A címben idézett meori (vagy norling) mondás vezérelt abbéli igyekezetemben, hogy számot adjak az anyagiakról. Legfőképpen azért, hogy kapjatok valamiféle képet, kedves olvasóim, hogy mire is költöm azt az anyagi támogatást, ami befolyik hozzám, vagyis inkább a projektemre.
Ha valaki számára ez újdonság lenne, akkor most sietve leszögezem, hogy vannak olyan olvasóim, akik kisebb-nagyobb adományokkal segítik a tevékenységemet. Ezúton is hálásan köszönöm nekik az önzetlen segítségüket. Igen, a segítségük önzetlen, hiszen a támogatásukért cserébe nem várnak és nem is várhatnak semmit, mivel a hatályos jogszabályok értelmében amint valamilyen plusz szolgáltatást vagy előnyt biztosítok az adományozóknak, onnantól kezdve a támogatásuk nem adománynak minősül, hanem egy általam nyújtott szolgáltatás ellentételezésének, és már mehetek is az adóhivatalba. Tehát ez a néhány lelkes olvasó, aki anyagilag is támogatja a projektemet, mindenféle előny vagy ellenszolgáltatás nélkül teszi mindezt.
No de térjünk a lényegre, azaz mire is költöttem a befolyt adományokat:
- Kifizettem az éves tárhelydíjamat (a honlapom szerverét biztosító hosting cégnek)
- Kifizettem a Billingo-előfizetésemet (szellemi szabadfoglalkozású vállalkozóként szükségem van egy profi és megbízható számlázóprogramra)
- Kifizettem több havi előfizetést olyan online szoftverekre, amelyek szükségesek az Osmosis honlap grafikai arculatának megalkotásához, illetve a regényfolyam népszerűsítéséhez szükséges reklámtevékenységek folyamatos biztosításához
- Sikerült megvásárolnom egy olyan térképszerkesztő programot, amelynek segítségével a közeljövőben új segédleteket készíthetek az Osmosis regényfolyamhoz, az olvasók magasabb szintű kiszolgálása érdekében
- Krediteket vásároltam a Moly pont hu könyves honlapon történő hirdetésekhez, nem is kis mennyiségben
A fentiekből szerintem átlátható, hogy a befolyt adományokat maradéktalanul az Osmosis fejlesztésére fordítottam, és félve jegyzem meg, nehogy félreérthető legyen, hogy minden hónapban a saját pénzemből pótoltam ki az összegeket annak érdekében, hogy az éppen aktuális cél elérhető legyen. Ez nem panasz, vagy ilyesmi, csak a tényszerűség kedvéért tettem hozzá, és sokadszorra is leszögezem, hogy végtelenül hálás vagyok mindenkinek, aki érdemesnek tartotta az Osmosis-projektet a támogatásra.
Azt is ki kell nyilvánítanom, hogy a kilencedik kötet tervezett megjelentetésére, amely nyomtatott formában valósult volna meg, a nyomdai költség összege ma is rendelkezésemre áll, azt az egyik olvasóm még az év első felében a rendelkezésemre bocsátotta, önzetlenül finanszírozva ezzel két-három tucatnyi példány kinyomtatását, de a megváltozott körülmények miatt ez a terv egyelőre halasztást szenved, viszont az adományt nem költöttem el, reményeim szerint a tizedik kötetnél sor fog kerülni a felhasználására. Ezúton is nagyon szépen köszönöm a felajánlást a névtelenséget kérő adományozónak!
Nos, így áll a helyzet mostanság az Osmosis anyagi hátterét illetően, és hadd szögezzem le újból, hogy ezt a projektet én soha nem az adományok gyűjtése céljából indítottam, mélyen bántana is, ha az Osmosis csak a pénzbeli támogatások mentén tudna fennmaradni, én már kezdettől fogva, amikor még saját honlapom sem volt, a különböző papír alapú kötetek kiadásában gondolkodtam. Például az előzménytörténetek (Mario, a kormányzó, az anagur törzsfők, Sztavrila sztorija stb.) megjelentetésében.
Mindenkinek nagyon szépen köszönöm az eddigi támogatást, illetve a jövőbeli adományokat is, és biztosak lehetnek benne a kedves olvasók, hogy az utolsó fillért is az Osmosis fejlesztésére fogom fordítani.
