Osmosis – 295. fejezet

Brogin a villa bejáratánál állt, és szúrós tekintettel bámult az Orgil-birtokra vezető út irányába. A távolban jellegzetes porfelhő szállt fel az útról, ami jelezte, hogy valakik lóháton vágtatnak rajta. Amint közelebb értek, megállapítható volt, hogy három kormányzói testőr érkezik. Az egyikükben Brogin erősen bosszankodva ismerte fel Hurga őrvezetőt.

A villából időközben két újabb személy jött ki, Mario és Emma. Ők is észlelték, hogy váratlan vendégek érkeznek, így hát aggodalmas arckifejezéssel lesiettek az emeletről, hogy első kézből értesülhessenek róla, mi készül már megint az Orgil-birtok ellen.

Amikor a három lovas lefékezett a bejárat előtt, Brogin hátraszólt, és norling nyelven tájékoztatta Emmát:
– Készülődj, hölgyem, sajnos velem kell jönnöd Osmosisba.

– Osztán mire fel? – csodálkozott el a lány.

– Az én hibám – bocsátotta előre Brogin. – Súlyos függelemsértést követtem el, ezért büntetést kaptam. A Kormányzói Testőrség tagjai előtt fognak engem megkorbácsolni.

– És ehhe nekem mi közöm van? – értetlenkedett Emma.

– Nem hagyhatlak magadra többé, amíg más irányú parancsot nem kapok – magyarázta a testőr. – Tehát nincs más megoldás, velem kell jönnöd.

Hurga őrvezető időközben leszállt a lováról, és megindult Brogin felé:
– Nem tudom, miről folyik a csevegés, de talán térjünk a lényegre – javasolta. – Nyilván tudod, hogy miért jöttünk, Brogin testőr.

– Tudom – felelte a nagydarab katona, és úgy lépett oda az őrvezető elé, hogy a mellére tűzött kitüntetés majdnem kiverte Hurga szemét.

– Hát akkor szabadulj meg a felsőruházatodtól, és essünk túl a dolgon. Nincs sok időnk, lóhalálában vissza kell térnünk a fővárosba, mert vár minket a szolgálat.

– Hogy mi van? – meresztgette a szemét Brogin. – Itt akarsz megkorbácsolni?

– Itt – bólintott az őrvezető. – A kormányzó úr így parancsolta.

– De hát a szolgálati szabályzat értelmében a Kormányzói Testőrség tagjai előtt kell végrehajtani a büntetést! – akadékoskodott Brogin.

Az őrvezető kissé hátralépett, teátrálisan meghajolt, és bemutatkozott:
– A nevem Hurga, ők pedig ott Pituska közlegény és Bucor közlegény – mutatott a társaira, akik kötéllel a kezükben egy kellő vastagságú fa felé igyekeztek. – Mindhárman a Kormányzói Testőrség tagjai vagyunk. Gondolom, emlékszel még ránk, hiszen csak néhány napja vagy itt, vidéken.

– Na de…

– Tájékoztatlak, hogy amennyiben gondod van az eljárással, akkor kizárólag a kormányzó úrnál tehetsz panaszt – szólt unott hangon az őrvezető. – Nem szeretem ismételni magamat, de újra jelezném, hogy kevés az időnk. Ezért ha megtennéd azt a kedves figyelmességet, hogy odafáradnál Pituska közlegényhez és Bucor közlegényhez, akkor nagyon hálásak lennénk. Amint látod, a két bajtársad már meg is találta a fát, ahová kikötözhetünk, ahogy azt a szolgálati szabályzat előírja.

Brogin most tényleg úgy viselkedett, mint egy nagydarab mamlasz. Egyelőre nem tudta mire vélni a dolgot. Látott már néhány korbácsolást a testületben, de azok csöppet sem így festettek. Mindig a Kormányzói Palota egyik belső udvarán történtek, vagy legfeljebb valamelyik laktanyában, és általában jelen volt az állomány minden tagja, akik éppen nem voltak szolgálatban.

– Az istenek rogyasszák rád az eget, Brogin! – csattant fel az őrvezető. – Hát ne bámulj már, mint egy bamba bornyú! Melyik részét nem értetted meg a kérésemnek? Az odafáradást, a közlegényt vagy a fát?

