Telep Öcsi: Szülők kézikönyve
Ki vigyázzon a gyerekre?
Szerintem a bébiszitter, főleg ha fijugyerekről van szó, mer ezesetbe nagyon sokat tud fejlődni a nemi intendáns tudata. Akik rám vigyáztak legalább is azok a szitterek nagyon bébik voltak, csak sajnos mindeggyík felmondott éppazér, mer Telep Ali zaklatta őket szegszuálisan.
És szegény anyukám nagyon elvolt keseredve, hogy mindig ujjabb és ujjabb csajokat kellett felvenni, mer hijába volt akkoriba sok pénzünk, nem volt aki vigyázon ránk, mer apukám épp akkor volt kikűldetésbe két évig afrikába, anyukámnak meg muszáj volt dolgozni járni, hijába volt az a temérdek pénzünk elásva a nagypapájék kertyébe, mer aszt monta nagymama, hogy vigyázni kel a láccatra.
De asztán hazajött apukám, mékpedig nem is 2, hanem másfél év múlva, mer jól dólgozott, és hamaráb hazaengették, de csak csodálkosztunk Telep Alival, hogy mijen sápattan jött meg afrikából. De elmesélte (ő), hogy mindig az árnyékba meg a hűvösbe ment, hogy lene izzagyjon.
Akkoriba már Telep Ali is megbánta, hogy mér tapizta le mindig a bébiszittereket, meg mér nyitott rájuk a fürdőszobába, meg mér szerelte be a fenyképező gépet a wécekagylóba, mer hijába volt ráírva hogy vízáló oroszúl, mégis tönkrement. Útyhogy onnastól kezdve neki kellet rám vigyázni, és ez nem volt mindig zökkenő mentes. Amék esetet most ismertetni fogom, az meg pláne nem volt zökennő mentes, sőt, az volt a legesleg zökkenősebb.
Ugyanis kiss vártatva szonbaton elmentek anyukámék a nagyiékhoz, hogy segicsenek nekik, mer álitólag nagyon sokat kelet ásni a kertyükbe, Telep Ali viszont púlyka mérges lett, hogy ráhagytak engem, mer aszt monta, hogy úgy volt megbeszélve, hogy mennek motorozni a haverjeival. Hijába kértem, hogy vigyen el engem is, azt válaszlotta, hogy találkozni fognak titokba az erdőbe Lipicai Timivel, mer korepetálni fogja őket, és én úgyse érteném, mer még csak elsős vagyok. De addig sírtam meg vergőttem, míg megigérte, hogy elvisz engem is, és kihozta a spályzból a nagy sportszatyrot.
Akkor már lekfejjebb a meghatotságtól pityerektem, hogy mijen áldot jószivü a bátjám, viszont azomban ekkor megfogtak Herceg Bécikével, és betettek a sportáskába, és behúszták a zibzárját ojannyira, hogy csak 1 kiss rést hagytak, améken levegőzzek. Utánna meg gumipókkal felszereltek a motor óldalára. És ezt követőn jött a soksok zökkenő, amékbe belehajtottak a motorbiciglivel, de úgy, hogy csakúgy nyekkentem.
Csupán lekfejjebb akkor volt jó, mikor megáltunk 1 piros lánpánál, és kikukukucskáltam végre a szatyorból. De nagyon megalázó volt halgatni, hogy a mellettünk álló kabrióba üllő házaspár arrol vitatkozott, hogy én vajon milehetek? Enber vagy állat? És ha álat, akkor bírka, kecske vagy majom? Nemsokára megérkesztünk Lyolánka nénihez, akinek megmonta Telep Ali hogy: Ezt a sportszatyrot anyukáék kűtték, tessék mán rá vigyázni, estefele majd beugrok érte. És otthagyott, én meg csendbe voltam (kénytelen) mer inkább vagyok egész nap 1 táskába, mint hogy Lyolánka nénivel tőlcsem a szonbatot.
