Most már nem szegeződött minden szempár Guzelre. A tatár szándékosan nem nézett rá. Inkább maga elé bámult, tekintetét a tányérja szélén futó mintára fókuszálta, és láthatóan erősen koncentrált. Aztán elkezdett motyogni:
– Ezt nem hiszem el. Egyszerűen nem akarom elhinni. Ilyet nem csinálhattak…
Aztán felnézett, és szinte szuggesztíven bámult Guzelre, miközben megkérdezte:
– A Kuznyecov professzor-féle kognitív skálán hanyas vagy?
– Hatos – felelte nyugodt hangon a baskír.
Szubotáj olyan hevesen pattant fel a székéről, hogy az fel is borult mögötte, majd kimért, döngő léptekkel fel-alá kezdett járkálni. Néha a fejét fogta, máskor pedig összekulcsolta a kezeit a háta mögött, és közben egyvégtében káromkodott az anyanyelvén.
– Most mi van? – fordult hátra Attila, mire a tatár visszament az asztalhoz, felállította a székét, és idegesen leült rá. Immár nem a baskírra bámult szuggesztíven, hanem a magyarra:
– Tényleg nem érted? Csak gondold végig. Nem eszik, nem iszik. És nem ismeri a dalodat, pedig baskírnak mondja magát. Na? Dereng már a megfejtés?
– Azt mondta, elrontotta a gyomrát, azért nem eszik – felelte a bortól kissé elnehezült fejű Attila.
– Hát persze. Te meg elrontottad a petefészkedet, igaz?
– Hogy tessék?
– Nem tudsz elrontani egy olyan szervet, amilyened nincs is, ugye? – magyarázta a tatár. – És azt még meg is értem, hogy valaki nem él a borral. Az ő baja. De a rohadt életbe már, itt ülünk ebben az elviselhetetlen hőségben, ez meg még csak egy korty vizet sem vett magához hosszú órák óta! És egyáltalán nem izzad!
Szubotáj egy darabig elkeseredve nézett a magyar értetlen arcára, aztán felsóhajtott:
– Ha valami csoda folytán akadna a zsebemben egy nejlonzacskó, ráhúznám Guzel fejére, és akkor végre megértenéd, hogy nemcsak ételre vagy italra nincs szüksége, de még levegőre sem.
Az asztal másik vége felől ekkor felharsant Dariosz türelmetlen hangja:
– Megosztanátok velünk is, nyomorult 21. századiakkal, hogy mi a fenéről beszéltek?
– A 20. század is jelentkezik – emelte fel a kezét Sztavrila, mintha csak az iskolában lenne.
Szubotáj odafordult feléjük, és miközben Guzelre mutatott, szikár tényként közölte:
– Ez egy kibaszott android.
