gyereket felvisznek hőlég balonnal, csak még a pórtás bácsi nem tud rolla, ezér kell tájékosztatni.
Mikor 1 óra múlva megjött a rendőrség, apukám azonnal elkezdett mentegetőzni, mondván:
– Hidje el, törzsörmester úr, megjavúltam! Most a szarvas marhatelep szervestrágya szortírozó részlegénél dólgozok, hát mit lehet onnan hazahozni?
De a rendör bácsi azt kérdezte, hogy valamék gyereke nem jár a Piskóta uccai álltalános iskolába-e? És én közbe röktön rájöttem, hogy mér szokott nagypapáméknál fűtési szezonba ojan büdös tehéncitrom szag lenni, ennek ellenére azonban mégis jobbnak láttam elmenekűlni othonról, mer sejtettem, hogy hijába ojan ügyes a doktor néni az ügyeleten, a fülemet bisztos nem tudná visszavarni.
