
A jubileumok hete volt ez szerény kis honlapom életében. Igazából kedden szerettem volna megemlékezni arról, hogy éppen hétszáz napja íródik az Osmosis, ám erre különböző okok miatt nem kerülhetett sor. De sebaj, mert itt az újabb jubileum, mivel ma jelent meg a négyszázadik Vasárnapi ebédek–folytatás. Szóval, éljen sokáig, aki olvassa, meg talán az is, aki írja ezeket, mert a kettő egymás nélkül nem megy.
Az Osmosis hatodik kötete most már tényleg nagyon a vége felé jár, és igyekszem is hamar befejezni, mert utána következik el számomra a nyári szünet, ami korántsem vakációt fog jelenteni, hanem még több munkát ezerrel. Ugyanis egyrészt immár nem tűr halasztást az egész történet visszaolvasása az elejétől, és a megfelelő kijegyzetelés, javítás, karbantartás. Másrészt pedig belekezdek az első spin-off kötet írásába, amelyik azt meséli majd el, hogy mi történt Szubotájjal és Attilával a landolás és az olimpiai meghívó közötti öt esztendőben.
A nyári szünetre és a csökkentett üzemmódra tekintettel a Vasárnapi ebédek is alacsonyabb fordulatszámra kapcsolt. De ez így marad ősszel is, tehát a napi egy folytatás lesz az irányadó. Ennek is több oka van. Elsősorban az, hogy ilyen tempóval hamar „utolérném magam”, tehát a dömpingben ömlesztett folytatások után következne egy meredek váltás, ami heti egy folytatást jelent. (Elvégre ezt a sorozatot még ma is írom az egyik újságnak, és mivel hetilapról van szó, értelemszerűen csakis egy folytatást írok hetente.) Másodsorban pedig a történet megismertetése a kedves olvasókkal az elmúlt hetekben megtörtént, új követők bevonzása attól sem lenne várható, ha napi húsz folytatást közölnék. A Vasárnapi ebédeknek ugyanaz lett a sorsa, mint bármelyik másik sorozatnak a honlapomon, az olvasók nem vonzanak be új olvasókat, hiszen valamiért nem ajánlják, nem osztják meg az ismerőseik körében. Sűrűbbre venni a programot tehát értelmetlen. (Sebaj, már megszoktam ezt is.)
Amit viszont szeretnék sokkal jobban felpörgetni, az a blog szekció, azaz sokkal többet szeretnék írni az Osmosis keletkezésének történetéről, netes leletekről, magánjellegű élményekről, vagy éppen az élet legkülönbözőbb történéseivel, eseményeivel kapcsolatos véleményemről. Meglátjuk, mennyire sikerül ez a tervem.
Minden jóakaratú látogatónak további kellemes kikapcsolódást kívánok a honlapon!
Hajrá!! Előre az 1000-ikig!