Az első fecske, ráadásul februárban

Megszületett az első szöveges sorozatértékelés a Moly honlapján. Kicsit hosszú volt ez a közel kétéves várakozás eme jeles eseményre, de nézzük a jó oldalát. A Stephanie nevű kedves olvasó közli, hogy az Osmosis „megvette kilóra”, amit persze ezúton is köszönök, de még ennél is fontosabbak számomra a kritikai észrevételei:

Itt egy remek sorozat, olvastatja magát, egyszer csak elfogy és sehol nincs a vége? Gyanítom, hogy a 7-dik rész után még jó sok minden fog történni. A folytatást egyelőre csak a szerző honlapján lehet folytatni, ami még jobban megnehezíti az olvasást. (Egyetlen negatívumot tudok hozzácsapni: a Google Books-ról telefonnal olvasni kínszenvedés, pár fejezet után úgy begyulladt a szemem, hogy másnap alig bírtam folytatni. Bármilyen hátteret választottam, a szemfáradtság nem változott. És persze az, hogy olvastatja magát, még nehezebbé teszi a helyzetet…)
Számtalan szereplő sorakozik fel ebben a regényfolyamban, földiek és helyiek. Az első fejezet annyira furcsa volt, hogy majdnem nem folytattam, de mivel épp nem volt nálam más olvasnivaló, végül csak elővettem újra. És egyáltalán nem bántam meg. Érdekesnek találtam a robotokat, de még inkább a fejlődésüket. Az Osmosis megvett kilóra, köszönet a szerzőnek azért, hogy ingyenesen hozzáférhetővé tette.

Biztos vagyok benne, hogy nem csak Stephanie nem szeret telefonról olvasni, tehát jó döntés lesz a 9. kötettől áttérni a nyomtatott formátumra. De még ennél is fontosabb számomra, hogy megerősített valamiben, amin már régóta töprengek: valahogy át kell írni az első fejezetet. Mégpedig azért, mert megosztó. Igaz, hogy sokaknak tetszik, de azok sem lehetnek kevesen, akiknek nem. És lehet, hogy nagy részükről nem is hallok soha többé, mert már nem is lapoznak tovább a második fejezetre.

Ráadásul most, csaknem félezer fejezet megírása után már tisztán látom, hogy az első fejezet semennyire sem tükrözi az Osmosis valódi hangulatát, milyenségét, lényegét. Márpedig az első fejezet a belépő minden történethez, tehát semmiképp nem maradhat így. Most már „mindössze” arra van szükség, hogy kitaláljam, milyen indítás lenne minden szempontból jobb a regényfolyam számára.