Ugyan a szavazásnál már közzétettem, de azóta is kérdezősködtetek, tehát akkor most leszögezem, hogy a Rés a kerítésen fog hamarosan befejeződni. Aztán a Királyvár ostroma, végül pedig a Lelle férje.
De nem is végül, hiszen utána egy olyan Osmosis-novella fog kezdődni, ahol maga az olvasó fogja irányítani a történetet. Ezt találtam ki. A tisztelt olvasó fogja eldönteni, szavazás által, hogy merre menjen tovább a sztori, hogyan döntsön a hős.
Jó lesz, mi?
Hát, azért lesz benne egy kis csavar. Lesz egy minimum szavazási darabszám, és csak akkor megy tovább a történet, ha ezt elértük.
Nem akarok már a potyautasoknak írni, akik egyetlen kattintásra sem képesek. Itt kénytelenek lesznek kattintani. Illetve nem lesznek kénytelenek. Csak hát akkor nem megy tovább a sztori. És mennyire nyugalmas napjaim lesznek! Nem kell ide semmit sem írnom, hihehöhöhö!
Pár hete bizonyos tippelők még azt sem tartották lehetségesnek, hogy egyszer véget ér az Osmosis történetének ingyenes közzététele, mert én úgyis beadom a derekamat, úgyis fogok írni tovább. Jaj, istenem!…
De. Véget ért. Meguntam, hogy faltól falig kiszolgáljam az összes olvasót, a legdrágább, legaranyosabb öt százalékot ugyanúgy, mint a soha, semmiféle aktivitást nem mutató 95 százalékot, a potyautasokat.
Na, az Osmosis-novelláknál is ez lesz. Ha jön elég szavazat, akkor haladunk tovább. Ha nem jön, akkor meg csak várunk, várunk, várunk, mint ahogy én vártam 1200 napon át, hogy legyünk már végre elegen.
Ha meg nem leszünk, akkor ez a honlap átalakul a szerző testamentumává. Nincs ezzel baj. Felteszek ide mindent, amit valaha írtam. Már bőszen keresgélek az archívumomban. És kifizetem előre vagy tíz évre a tárhelyszolgáltatást. Annál előrébb nem érdemes tervezni. Lehet, még odáig sem éri meg. Ahogy most állnak a dolgok… Elfogadom majd. Megmérettem. Kénytelen leszek belenyugodni, ha az jön ki a végén, hogy könnyűnek találtattam. Főleg, hogy már nem is fogok élni.
Ez volt az újévi fogadalmam. És ezt végre, életemben először be is tartom. Wehhehhe.