Rés a kerítésen – 8. rész
Benur óvatosan nyitott be a házuk kertjébe. Még emlékezett rá, hogy nyikorog a soha meg nem zsírozott kapu, és nem tudhatta, mi vár rá odabenn, a vityillóban. A látvány letaglózó ...
Idővonal, jelképek, Osmosis-novellák
Ismét új pontokkal bővült a menürendszer. Nagyjából azokkal, amiket a címben felsoroltam. A Molyon olvasott visszajelzések alapján hoztam létre ezt a menüpontot, mert úgy vettem észre, nem mindenkinek világos, hogy ...
Lelle férje – 2. rész
Az eső, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan tovább is állt. Igaz, rövid idő alatt is olyan tökéletes munkát végzett, hogy Lelle és Bókony egyaránt csuromvizesek voltak. Még a harcos bőrmellénye ...
Hierarchia
Borzasztóan utáltuk egymást. Én huszonhárom voltam, ő negyvenkettő. Nekem akkor egy néni volt. Úgy is szólítottam. Erzsike néni. Mint amúgy mindenki más is a cégnél. Mármint az én korosztályomból. Sokan ...
Vasárnapi ebédek #675
– Szeretem a történeteidet – dicsérte meg a nagyapját a kis Bence. – Még valamivel jobban is meséled el őket, mint apa, pedig azért ő is jól csinálja… De ez ...
Vasárnapi ebédek #674
Estefelé megint csak kétfősre szűkült a makettező szakkör. Ákos, Magdi és a kis Brigitta hazaindultak, de Bence szokás szerint maradt egész hétvégére. És milyen jól tette! Ugyanis kiderült, hogy a ...
Lelle férje – 1. rész
Az Anagur-pusztaság fölött nyár derekán néha olyan hamar gyűltek össze a viharfelhők, hogy mire az emberek észbe kaptak, már a nyakukon is volt az égiháború. Az öregebbek ilyenkor persze számtalan ...
Különös nap
Nagy bajban lennék most, ha még élne a honlapon az úgynevezett aktivitásmérő, mert a saját pontrendszerem és önkéntes vállalásom szerint ma három fejezetet is köteles lennék közzétenni az Osmosis kilencedik ...