– Hogy tessék??? – hangzott el Dariosz szájából a már jól ismert szófordulat. – Mégis ki akarja felgyújtani? És miért? És hol?
– Nem ki, hanem kik – felelte Nihuc. – Kilenc ponton szándékoznak felgyújtani a várost holnap éjjel. Sajnos erről nem áll rendelkezésemre minden információ. Vagy azért, mert az átvitel közben néhány ponton megsérült az adatállomány, vagy pedig azért, mert a tervezett akció kapcsán a vezérezredes sem volt birtokában minden információnak.
– Na, szépen vagyunk – hajtotta a tenyerébe az arcát a kormányzó, de szinte rögtön fel is kapta a fejét, hogy vádlóan nézhessen a testőrparancsnokra: – Akkor meg mire fel hencegtél az imént, hogy meg fogsz oldani mindent?
– Mert így is van – felelte magabiztosan Nihuc. – És ha már itt tartunk, azt javaslom, hogy a továbbiakban az eredetimet illessük egy kódnévvel, mondjuk legyen Pépes Arcú. Ezzel sok félreértést megelőzhetünk.
– Bánja a tököm, hogy minek akarod nevezni, ha egyszer holnap ilyenkor már úgyis lángokban fog állni a város! Akkor nem mindegy már, hogy milyen arcúnak aposztrofáljuk egymás között azt a rohadékot? – kesergett Dariosz.
– Már kértelek, hogy ne legyél ennyire kishitű. Ha nem bízol meg bennem, akkor egyáltalán mit keresek ebben a helyiségben? – tárta szét a karjait a vezérezredes. – Az, hogy én jelenleg nem vagyok minden adat birtokában, még nem jelenti azt, hogy ne tudnám, kitől és honnan lehet beszerezni a kérdéses információkat. És mint említettem, még van egy teljes napunk, hogy a magunk javára fordítsuk a helyzetet. Hamarosan meg fogod látni, milyen az, amikor nekem egy teljes nap áll a rendelkezésemre, hogy megoldjak bizonyos feladatokat.
– Na idefigyeljetek! – járatta végig a tekintetét Dariosz a három androidon. – Fejezzük be egyszer és mindenkorra ezt a társalgási metódust! Semmi sejtelmes utalás, semmi rébuszokban beszélés, rendben van? Ez életem leghosszabb napja, és úgy érzem, nagyon közel állok hozzá, hogy egy szál saruban lecsattogjak az arénához, és hasba szúrassam magam az első viadorral, aki csak szembejön. És biztosak lehettek benne, hogy ha ezt megteszem, akkor otthon soha a büdös életben nem fekszem többé a pszichológusom díványára, de még azt is keresztüllövöm, aki ki meri ejteni azt a fogalmat előttem, hogy regressziós hipnózis. Tehát kereshettek magatoknak egy másik balekot. Érthetően beszéltem?
– Igen – felelték mindhárman, szokás szerint teljesen egyszerre.
– Jó. Akkor kövessétek a példámat. Most pedig, valószínűleg utoljára, felteszem a kérdést: mikor és milyen módon tervezitek megoldani ezt a szituációt?
– Tudom, hogy ki az, akinek minden információ a birtokában van – felelte nyomban a testőrparancsnok. – De nem fogsz örülni, amikor kiejtem a nevét.
– Nem baj, azért csak essünk túl rajta – intett elcsigázottan Dariosz.
– Tardillisz.
– Micsoda??? A hadügyi országnagy? Az egyik legfőbb bizalmasom?
– Ismersz más Tardillisz nevű illetőt is?
A hivatali helyiségre átmenetileg súlyos csönd telepedett, amit később Guzel tört meg:
– A miértre pedig egyszerűbb a válasz, mint hinnéd. Mármint arra a kérdésre, miszerint kiknek áll érdekében, hogy holnap ilyenkor lángokban álljon a város. Ez minden ellenségedre egyaránt igaz. Aldea királyától kezdve Kalrund fejedelemig bezárólag minden környékbeli uralkodó repesve várja a hírt, mely szerint Osmosis Köztársaság kormányzójának nagy kezdeményezése, az Olimpiai Játékok már az első napon megbukott, és szó szerint hamvába holt az össznépinek szánt monumentális ünnep.
– És most már nyilván azt is érted – vette át a szót az öregember, aki újabban Baskírnak hívatta magát –, hogy miért nem akadályozták meg ezek az uralkodók, hogy a saját alattvalóik szép számban elutazhassanak a szigetedre, az Olimpiai Játékokra. Úgy vélték, több legyet is üthetnek egy csapásra. Egyrészt ilyen körülmények között sokkal könnyebb volt a diverzáns egységeiket bejuttatni Osmosisra, legyenek azok a saját embereik, vagy felbérelt orzók. Másrészt úgy voltak vele, hogy minél több alattvalójuk látja a saját szemével Osmosis fővárosának porig égését, annál jobb. Hiszen így nem a köztársaság eszméjétől átitatva térnek majd haza, hanem azzal az élménnyel, hogy minden szóbeszéd és mendemonda ellenére Osmosis nem a béke szigete, főleg nem Evilág legnagyszerűbb helye, hanem maga a pokol, a pusztulás és a végzet helyszíne, amelynek létezése annyira természetellenes, hogy maguk az istenek sújtottak le rá.
