Gergőt a férj sorsánál sokkal jobban foglalkoztatta a gyerekek sorsa, ezért visszaterelte rájuk a szót:
– És azt lehet tudni, hogy mi volt az oka a gyerekek halálának? Talán gondatlan volt az anyukájuk?
– Mindkét esetben bölcsőhalál történt – felelte Imre atya.
– Bölcsőhalál? – kérdezett vissza az Almási fiú. – Bocsássa meg a tudatlanságomat, atyám, de ez a kifejezés nem igazán ismerős előttem. Mit takar ez pontosan?
– Nincs orvosi végzettségem, tehát ne vedd szakvéleménynek, amit mondok, de úgy tudom, hogy ilyenkor csak a legritkább esetben áll a háttérben szülői gondatlanság. A bölcsőhalál vagy más néven hirtelen csecsemőhalál elnevezése onnan ered, hogy egy évnél fiatalabb csecsemőknél fordul elő, akiket minden előzetes betegség vagy tünet nélkül holtan találnak a kiságyukban. Tudomásom szerint ma már számos kutatás áll rendelkezésre, hogy ennek a rejtélyes kórnak az okát megpróbáljuk megfejteni, azonban a pontos eredetét mind a mai napig nem ismerjük. Egyes szakértők genetikai okokat valószínűsítenek a háttérben, de úgy tudom, nem minden kutató osztja ezt a véleményt. Mindenesetre azt nagyon furcsállom, hogy te még sohasem hallottál róla, hiszen a feleséged családjában is előfordult.
– Nem tehetek róla – tárta szét a karját Gergő –, nekem eddig senki sem mesélt arról, hogy mi történt Margó nénivel fiatal korában.
– Nem rá céloztam – pontosított a plébános –, hanem az anyósodékra.
– Hogy micsoda??? – Gergőnek hirtelen bele kellett kapaszkodnia a kerítésbe.
– Te erről nem is tudtál? – hökkent meg Imre atya, aztán sajnálkozni kezdett: – Fogalmam sem volt róla, hogy erről senki sem mesélt neked, de apósodék első gyermeke is a bölcsőhalál áldozata lett, alig néhány hetes korában.
– Erről tényleg nem tudtam – nyelt nagyot Gergő, aztán hozzátette: – Milyen jó, hogy ők annak idején nem döntöttek úgy, mint Margó néni, máskülönben most nem lehetne nekem egy Annám.
Amikor Gergő felnézett, azt láthatta, hogy a kerítés túloldalán a plébános is igencsak megkapaszkodott egy fában, aztán egy kerti szék után nyúlt, hogy maga alá húzhassa.
– Rosszul van, atyám? – kérdezte riadtan Gergő.
Imre atya leroskadt a székre, és egyelőre csak intett. Nagy sokára tudott csupán megszólalni:
– Nem vagyok jól, de nem testi, hanem sokkal inkább lelki értelemben – magyarázta.
– Csöppet se aggódjon amiatt, amit mondott – próbálta vigasztalni Gergő. – Előbb–utóbb úgyis megtudtam volna valakitől. És nem fog eljárni a szám Anna előtt, efelől nyugodt lehet.
– Amit kimondtam, kimondtam. Meg nem történtté tenni most már nem tudom – tárta szét a karját a plébános. – Talán nem is véletlenül esett így a dolog, hanem azért, hogy hozzásegítsen minket egy felismeréshez. És ha ez így van, akkor egy másik különös eseményre is fel kell hívnom a figyelmedet. Anyósod testvéréről, azaz Anna nagynénjéről van szó.
– Klári néniről? – kérdezett rá Gergő.
– Igen – erősítette meg Imre atya. – Nem tudom, hogy mesélték–e neked, mi történt vele annak idején.
– Semmilyen különös eseményről nem tudok vele kapcsolatban – nyelt nagyot az Almási fiú, és izgatottan várta a folytatást.
– Még a kilencvenes évek elején született egy Down–kóros gyermeke. Az ilyen rendellenesség egyébként sem kecsegtet hosszú élettel, de a kisfiú még a tizedik születésnapját sem érte meg.
Gergő döbbenten hallgatta az atya szavait:
– Hihetetlen, hogy mennyi csapás érte ezt a szerencsétlen családot – jegyezte meg fejcsóválva, aztán hirtelen különös gondolata támadt: – Csak nem arra gondol, atyám, hogy…?
– Arra gondolok, hogy jó nyomon járhatunk a feleséged titkának megfejtésében.
