Rőtvár nagytermében már jó ideje folyt a mulatozás. Ezzel együtt a bor is. Gunnerud és Lanagrid esküvőjén ennek köszönhetően a legkülönbözőbb rendű és rangú főemberek – mindkét uralkodócsalád részéről – olyan duhajkodásra adták a fejüket, aminek láttán Kalrund fejedelem meghozta a döntést. Minek fogja vissza magát? Ha ezek a nemes urak ennyire elszántan hódolnak a kásás beszéd, a danolászás és a béna tánc szenvedélyének, akkor ő mit szerénykedjen? Hát ezekben a versenyszámokban ő utolérhetetlen!
Természetesen esze ágában sem volt az egyetlen kisleánya menyegzőjén botrányt okozni, de a fényes est egy pontján igen közel állt hozzá. Akkor következett el ez a pillanat, amikor Kalrund egy félreeső asztalnál megpróbált észrevétlenül felhörpinteni mindenféle italokat, amelyeket mások meggondolatlanul ott felejtettek. A fejedelem ekkorra már annyit ivott, hogy a fáklyák gyér fényét összetévesztette a láthatatlansággal. Akkor lett számára egészen világos, hogy őt mások is látják, amikor váratlanul Gunnerud herceg huppant le mellé, és a következő szavakkal szeretett volna beszélgetést kezdeményezni:
– A tilinkó egy síp. Tüdővel kell fújni.
Ez a közlemény tulajdonképpen senkinél nem okozna testszerte tapasztalható heveny összerándulást, aki abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem ismeri a herceget. De Kalrund már ismerte. És csöppet sem volt ínyére az a változatosság, hogy Gunnerud ezúttal nem a gyertyák rendkívül csodálatos tulajdonságairól kívánt kiselőadást tartani, hanem a fúvós hangszerekről.
– Anyád esetleg nem hiányol odaát? – intett a fejedelem a terem túlsó vége felé, ahol a herceg hombárfejű atyja és a normális fejméretű anyja tettek úgy egy-egy libacombbal, mintha azonnali éhhalálukkal érne fel, ha nem csócsálnák be nyomban a szárnyas jószág kívánatosan átsütött lábizomzatát.
– Micsudi? – firtatta nagyon buta arccal Gunnerud.
A fejedelem úgy elcsodálkozott, hogy még a kiinni szándékozott ónkupa is megállt a kezében.
– Ez a ti sajátságos norling tájszólásotokon valami olyasmit jelent, hogy nem érted, amit mondtam? – tudakolta szinte már tudományos érdeklődéssel.
A madárfejű herceg úgy hidalta át a társalgási problémát, hogy visszatért az amúgy is kiindulópontként megfogalmazott alapvetéshez, és újra leszögezte:
– A tilinkó egy síp. Tüdővel kell fújni.
– Jó tudni – hálálkodott Kalrund. – Megígérem, ha valaha is úgy hozza a sorsom, hogy tilinkós legyek egy zenekarban, soha nem próbálom meg az orrommal vagy a fülemmel fújni, a seggemről nem is beszélve.
– Micsudi? – érdeklődött Gunnerud.
– Volt már rá eset, hogy önállóan megértettél egy mondatot, amelyik három szónál többet tartalmazott? – kíváncsiskodott a fejedelem, és teljesen őszintének tűnt az életrajzi ihletésű faggatózása.
– A gyertyák fényében a tilinkó… – kezdte volna a madárfejű herceg, de Kalrund igyekezett elejét venni a történetnek:
– Nem! És hogy megértsd, még egyszer mondom: NEM! Össze ne merd kapcsolni a két hülye rögeszmédet, mert a végén még pofán talállak cserdíteni ezzel az ónkupával. Remélem, érthetően beszéltem. Vannak ám ebben a várban hóhérok is, és mindegyik az én parancsnokságom alatt áll. Úgyhogy most szépen haladj oda anyádhoz, aki úgy tömi magába a libacombot, mintha nem hinne abban, hogy holnap is felkel a Nap, aztán mesélj neki a gyertyás tilinkókról, és tájékoztasd, hogy mindkettőt a seggeddel fújod.
Gunnerud herceg meglehetősen bizonytalan léptekkel vágott át a termen, hogy az anyjához térjen meg, ám Kalrund nem maradt magányos, mert kiderült, hogy a lánya számára sem láthatatlan. Lanagrid szokatlanul vidám volt, amikor letelepedett az apja mellé, és hamarosan kiderült, hogy mi okozza az örömét:
– Fölösleges lesz a cseppek beadása ennek a nyomorultnak – újságolta a lány. – Nem hiszed el, atyám, de a hercegnek fogalma sincs, mitől születik a gyerek.
– Ezt komolyan mondod? – hitetlenkedett a fejedelem.
– A legkomolyabban. Nemrég kért egy táncot tőlem a hercegség udvarmestere. Diplomatikusan próbált rávezetni, hogy legyek nagyon belátó, segítőkész és megértő Gunneruddal, mivel az ifjú herceg nincs egészen tisztában ezekkel a szaporodási dolgokkal.
– Hogy fogalmazott konkrétan?
– Pontosan így, ahogy mondom! Szó szerint idéztem. „Az ifjú herceg nincs egészen tisztában ezekkel a szaporodási dolgokkal.”
– Hát ez bámulatos! – hanyatlott hátra a fejedelem a széken, és már nem is emlékezett, hogy kiknek a kupájából mit akart bevedelni ennél a félreeső asztalnál. – Csak szólok, hogy lehetséges, miszerint tilinkót akar fújni neked a nászéjszakádon. Legyél felkészülve mindenre. Csak egyre ne. Ettől a nyomorulttól nekem nem születhet unokám, különben mindenkit kivégeztetek, akinek ebben része van!