– Csak nem azt akarjátok mondani ezzel, hogy az összes környékbeli uralkodó tisztában volt vele, mi vár Osmosisra holnap éjjel? – hitetlenkedett Dariosz.
– De bizony ezt – bólintott Guzel. – Jómagam számtalan titkos levelezést ellenőriztem le az elmúlt időszakban a legkülönfélébb módszerekkel, úgyhogy tudom, miről beszélek. És ne feledd, Evilágban az írásbeliség ma még igen kevesek privilégiuma, tehát nem fenyegetett az a veszély, hogy ez az ördögi terv széles körben kitudódik.
A kormányzó egy darabig megtörten üldögélt a székében. Jelen pillanatban csöppet sem annak a daliás sportembernek látszott, aki annak idején oly sok remek győzelmet aratott az aréna küzdőterén. Sokkal inkább tűnt egy hitevesztett, csüggedt hivatalnoknak, amikor legközelebb megszólalt:
– Hát akkor összefoglalnám. Itt vagyok a nyomorult köztársaságommal, amit lényegében megörököltem. A Szigetvilág összes királysága ellenem fenekedik, meg még néhány fejedelemség is északról, nehogy már komfortosan érezzem magam. Az államigazgatás tele van belső ellenséggel, akik mind a vesztemet kívánják, de ebben legalább nem különböznek a külső ellenségtől, amelyek közül a leghatalmasabb Aldea szigetének királya, az a nyikhaj kis pöcs, aki ráadásul még Orgilnak is a fia, így elvileg joggal tart igényt Osmosis trónjára, és amilyen szerencsém van, rohadtul meg is akarja szerezni. Akkora serege van, hogy semmi esélyünk sem lenne ellenük, és csak azért nem szálltak még partra nálunk, mert tudják, hogy erre alig néhány partszakaszunk alkalmas, de azt igen komolyan védjük. Ám ez nem tartható a végtelenségig, tehát záros határidőn belül lerohannak minket az elvileg testvéreinknek gondolt meorik, és ennek az egész Szigetvilág tapsolni fog. Meg még északon is néhányan. Leverik a köztársaságot, újra királyság lesz, Aldea gyarmatosítja a szigetünket, én pedig örülhetek, ha valahogy sikerül élve megúsznom ezt az egész esztrádműsort.
– Vagy – szólalt meg jelentőségteljesen Nihuc vezérezredes – kiiktatom az összes belső ellenséget, megtisztítjuk az államigazgatást, felfejlesztjük a hadsereget, kiszorítjuk az orzókat Nerideából, leverjük Aldeát, és elvisszük a köztársaságot a Belső-tenger egész nyugati medencéjébe, és mondjuk ez lesz a sikertörténetünk első fázisa.
Dariosz újra a boroskancsó után nyúlt, amolyan minden mindegy alapon, de közben oldalra pillantott, Guzel tökéletesen kifejezéstelen arcára, és kissé elvigyorodott:
– Igazából tetszik nekem ez a faszi. Van benne valami megnyerő. Igazán küldhettek volna többet is belőle a megbízóid, akik ezt a hülye küldetést szervezik… Jut eszembe, nem lehetne a zsírcsomót legyalulni az arcáról? Mármint úgy értem, nem lehetne rávenni, hogy kissé módosítsa a külsejét, és ne legyen pont olyan visszataszító, mint amilyen a Pépes Arcú volt?
– Csak egyetlen másolati beállítása létezik, és azt később már nem lehet módosítani – felelte Guzel.
– Azért ez valahol megnyugtató – ismerte el Dariosz. – Nem lennék nyugodt, ha azzal kellene számolnom, hogy egyik nap Nihucként áll elém, másnap meg például Trin alakjában jelenik meg a hivatalomban. Arról az esetről már nem is beszélve, hogyha egyszer csak Dariosz kormányzóként jönne velem szembe valamelyik folyosón. Na, akkor holtbiztos, hogy a sarumig fosnám le a bokámat.
– Talán most már hanyagold a bort, és tedd el magad holnapra – javasolta Guzel. – A legsürgetőbb teendőket pedig bízd ránk. Bár még fiatal vagy, edzett és tetterős, de azért szükséged van némi pihenésre, főleg egy ilyen nap után. Tudom jól, hogy a lelked mélyén már azóta készülsz a háborúra, hogy befogadtad Neridea menekültjeit. De most már bizonyára tisztában vagy vele, hogy az első háborút a belső ellenségeid ellen kell megvívnod.
VÉGE A 3. KÖTETNEK
Következik: 4. kötet – A fejedelemségen át
Hálám, köszönetem a 3. Kötetért! 💥🍁✌️Igazán nagyszerű volt! 💚🌏💙