– Na jó, tegyük félre a viccet, inkább folytasd a tájékoztatást. És lehetőleg magyarul, mert úgy tűnik, az anyanyelvemen sem lesz egyszerű megértenem a tervedet.
Gábor újra komoly arcot öltött, és így folytatta:
– Az elektronikus könyvkiadás bevezetése a cégnél nem járna különösebb költséggel, meghirdetnénk a saját honlapunkon, illetve a közösségi médiában, és akiket illet, azokhoz villámgyorsan eljutna az információ. Utána nem lenne különösebb dolgunk, mint várni a kéziratokat, és elektronikus könyv formátumban kiadni azokat. Mármint amelyeket megfelelőnek találunk.
– Egy pillanat – csapott le a fiatalember mondandójára Ákos –, azt mondtad az imént, hogy ez az üzletág semmilyen különösebb befektetést nem igényel. De ha jól értem, akkor mégiscsak lenne dolgunk a kéziratokkal, azokat ugyanúgy lektorálni kellene, aztán tördelni, és persze…
Gábor türelmetlenül közbevágott:
– Így igaz, de ezeket a műveleteket egyébként is el kellene végeznünk, tehát semmiféle többletkiadással nem járna a dolog. Viszont rendkívüli módon csökkentené a költségeinket, hogy a nyomda, mint olyan, egyáltalán nem szerepelne a könyvkiadási folyamatban. Annyit azért már megtanultam, amióta a cégnél dolgozom, hogy egy könyv árának legnagyobb részét a nyomdaköltség teszi ki. Ha ezt sikerül megspórolnunk, akkor nem kétséges, hogy a kiadó nyeresége hamar fel fog szökni.
– Beszélj még egy kicsit nekem arról a folyamatról, ahogy ezek az elektronikus könyvek eljutnak az olvasókhoz. Hogyan is működik ez pontosan?
– Rém egyszerű a dolog. Mi feltöltjük az elektronikus könyveket a kiadó honlapjára. Onnan pedig a kedves érdeklődők le tudják tölteni a saját ebook–olvasójukra. Természetesen csak azután, hogy a könyvet kifizették. Ezt a bankkártyájuk segítségével könnyedén megtehetik.
– És mi a biztosíték arra, hogy miután valaki letöltötte az egyik könyvünket, utána nem adja tovább az egész rokonságának és kiterjedt ismeretségi körének?
– Ezt csakis úgy teheti meg, ha a saját ebook–olvasójával együtt adja tovább, ugyanis minden megvásárolt könyv csakis azon az eszközön olvasható, amelyikre letöltötték. Ez éppen olyan, mintha te oda akarnád adni az autódat egy másik embernek. Hiába van neki ugyanolyan típusú autója, a te kocsidat csak akkor fogja tudni vezetni, ha a kulcsot is odaadod neki.
Ákos arra gondolt, az az egyik legszimpatikusabb tulajdonsága ennek a Gábornak, hogy programozó matematikus létére úgy tudja elmagyarázni a dolgokat, hogy még ő is megérti.
– Különben is – folytatta a meggyőzést a fiatalember –, ez a dolog a hagyományos, papírból készült könyvvel is megtörténhet.
– Mármint micsoda?
– Hát az, hogy valaki megvesz tőlünk egy példányt, aztán azt kölcsönadja az összes ismerősének.
– Rendben van, ezen a téren máris meggyőztél – nyugtatta meg Ákos. – Most azonban beszéljünk egy kicsit a technikai háttérről. Én nem igazán értek a honlapkészítéshez, és kérlek, ne nevess ki, ha esetleg nem úgy kérdezek, ahogy egy szakmabeli tenné, de mondd csak, el fog férni az összes könyvünk összes adata a honlapunkon?
– Nem igazán – ismerte el Gábor. – Nyilvánvalóan szükségünk lesz arra, hogy saját szervert béreljünk.
– Ehh, tudtam, hogy mégiscsak van valami hátulütője a dolognak – legyintett bosszúsan Ákos.
Gábor most már felnevetett:
– Tudod te, hányféle olcsó lehetőség van szervert bérelni? Ma már szinte aprópénzből megoldható a dolog. – Aztán kissé elkomorodott: – Nem tagadom, rosszul esik, hogy nem bízol bennem, Ákos. Ha azt mondtam, hogy gyakorlatilag nincs bekerülési költség, akkor az úgy is van.
– Ez nem bizalmatlanság a részemről – jelentette ki Ákos. – Épp az előbb egyeztünk meg abban, hogy az üzlet nem az érzelmekről szól, hanem a rációról. Nekem minden lehetséges költséget fel kell mérnem, mégpedig előzetesen, nem pedig utólag a fejemet vakarni. Ezért próbálom minden irányból körüljárni a témát. Itt van például a humán erőforrás kérdése. Kik lesznek azok a szakemberek, akik összehozzák nekünk ezt a projektet?
No, ha eddig nem sértődött volna meg Kulcsár Gábor, akkor most már igen közel járt hozzá:
– Hogyhogy kik? – kérdezett vissza döbbenten. – Csak nem gondolod, hogy egyedül nem vagyok képes biztosítani a programozói hátteret?
Ákos halványan elmosolyodott:
– Na jó, de nyilván te sem vállalod ingyen.
– Nem fogok külön célprémiumot kérni, ha erre gondolsz, megelégszem a fizetésemmel, annál is inkább, mert a munkaidőmben fogom elvégezni a projekttel kapcsolatos feladatokat.
Ákos most már kezdett belejönni az ugratásba:
– No hallod, nem vagy valami rámenős fickó. Nem is tudom, örülnék–e neki, ha megkérnéd a húgom kezét. Hogy fogsz gondoskodni a leendő családod jólétéről, ha ilyen szerény maradsz?
Gábornak hirtelen skarlátvörös színt öltött az arca, úgyhogy Ákos felpattant a karosszékéből, és miközben barátságosan megpaskolta a fiatalember lapockáját, nevetve megnyugtatta:
– Csak ugratlak, te pupák! Mindenben meggyőztél, úgyhogy a cég ezennel megvette az ötletedet. Ennek örömére pedig most felnyitunk egy üveg bort.
A fiatalember egyik ámulatból a másikba esett:
– Na de hát… munkaidőben? – Ennyit bírt momentán kinyögni. Kissé sok volt neki ez a többféle inger az elmúlt másodpercekben.
– A te mai munkanapod ezzel véget ért – nyugtatta meg Ákos. – Menj haza, pihend ki magad, szedd össze a gondolataidat, és holnaptól minden erőddel az új üzletágunk beindítására koncentrálj – sorolta, miközben kitöltötte a bort. – Afelől pedig biztosíthatlak, hogy saját magamat pláne nem fogom kirúgni a cégtől, amiért egy örömhírre koccintani merek. Sőt még fegyelmit sem adok magamnak.
Gábor most már együtt nevetett a főnökével, és látszott rajta, hogy a gondolatai máris a nagyszabású terv részletei körül forognak.
