Anyagot gyűjtvén az Osmosishoz, mindenféle, a hunok történetéről és legendájáról szóló filmeket, előadásokat vadásztam a neten, és jelentős részüket meg is néztem. De nem mindegyiket volt érdemes, sőt!
Ott van például egy háromnevű úriember, akinek sokáig érdeklődve hallgattam magvas előadását. Érdekes volt, összeszedett, logikusnak tűnő, néhol lebilincselő. Csak hát egy idő után sorra kerültek azok a fránya itáliai városnevek…
Emberünk (már nem is emlékszem, mi okból) felsorolta Brescia, Perugia és Cagliari nevét, igen sajátságos kiejtéssel. A Breszkia, Perúgia és Cagliári után már éltem a gyanúperrel, hogy nem jó videót hallgatok, és attól rettegtem, nehogy Pisa is sorra kerüljön, az előbbi logika alapján Pizza, vagy egyenesen Pisa formájában.
Akkor kapcsoltam ki örökre a videót, amikor az úriember ismertette, hogy Attila, Isten ostora nem halt ám meg, hanem visszautazott az őshazájába, Dél- Amerikába, a majákhoz.
Dühítő dolog ám az ilyesmi. Jön egy fickó, és nem látszik rajta, hogy zakkant. Úgy néz ki, úgy beszél, úgy adja elő magát, mint egy joviális, nagy tudású értelmiségi, te pedig érdeklődve hallgatod, szívod magadba a sok információt, gyűjtöd az anyagot és az ötleteket ezerrel, mígnem fülön csap Breszkia meg Dél-Amerika. És rájössz, hogy már soha nem kapod vissza az előzőleg elpazarolt negyven percedet.
Az is végtelenül elszomorító, hogy ilyenkor kénytelen vagy törölni az egész rögzített szektort az agyadból. Pedig lehet, hogy az a bizonyos negyven perc sok tényadatot és más, valódi információkat is tartalmazott, de hát te nem vagy történész, honnan a fenéből tudhatnád, hogy mi volt igaz az előadásban, és mi tartozott a Breszkia- vagy a maja-dossziéba?
Egyébként értetlenül állok az itáliai téma előtt. Ez a fószer nagyjából tíz évvel idősebb nálam. Nyilván neki is megvan az az élménye az átkosból, hogy vasárnap este elkövetkezik a tévében a híradó vége, jönnek a sporthírek, és a riporter felolvassa a totóeredményeket. Amelyek tele vannak olasz meccsekkel, ilyeténképpen olasz városnevekkel is. Ennek a fószernek nem égtek bele az agyába ezek az olasz városnevek? Akkor meg mi a bánat az a Breszkia, Perúgia meg Cagliári?
Mindegy már, ott egye meg a penész azt az elvesztegetett negyven percemet! Még szerencse, hogy utána megvigasztalhattam magamat egy teljes mértékben ellenőrzött és hiteles hírrel:
Döbbenetes genetikai eredmény, ami átírhatja a magyarság eredettörténetét
A döbbenetes genetikai eredmény, amire egy magyar és külföldi szaktudósokból álló kutatócsoport jutott, a nagy múltú Aba-nemzetség kora-középkori abasári temetkezési helyéről származó csontmaradványok komplex régészeti, szénizotópos-kormeghatározási, illetve filogenetikai vizsgálata alapján megállapította, hogy az Aba-család négy királyi felmenővel rendelkező férfi tagjának leszármazási vonala egészen Mongóliáig, az egykori közép-ázsiai hun birodalom területéig vezethető vissza. A kutatás azt is feltárta, hogy az Árpád-ház és az Aba-nemzetség tagjai valamennyien belső-ázsiai gyökerekkel rendelkeznek, és a Magyar Királyság történetének harmadik uralkodója, Aba Sámuel király felesége igen nagy valószínűséggel Szent István testvére lehetett.
Azt hiszem, nem túlzok, ha azt állítom: akkor ez a kérdés bizony eldőlt.
Micsoda lovaink lehettek! Mindenhova eljutottunk! Lehet, Attila még a Bering- szorost is átugratta a lovával. És onnan a maják már csak egy kőhajításnyira voltak. Hát, én már semmin nem tudok… Tovább »