A büntetés terhe alatt álló testőr végre visszanyerte lélekjelenlétét. Kihúzta magát, és úgy lépdelt oda az ominózus fához, mint egy halálraítélt. Igaz, valamelyest csökkentette a jelenet heroikus mivoltát, hogy eközben Pituska és Bucor közlegények vigyorogva integettek neki.

Mario óvatosan odaszólt az őrvezetőnek:
– Szabad megkérdezni, parancsnok úr, hogy hány korbácsütésről van szó?

– Ötven – felelte foghegyről Hurga.

Az olasz fiú elrémülve nézett a vastag törzsű fa felé távozó testőr után… Ötven??? Hát bármilyen nagydarab fickó is ez a Brogin, ennyit egész biztosan nem fog két lábon kibírni! Nincs az a vastag bőr, ami ennyi korbácsütésnek ellen tudna állni! Netán megőrült a kormányzó? Hát ez olyan fokú kegyetlenség, ami párját ritkítja. És mindezt a saját testőre ellen? Még hogy kegyelmes Dariosz! Mi a fene folyik itt? És akkor mit papolt nem is olyan régen az öreg Tanító arról, hogy ő, mármint Mario tévesen értelmezi a történéseket, és nincs itt semmi baj?

Az olasz fiú hirtelen megragadta Emma kezét, és igen felindultan vonszolta magával, mert mindenképpen látni akarta, hogy mi sül ki ebből az egész büntetősdiből. Annyira megfeledkezett magáról, hogy nem is vette észre, mit művel.

– Jajj, ne szoríjjá mán annyira, lelkem, há mingyá vér serkenik az ujjam hegyin! – könyörgött Emma.

Mario megtorpant, a kedvesére nézett, és elengedte a kezét. Aztán magához ölelte, és sűrű bocsánatkérések közepette összecsókolta az arcát.

Eközben Brogin odaért a vaskos törzsű fához. Pituska és Bucor közlegények várták már a kötéllel, de a testőr megfordult, és az ekkor szintén megérkező Hurga őrvezető számára előadott egy kis magánszámot.

– Ez a legszebb napod idén. Nem igaz, Hurga? Most aztán büntetlenül megverhetsz, kitöltheted rajtam a gyűlöletedet, mindezt parancsra. Hát kell ennél több?

– Én nem gyűlöllek, te irdatlan nagy barom – közölte szokatlanul csöndesen az őrvezető.

Brogin közben megoldotta a fűzőt a felsőruházata nyakán, majd kibújt a bőrmellényéből és az ingéből. A mellényt nem dobta félre azonnal, hanem gondosan levette róla az Osmosis Köztársaságért Érdemrendet, és egy pisszenés nélkül átszúrta a bőrén, úgy csatolta fel a meztelen mellére a díszes aranymedált a nyolc csillaggal.

– Tessék! Most már a tiétek vagyok – nyújtotta előre a karjait, jelezve a két közlegénynek, hogy akár oda is kötözhetik a fához. Pituska és Bucor arcáról átmenetileg leolvadt a vigyor.

Hamarosan megkezdődött a büntetés végrehajtása. Hurga őrvezető meglendítette a korbácsot tartó jobbját, aztán… aztán nagyon furcsa dolog történt. Nem gyilkos dühvel, de még csak nem is tiszta erővel ütött. A korbács éppen csak meglegyintette Brogin hátát.

Mario még a száját is eltátotta. Egy pillanatig azt hitte, az őrvezető csak bemérte a távolságot, csinált egy próbasuhintást, de nem! Ugyanis Pituska és Bucor közlegények kórusban számoltak:
– Egy…

Arról nem is beszélve, hogy a következő korbácsütés is igen lagymatagra sikerült.

– Kettő…

Brogin testőrnek – legalábbis önmagához képest – veszettül gyorsan elkezdett pörögni az agya, mert mindjárt a harmadik ütésnél felfedezte, hogy valami nem kerek.

– Te most simogatsz engem, Hurga? – kérdezte incselkedve. – El kell keserítselek, nálam hiába próbálkozol, én a lányokat szeretem!

– Csak teljesítem a parancsot – szögezte le az őrvezető.

– Négy…

– Egyél több húst, Hurga! Attól leszel erős, nem a pirított glumótól!

– Öt…

– Te Hurga! Előfordult már, hogy sikerült lenyomnod egy hatéves kislányt könyökpárbajban?

