Az Orgil-birtok borospincéjében egyre feszültebbé vált a helyzet. Nyilvánvaló volt, hogy Brogin testőrnek alaposan beszűkült a tudata, és semmi másra nem képes koncentrálni, csak arra a tényre, hogy a fogságába került egy orzó, és mindenáron ki kell szednie belőle, mit keres a szigeten. Ennek folyományaként Emmában és Guzelben immár két olyan személyt látott, akik valamilyen rejtélyes okból megpróbálják őt megakadályozni nemes küldetésében.
Nem lehet csodálni Brogin hozzáállását. (Még akkor sem, ha tudjuk, hogy nyilvánvalóan nem sejthetett semmit a délelőtt lezajlott merényletről.) Osmosis békés szigetén egy katonának ritkán adatik olyan lehetősége, amely ennyire magában hordozza a magas jutalom és az előléptetés lehetőségét.
Eközben Emma a sírás határán lavírozott. Ezen sincs mit csodálni, hiszen a lány az érzelmi hullámvasút minden mélységét és magasságát megjárta az elmúlt időszakban, és ez a folyamat furcsa módon most a föld alatt, egy borospincében csúcsosodott ki. Reggel még tele volt a legszebb reményekkel, lelkesen fogadott magába minden tudást, akár Zina néni gyógynövényeivel, akár a testőr nyelvi leckéivel kapcsolatban, aztán tessék. A derült égből egyszer csak aláhull egy orzó, szinte szó szerint, és egyszeriben odalesz minden öröm, csak a bizonytalanság, a félelem és a kiszolgáltatottság marad, és ezeket az érzéseket túl jól ismerte már a korábbi életéből. A kikötözés és a kínzás láttán nem tudott nem eszébe jutni Hódospatak, ahol őt a gazdája kutyaként fűzte láncra, aztán így parádézott vele a falu főutcáján és a kocsmában.
Guzel áramköreiben eközben villámgyorsan futottak végig mindenféle programok, amelyek szinte minden pillanatban más és más eredményét adták a helyzetelemzésnek. Az egyik szekundumban még alapvető parancsnak tűnt, hogy az orzót tilos magára hagyni, de a következőben már az önvédelem bizonyult fontosabbnak, hogy aztán a frissen beérkező adatok felülírják a korábbi elemzéseket, és új direktívákat állítsanak elő. Guzel a folyamat egy pontján komolyan kezdett tartani attól, hogy egyszer csak lefagy, és onnantól kezdve kiszolgáltatottá válik, ezért szokatlan akcióra szánta el magát. Úgy gondolta, hogy a válságprotokollt új helyzet elé kell állítania, ezáltal újratervezésre kell késztetnie, így aztán merész húzással befejezte a hátrálást, és a pincéből való kimenekülés helyett irányt váltott, leszaladt a lépcsőn, majd az álmélkodó testőr mellett a pince túlsó végébe rohant, és kiemelt a fali tartószerkezetből egy égő fáklyát.
Amikor Brogin első meglepetése elmúlt, gúnyosan felröhögött:
– Te aztán nagyon érted a harci helyezkedést! Simán kimenekülhettél volna innen, ám ehelyett beszaladtál abba a sarokba, ahonnan már nincs kiút. Nagy eszed van, mit ne mondjak. De most már teljesen biztos vagyok benne, hogy ennek a tetű orzónak a társa vagy. Hiába a fehér köpeny meg az úri beszéd, orzó vagy te is. Máskülönben miért akarnád az életed árán is megvédeni? Merthogy itt az életed a tét, arról én biztosíthatlak, köpönyeges!
Ebben a pillanatban újabb alak jelent meg a pince lejáratánál:
– Megtudhatnám, hogy mi folyik a birtokom egyik helyiségében?
Sztavrila volt a szóban forgó illető, az Orgil-uradalom úrnője, és meglehetősen feldúlt arccal kérte számon a jelenlévőket.
