Osmosis – 418. fejezet

Ma van éppen három éve annak, hogy az első Osmosis-fejezet megjelent. Ennek örömére egy újabb ötletemet próbálnám ki, ha nincs ellenetekre, kedves olvasóim. Szakaszosan fogom közzétenni az új fejezetet. Már csak azért is, mert ez is hosszúnak ígérkezik. Magyarán: amint elkészültem egy letisztázott résszel, azt közreadom. És amikor egy újabb szakasz is elkészült, azt hozzátoldom. Amikor pedig kész a fejezet, akkor eltűnik majd ez a bevezető az elejéről. Ha valakinek nem tetszik ez a metódus, sietve megnyugtatom, hogy főleg egy ellenőrzés miatt van erre szükség, amely a honlap statisztikai rendszerével kapcsolatos, és több ilyen eset nem fog előfordulni. Lássuk hát magát a fejezetet, azaz egyelőre még csak az elejét:

A késő őszi Nap már nagyon gyengécskén sütött be Szurokvár ablakain, amikor a kisteremben vacsorához készülődtek az uralkodói udvar előkelőségei. Az asztalfőn Öggerund őrgróf ült, jobbján az unokatestvére, Kalrund fejedelem, balján pedig Lanagrid, a lánya foglalt helyet.

A fiatalasszony igencsak mélabúsan bámult maga elé. Végtelenül unta már a Szurokvárban történő raboskodást. Mert ő így élte meg azt a helyzetet, amelyet normális esetben vendégeskedésnek kellett volna tekintenie.

Az előző estén éppen emiatt veszett össze atyjával, amikor Kalrund a vendégszobájába kísérte. Merthogy raboskodásnak nevezte a vendégeskedést.

– Miért? Tán nem rabok vagyunk itt, atyám? – háborgott Lanagrid. – Tán oda mehetünk, ahová akarunk? Tán van még trónod, országod? Van még hadsereged, mely biztosíthatja szabad elvonulásunkat? Akár csak egy nyomorult századod is?

– Meg ne halljam még egyszer, hogy így beszélsz! – A fejedelem tekintete villámokat szórt. – Jól nézünk ki, ha már te is megkérdőjelezed a Kalrundok jogát az ősi trónhoz! Az még nem jutott eszedbe, hogy azt a trónt te fogod örökölni?

– Örökölnöm csak azt lehet, ami az atyámé.

– Fogd be a szád! Eddig tekintettel voltam másállapotodra, de ne élj vissza a türelmemmel, Lana! A gyerek tán elvette az eszedet? Nem bírod felfogni, hogy miért vagyunk itt? Hamarosan Öggerund seregeinek élén fogok belovagolni Rőtvárba, és minden mocskos árulót a bakó kezére adok!

– Én már nem hiszek ebben, atyám – szólt lemondóan a lány, és hátat fordított az apjának. – Túl sokat vársz a kuzinodtól, de lassan be kellene látnod, hogy az őrgróf egyszerűen bolond.

Kalrund rátette a kezét a lánya vállára, és maga felé fordította:

– Miket beszélsz, Lana? Ne légy tiszteletlen a vendéglátónkkal, aki nem mellesleg a rokonunk.

– Rokon vagy nem rokon, édesmindegy. Ez a férfiú a szó legszorosabb értelmében elmebeteg. Nem hiszem el, hogy ezt még nem vetted észre, atyám.

– Elismerem, vannak furcsa dolgai – hagyta jóvá a fejedelem. – Faragatlan és különc, néha egyenesen barbár, de ettől még nem bolond. Az a te bajod, Lana, hogy az én kifinomult udvaromban nevelkedtél fel, és fogalmad sem lehet Evilágról. Amíg ide nem vetődtünk, azt hitted, hogy a norlingok minden országában ugyanolyan viszonyok uralkodnak, mint a te otthonodban. Most pedig döbbenten állsz az új élmények előtt, és kényeskedsz.

– Valóban kényeskednék? – húzta fel magát Lanagrid. – Atyám, ez a te jeles kuzinod fél a víztől, ezért se meg nem issza, se nem mosdik benne! Azt hiszi, hogy a víz betegségeket terjeszt! Szerintem utoljára a dadája fürdette meg… Hát olyan büdös, mint egy állat! Van fogalmad róla, mit állok ki minden közös étkezésnél? Ott ül tőlem egy karnyújtásnyira, én meg egész idő alatt azon igyekszem, hogy ne okádjam el magamat! Nem igaz, hogy te nem érzed!

– Ne feledd, lányom, hogy az állapotos asszonyok szaglása kifinomultabb, mint a…

– És azzal mi van, hogy fejjel lefelé alszik? Az is a kifinomult szaglásom miatt furcsa?

– Nem fejjel lefelé alszik, ne túlozz már el mindent ennyire! Öggerund nem egy denevér! Egyszerűen arról van szó, hogy csak úgy tud elaludni, ha lentebb van a feje, mint a lába, ezért intézkedett, hogy döntsék meg az ágyát…

– …ami egy koporsó.

Kalrund nagyot fújtatott:

– Minden istenekre, Lana! Miért akarsz mindenáron kihozni a sodromból? Talán nem voltál ott, amikor valamelyik régebbi közös vacsoránk alkalmával elmagyarázta ennek okát? Annyira lefoglalt a hányingered, hogy nem voltál képes odafigyelni?

(hamarosan folytatom ezt a fejezetet)