Ez persze még nem lett volna áthidalhatatlan akadály, hiszen pótkerék is van a világon. Kowalski buzgón neki is látott a kerékcserének. Az azonban már végtelenül elkeserítő volt, hogy amikor a művelet befejeztével leengedték az emelőt, kiderült, hogy a pótkerék is lyukas. A Kowalski és Társa cég kimerült és izzadt beltagja ekkor egy hatalmasat rúgott a petyhüdt gumiba, s közben feltűnően trágár káromkodásra ragadtatta magát, melyben a gumigyár alkalmazottainak garantáltan ártatlan nőnemű szülei szerepeltek, meglehetősen ízléstelen összefüggésbe hozva magával a Jóistennel.
– Ne dühöngj, Tadeusz, véletlenül a defektes gumit szerelted vissza. Bárkivel megeshet… – próbálta nyugtatni a kültag, de a kis lengyel tapintatosan felvilágosította:
– A pótgumi is lyukas, te ütődött!
– Most mi a fenét csináljunk? – kérdezte rövid szünet után morózus sofőrjük, aki felfogta, hogy ezzel tulajdonképpen az ő feladatköre meg is szűnt, legalábbis egy időre.
– Majd kiállunk stoppolni – jegyezte meg cinikusan Bill.
– Nem javaslom – mondta Rebecca a térképet böngészve –, tekintettel arra…
– Szerintem sem lenne sok értelme – szakította félbe udvariatlanul Smily. – Ezen a mellékúton már alig van forgalom.
– Gratulálok, Johnny! – gúnyolta üzlettársát a kis lengyel. – Csupán azért nem akarsz megpróbálkozni az autóstoppal, mert kicsi a forgalom… Ezek szerint az nálad egyáltalán nem probléma, hogy pontosan öten vagyunk, ráadásul az egyikünk egy gorilla.
– De hiszen Rodrigó nem is gorilla! – háborodott fel a kültag, s félő volt, hogy ismét emberjogi védőbeszéddel áll elő, de az egyre idegesebb Kowalski belefojtotta a szót:
– Ezt majd magyarázd meg annak az idiótának is, aki hajlandó lesz neked megállni! – harsogta kipirulva, s közben egyre jobban felhergelte magát: – Meséld el, hogy a barátod csupán egy nicaraguai menekült, egy illegális bevándorló, aki véletlenül bekente magát kutyasamponnal, és attól nőtt kétcentis szőrzete! És kizárólag azért nem kér banánt makogva, mert süketnéma, és csak a spanyol jelbeszédet érti!
– Rodrigó nem is szereti a banánt – vetette közbe Smily.
– Dugulj el, Johnny, mert itt helyben megüt a guta! – könyörgött most már sírós hangon a beltag, és elkeseredetten lerogyott az egyik lyukas gumira.
– Ha tartanának némi szünetet, uraim, akkor befejezném az előbbi mondatomat – jegyezte meg közönyös hangon Rebecca, föl sem pillantva a térképből.
– Mivel számításaim szerint mindössze kilenc mérföldre vagyunk a ranch-től, akár gyalog is elindulhatnánk. Ha beüt az üzlet, úgyis vehetünk akár egy másik autót is, ha meg nem, még mindig visszajöhetünk ehhez a tragacshoz, és akkor is ráérünk majd egymás torkának esni.
Mindnyájan igazat adtak neki. Az autót nagy nehezen letolták az útról, és elrejtették a fák között, utána pedig – szintén az erdő jótékony rejtekében – elindultak a ranch felé. Nemsokára oda is értek, és ezek után csodálatos módon minden úgy történt, ahogyan eltervezték.
Vándorkomédiásokként mutatkoztak be, és nehéz anyagi helyzetükre hivatkozva felkínálták eladásra Rodrigó nevű gorillájukat, amelyet igen értelmes cirkuszi állatként aposztrofáltak. Természetesen Al-tarabulsi úr is jelen volt, hogy megszemlélje a „jószág” tudását. Azonban a bemutatót egy fölöttébb kínos közjáték előzte meg: Rodrigó egy óvatlan pillanatban hirtelen belemarkolt az arab üzletember üstökébe. (Hogy a pillanat mennyire nem volt óvatlan, arról Kowalskiék hosszasan mesélhetnének, hiszen háromnegyed órás mutogatás és mintegy féltucat rajz segítségével tanították be süketnéma barátjukat a mozdulatra.) Ezen a momentumon állt vagy bukott az akció, de hőseinknek szerencséje volt, Rebecca kisasszony meglátása helyesnek bizonyult. Al-tarabulsi úr „haja” ugyanis ott maradt Rodrigó kezében.
A multimilliomos állatkereskedő először elvörösödött szégyenében, majd éktelen haragra gerjedt, s nyomban ki akarta dobatni az egész díszes kompániát, annak ellenére, hogy azok diszkréten, de hatalmas lelkesedéssel magyarázni kezdtek neki valami új hajnövesztő szerről. Azonban Kowalski hírhedt rábeszélőképessége, amelynek segítségével annyi lusta, beteg, ronda korcsot adott el törzskönyvezett fajkutyaként, hatott az arab férfira is. Nem hiába apellált a dörzsölt kis lengyel a kopasz férfiak hiúságára, a fickó belátta, hogy egy próba, amely mindössze fél órát vesz igénybe, igazán nem állítható szembe több évtizednyi kopaszsággal.
A gyógykezelésre Mr. Al-tarabulsi irodájában került sor, ahol csupán legbizalmasabb testőre volt jelen. Morgannek mindent a rendelkezésére bocsátottak, amit csak kért: egy törölközőt, egy kancsó hideg, illetve egy lavór forró vizet, hajsampont, teafüvet és némi púdert. (Ezek a holmik előre megbeszélt módon a megtévesztést szolgálták, így Kowalskiék nem is lepődtek meg a listán, azon viszont már igen, hogy Bill kiterjesztette az igényét egy üveg skót whiskyre és egy flaska brandyre is.) A vétlen feltaláló piszmogott egy ideig a fent említett kellékekkel az alany fején, ami szintén az elterelő hadművelet része volt, később azonban egy vajkrémes dobozból kezdett dolgozni, s ettől kis híján eltátották a szájukat útitársai, de igyekeztek megőrizni közönyös arckifejezésüket.