– Fogd már be a pofád, Brogin! – üvöltött fel az őrvezető. – Hányszor mondjam még, hogy sürgős dolgunk van? Nincs időnk a válogatott baromságaidra!

– Hat…

– És egy ilyen gyenge karú embert beállítanak a Kormányzói Testőrségbe – dohogott Brogin. – Mondd csak, nem az apád intézte el, hogy felvegyenek?

Hurgánál egy pillanatra elszakadt a cérna. Mintha a foga is megcsikordult volna, amikor beleállt a hetedik ütésbe, és bikamód odacsapott. De aztán eszébe jutott, hogy a kormányzó parancsát megszegni a legsúlyosabb vétek, és az utolsó pillanatban félrerántotta a korbácsot. Ennek az lett a következménye, hogy a célt tévesztett csapás nemes egyszerűséggel leütötte Pituska közlegény fejéről a sisakot.

– Magadnál vagy, kisfőnök? – háborgott a katona. – Még jó, hogy nem a szememet ütötted ki! Hát ki vagyok én, hogy a félnótás Brogin miatt feláldozzam a szemem világát?

– Akkor ez most a hetediknek számít, vagy nem? – értetlenkedett Bucor közlegény, aki átmenetileg magára maradt a számolókórusban. – Éreztél valamit, Brogin? Legalább a szelét? – érdeklődött a fához kötözött bajtársnál, mert nagyon szeretett volna szabályos lenni. Ugyanis neki is a fülében csengtek még Dariosz kormányzó parancsszavai.

– Megnyugtatlak, Bucor, én a többit sem éreztem – vigyorgott a fenyítés alatt álló katona.

Hurga őrvezetőnél most már nem csak egy pillanatra szakadt el a cérna.

– Mostantól mindenki befogja a pofáját! – üvöltötte, de olyan vadul, hogy még Emma is beharapta a szája szélét, pedig ő aztán egy szó nem sok, annyit se szólt az egész eljárás alatt.

– Főleg te kussolsz mélységesen, Brogin! Világos? – harsogta az őrvezető. – Mert ha még egy szót szólsz, ezzel a hölggyel rángattatom le a maradék ruházatot rólad, aztán úgy elverem a picsádat, hogy egy hónapig se tudsz ráülni a vérveres valagadra!

– Már bocsánat – szólt közbe óvatosan Bucor –, de nem lehet, hogy az valamilyen formában parancsmegtagadásnak minősülne? Én nem szeretnék parancsmegtagadásban részt venni, kisfőnök! Mert akkor engem egész biztosan nem így korbácsolnának meg.

Hurga őrvezetőben végre fölengedett a feszültség, és elvigyorodott. Kifejezetten mulattatta a közlegény aggodalma, és újra megállapíthatta, hogy ennél a Bucornál szabálykövetőbb katona valóban nincs az egész Kormányzói Testőrségben. Nem hiába hívják a többiek a háta mögött Elvágólagos kapitánynak.

– Csak nyugalom, közlegény – intett oda neki. – Gondolod, hogy Brogin fölmenne a Kormányzói Palotába panaszkodni? El tudod képzelni, ahogy kihallgatást kér a Hivatalban, aztán megmutatja a kormányzó urunknak a véresre korbácsolt valagát? Mert számomra valahogy nem áll össze ez a jelenet. Azért Brogin sem olyan ostoba, hogy ilyesmit megkockáztasson, mert tudja, hogy élete végéig rajta röhögne Osmosis minden katonája, de tán még a civilek is.

Hurga őrvezető nyilvánvalóan nem ismerhette a pszichológiai hadviselés fogalmát, mégis mesterien alkalmazta. Brogin momentán behunyt szemmel lapult a fatörzshöz, miközben az elméjében mindenféle kínos jelenetek peregtek le, és már attól elöntötte a hideg veríték, amikor elképzelte, hogy Emma úrhölgy fogja lemezteleníteni őt. Elhatározta, hogy a továbbiakban akkor sem mukkan meg, ha netán pávatollakkal fogják cirógatni, nem is korbáccsal.

Ilyeténképpen a büntetés kivitelezése végre megtörténhetett. Utána a három kormányzói testőr felült a lovára, és viharsebesen elporzott Osmosis főváros felé, a negyedik meg visszament az Orgil-villába, oldalán a szokatlanul vidám Marióval és Emmával.