Ha az alábbiakban nem találod meg a keresett választ, vagy bármilyen egyéb kérdésed van, kérlek, kattints a felső menüsorban a GYIK feliratra (tehát ne a lenyíló menüből az egyik pontra, hanem magára a szülő menüpontra), és ott hozzászólás formájában felteheted a kérdésedet.
Az Osmosis és a kezdetek
Abszolút! Képzeld el, hogy szeretnéd elolvasni a Háború és békét. Számít az, hogy az egyik ismerősöd (és még rengeteg, általad nem is ismert ember) már a könyv közepénél jár? Ugye, hogy nem? Vágj csak bele nyugodtan. Hidd el nekem, ha megtetszik a történet, és velünk maradsz, akkor egy idő után sajnálni fogod, hogy nincs fenn az oldalon még több fejezet. A törzsolvasók legalábbis rendszeresen így nyilatkoznak.
Teljes mértékben. Képzeld, azelőtt, hogy belefogtam volna az Osmosisba, nemhogy nem írtam fantasy vagy sci-fi történetet, de még csak nem is olvastam! Jó, mi? Azt javaslom, képzeld el inkább úgy az Osmosist, mint egyfajta történelmi kalandregényt, amely egy olyan világban játszódik, amit én találtam ki. De megnyugtatlak, nagyon ismerős lesz ez a világ.
Ezen aztán végképp nem kell aggódnod. Ha a Navigáció menüpontra kattintasz, magad is láthatod, hányféle módon lehet rátalálni egy-egy fejezetre. Részletes leírások segítik, hogy néhány kattintással elboldogulj a navigációban, ráadásul az Osmosis fejezetei külön lapozómenüvel rendelkeznek, így olvasás közben simán átugorhatod a honlap többi részét. Ezenfelül, ha regisztrálsz az oldalon, akkor saját könyvjelzőid is lehetnek, amelyeknek köszönhetően mindig visszatalálhatsz oda, ahol abbahagytad az olvasást.
Ez változó, mivel attól függ, mikor mennyi szabadidőm akad, hogy megírjak egy folytatást. A jelenlegi átlag úgy másfél és két nap között mozog, de volt már rá eset, hogy egy nap alatt több új fejezet is napvilágot látott, nem is egyszer. Szóval ez ügyben nem tudok neked egzakt adattal szolgálni. Nem arról van szó, hogy az Osmosis egy már megírt regény, és én minden reggel pontban nyolckor posztolok egy új folytatást. Az Osmosist jelen időben írom, így tehát magad is jelen időben lehetsz részese ennek a kalandnak.
Az Osmosis tartalma
Egy bizonyos portálon öt címkét kellett megadnom az Osmosis jellemzéséhez, én pedig a következőket soroltam fel: fantasy, sci-fi, kaland, romantikus, misztikus. Jómagam legegyszerűbben úgy tudnám definiálni az Osmosist, mint egy sci-fi és fantasy motívumokkal megtűzdelt, humorral kellően megfűszerezett történelmi kalandregényt, amely romantikus és misztikus szálakat is tartalmaz.
Elismerem, a „történelmi” kitétel eléggé speciális jellemzője ennek a folytatásos kalandregénynek, hiszen általában földi értelemben használjuk, de ettől függetlenül szerintem egy kitalált világnak is lehet történelme. Ugyan a sztori még meglehetősen az elején jár ilyen szempontból, de később egyre sokasodni fognak a honlap különböző menüpontjai alatt a térképek, a címerek, az uralkodók családfái, és más efféle segédletek, amelyek mind-mind egy komplex világ ismérvei.
Akadnak, de nem ez a jellemző. Ha kifejezetten erotikus jellegű, fülledt hangulatú történetre vágysz, akkor biztosan nem az Osmosis lesz a kedvenc olvasmányod. Viszont egy-két fejezet jó példa rá, hogy prűd sem vagyok, tehát ha a helyzet úgy alakul a történet koreográfiájában, akkor nem riadok vissza a cselekmény leírásától. Ám ezek a leírások mindig a jó ízlés határain belül maradnak, tehát nem fogsz kulturális sokkot kapni akkor sem, ha nagy ritkán beleütközöl egy-egy ilyen jelenetbe. A magam részéről legfeljebb 14-es karikát tennék ki rájuk, bár meglehet, hogy már ebben a dologban is régimódi felfogást képviselek.
Egyáltalán nem jellemző. Igazából én az Osmosist egy szépirodalmi műnek szántam, és bár tudom, hogy nagyot változott a világ, és manapság már az úgynevezett szépirodalomban sem ritka a szabadszájúság, de én már csak ilyen régivágású úriember maradtam. Persze eszem ágában sincs azt állítani, hogy az Osmosisban nem szerepelnek durva szófordulatok, de úgy érzem, mértékkel és indokoltan, tehát abszolút a tűréshatáron belül.
Megnyugtathatlak, hogy egyszer sem. Az Osmosist egy olyan történetnek szánom, amelyik kikapcsolja az olvasóimat a mindennapok néha elviselhetetlen káoszából, és legalább egy kis időre elfeledteti velük a való világ problémáit. Eszemben sincs holmi aktuálpolitikai ostobaságokkal terhelni őket, még célzás szintjén sem. Más kérdés persze, hogy például Osmosis kormányzója is folytat egyfajta politizálást, és ennek részeként már a korai fejezetek egyikében is tárgyalást folytat Nerid királlyal, de megígérhetem, hogy téged ez egyetlen pillanatig sem fog rossz érzésekkel eltölteni, elvégre az ilyesmi is természetes velejárója egy ilyen jellegű kalandregénynek.
Az Osmosis vége
Sok mindent írtam már életem során, számtalan műfajban és zsánerben kipróbáltam magam. Ötven éves elmúltam, amikor rám talált az az ellenállhatatlan késztetés, hogy Osmosis történetét meg kell írnom. Vagy legalábbis el kell kezdenem, hiszen ez egy valóban befejezhetetlen történet, és én élethossziglan szeretnék új és új fejezetekkel előrukkolni. Remélem, még jó darabig megadatik ez nekem. Valóban addig szándékozom az Osmosist írni, ameddig képes vagyok rá, és mivel szándékomban áll átadni valaki másnak a stafétabotot, amikor majd eljön az idő, az Osmosis még nagyon sokáig fog új fejezetekkel frissülni.
Ez egy téves felvetés. A végtelen történet nem azt jelenti, hogy soha nincs megoldása és lezárása semmilyen eseménynek, soha nincs katarzis. Éppen ellenkezőleg. Az olvasó rendre átélheti a legkülönbözőbb eseménysorozatok megoldását és lezárását, akár még katartikus élmény keretében is. Csakhogy mindig adódik egy másik, akárcsak a való életben. Vagy éppen párhuzamos síkon zajlanak az események, és mindig van kinek a sorsát nyomon követni, vagy újabb és újabb történések miatt izgulni. Nagyjából ez jelenti azt, hogy az Osmosis soha nem ér véget. Akárcsak a való élet.