Az idei évnek ez a harmadik blogbejegyzése, és ebből kétszer madár szerepelt a címben, ám a látszat csalóka, a weboldalam nem fog átalakulni ornitológiai szaklappá. A galamb apropóját Krisztina nevű kedves olvasóm kérdése adja, amelyet a Rés a kerítésen című Osmosis-novella legutóbbi fejezete kapcsán tett fel:
A fehér galamb hogy jött? Mármint úgy értem, hogy miért érezted, hogy bele kell írnod? Lesz még jelentősége?
Lényegében nagyon röviden is meg tudnám válaszolni a kérdést (de hát mind jól tudjuk, hogy én nem az a típus vagyok, wehhehe), mégpedig úgy, hogy egyszerűen megjelent előttem a fehér galamb. Na most, ez nem azt jelenti, hogy berepült a szobámba a derék jószág, és rászállt a monitoromra. Úgy értem, a lelki szemeim előtt jelent meg.
Sajnos nincs olyan képességem, hogy amit elképzelek vagy leírok, az valóra is válik. Ezt azért lehet biztosan tudni, mert ebben az esetben rém egysíkúak lennének az írásaim, például időnként bántóan hemzsegnének bennük a pé betűs szavak.
Arról sincs szó, hogy egyszerűen lepereg a fejemben egy történet, mint a moziban, nekem meg csak annyi a dolgom, hogy leírjam, amit láttam. Bárcsak így lenne, de pont fordítva van. Amit éppen írok, az pereg le a képzeletemben. Tehát ahogy fogalmazom a mondataimat, közben látom a szereplőimet, hallom a hangjukat, megjelenik előttem a környezet, a miliő, meg minden ilyesmi.
Ezt sem úgy kell elképzelni, mint egy filmet, éles kontúrokkal, jól kivehető részletekkel, konkrét színárnyalatokkal. Nem mondom, hogy még sosem történt ilyesmi velem, de az ilyen eset nagyon ritka. Sokkal inkább úgy lehet elképzelni ezt az egészet, mint ami félúton van egy különös látomás és a semmi között.
A konkrét eset úgy történt, hogy láttam, ahogy a már kissé bódult százados a pamlagon hever félfekvésben, hallottam, ahogy rezignáltan beszél, aztán odamegy az ablakhoz, kiönti a bort, végül megfordul… Na, ekkor viszont tényleg úgy „láttam” magamban, hogy fénybe vonja hátulról a lemenő nap, mert hiszen alkonyodik. És akkor odaszállt a galamb. Hámondom, elkergetni kár lenne, inkább írjuk bele a sztoriba, kellemesen hozzáteszi a magáét a hangulathoz.
Hát így.
Nem hinném, hogy később lesz jelentősége ennek a momentumnak. Tehát egészen biztosan nem fog kiderülni a galambról, hogy nem is igazi madár volt, hanem a Nergal jól álcázott lehallgató drónja, vagy ilyesmi. Bár azt is tudjuk, hogy mostanság nem igazán szokott bejönni, amit az Osmosissal kapcsolatban beígérek vagy jövendölök, úgyhogy mérget venni semmiképp nem mernék a dologra.
Köszönöm a kérdést, kedves Krisztina! Remélem, sikerült érthetően megfogalmaznom a választ. Ha további érdeklődés mutatkozik hasonló háttérinfókra, apró kulisszatitkokra, szívesen állok a tisztelt olvasóközönség rendelkezésére.