Vasárnapi ebédek #670
Amikor a teherautó hazafelé indult, Ákos és a sofőr egy ideig mélységes csöndben voltak. Ákos a gondolataiba merült, és János sem szólalt meg, bár neki nyilván az utat kellett figyelnie, ...
Megbékélni Istennel
Egyre erősebben hiszem, miszerint az lehet ennek az egésznek a titka, hogy lassan ideje volna kibékülnöm Istennel. Nagyon ideje volna. Vagy inkább ideje van. Ocsmány dolgokat mondtam rá. Haragudtam és ...
Nincsen semmi, és nem is lesz semmi
Látod, barátom, egy egyszerű hétköznap délután van, és semmi érdeklődés. Magam vagyok a leghűségesebb olvasóimmal ezen a szájbavert honlapon... Azért nehéz dolog ez, mert akit nem érdekel, vagy nem akarja ...
Már nincs kedvem Osmosist írni
Tudjátok, az a baj, hogy most már nincs kedvem Osmosist írni. És ez persze csak szelektíven igaz, és mindenféle hosszú magyarázatot igényel – már ha igényel –, de tényleg eljött ...
Holtverseny – 1. rész
Holtverseny Idegesítő ez a pittyegés. Hol vagyok? És miért nem tudom kinyitni a szemem? Vagy már kinyitottam, de mégse látok semmit? Megvakultam? Mi a fene történik itt? – Halló!... Hallllóóóóóóóóó!!! ...
Rés a kerítésen – 3. rész
Dariosz bosszankodva vette tudomásul, hogy a Kormányzói Testőrség parancsnoka, Nihuc vezérezredes kihallgatást kér tőle. Nem szerette ezt az embert. Mindig valami különös viszolygás támadt a gyomra tájékán, amikor tárgyalnia kellett ...
Vasárnapi ebédek #669
Nemsokára kiderült, hogy Ákos angoltudására valóban szükség van. Egyszer csak megjelent egy kéttagú tévéstáb a helyszínen, és elkezdtek forgatni. De nem a már Záhonyban megismert hazai páros volt, hanem külföldiek, ...