Imre atya gondterhelten sóhajtott:
– Nem is értem magamat. Végig itt volt a megoldás a szemem előtt, majdnem ki is bökte. Csak össze kellett volna raknom a mozaikokat. Mert veled ellentétben én mindvégig az összes információ birtokában voltam.
– No, várjon egy kicsit, atyám – szólt közbe Gergő. – Hadd rakjam össze akkor most én is azokat a bizonyos mozaikokat, hogy több rejtély és félreértés lehetőleg már ne keletkezzék. Tehát most arról beszélünk, hogy Anna azért nem akar gyereket, mert úgy érzi, hogy meg van átkozva a családja?
– Bár nagyjából fedi a lényeget, amit mondasz, én mindenesetre másképp fogalmaznék – felelte a plébános. – A feleségedet valamilyen ok miatt aggodalommal és félelemmel töltik el azok az események, amelyek a családjában korábban bekövetkeztek, és attól tart, hogy ha gyereket vállal, akkor őt is hasonló tragédia fogja érni.
– …és ezért találta ki ürügyként a globális felmelegedést, meg a klímakatasztrófától való rettegést, holott egész másféle dolgoktól retteg – egészítette ki a diagnózist Gergő.
– Nem állíthatjuk, hogy egész biztosan ez a helyzet, de az tény, hogy minden jel erre mutat – vélekedett Imre atya.
– Akkor mindennek vége – állapította meg lesújtva az Almási fiú.
– Miért gondolod így?
– Még kérdi, atyám? – kérdezett vissza keserűen Gergő. – Arra még csak–csak volt némi esélyem, hogy meggyőzzem, elkerülhetőek a klímakatasztrófa legrosszabb következményei és az emberiség pusztulása. Merthogy ezek a jövőben bekövetkezhető események. De hogyan győzzem meg arról, hogy a befejezett múlt megváltoztatható? Ez teljességgel lehetetlen. A korábbi bölcsőhalálokat nem lehet meg nem történtté tenni, ugyanígy a Down–kóros kisfiú halálát sem.
– Kérlek, ne viselkedj úgy, mint az az ember, aki szerint a pohár félig üres. Gondolj vissza, mit nem adtál volna pár héttel ezelőtt, vagy akár még tegnap is, ha sikerült volna megfejtened a feleséged indítékait! Márpedig ez jelentős eredmény, akárhonnan is nézzük a helyzetet.
– De mire megyek vele, ha most esetleg a teljes tudás birtokába is jutottam? Nemcsak annak a tudásnak jutottam a birtokába, hogy mi lehet Anna elhatározásának indítéka, hanem annak a tudásnak is, hogy nincs semmilyen eszközöm megváltoztatni az elhatározását, mert képtelenség megváltoztatni az indítékait.
– Megértem, ha most letaglózva érzed magad, de azt javaslom, hagyj egy kis időt magadnak. Lehet, hogy ha alszol rá egyet, máris más színben fogod látni a dolgokat. És lásd meg a jót is a történésekben. Mostantól egyáltalán nem kell arról győzködnöd a feleségedet, hogy a klímakatasztrófa és az emberiség kihalása elkerülhető, hiszen ha helytálló a verzió, amit felállítottunk, akkor ő maga sem hisz a rosszabbik forgatókönyvben. Szerintem okos dolog lenne, ha inkább a bölcsőhalállal kapcsolatos kutatásoknak néznél utána. A karantén éppen alkalmas arra, hogy efféle ismeretekre tegyen szert az ember, például a világhálón. Hátha találsz valami olyan adatot, ami esetleg Annát is meggyőzheti.
– Na, szépen vagyunk – sóhajtott nagyot Gergő. – Eddig klímatudósnak voltam kénytelen kiképezni magamat, most pedig ráállhatok az orvos–genetikus vonalra. Milyen kár, hogy nem ismertem meg hamarabb a feleségemet! Ki tudja? Lehet, mostanra már akadémikus lennék, vagy a Tudósklub rendes tagja.
– Örömmel látom, hogy végre elmosolyodtál, és ennek mit sem von le az értékéből az, hogy eme jeles esemény a saját vicced nyomán következett be – jegyezte meg hunyorogva a plébános.
– Az ember legyen önellátó, nem igaz? – nevetett fel az Almási fiú, aztán bizakodva így szólt: – Teljesen igaza van, atyám, nincs értelme a sopánkodásnak. Megyek is, és megkezdem önkéntes tanulmányaimat az egészségügy területén, különös tekintettel az örökléstanra.
– Az lebegjen a szemed előtt, hogy nemes cél érdekében teszed – mondta útravalóul a plébános.
