Ha túl sokan nem is, egyvalaki nagyon hiányolta a két fiatalembert. Hugi volt az, aki folyton az ajtó felé pislogott, várva, hogy a bátyja és főleg Gábor visszatérjen a körükbe. Amikor ez megtörtént, akkor a fiúval félrevonultak a szőlőlugasba, ahol megtárgyalták az irodában történteket.
– No, mit szólsz a dologhoz? – kérdezte végül Gábor. – Nem lenne ellenedre, ha a jövőben úgymond hivatalosan is munkatársak lennénk?
– Természetesen nem – vallotta be a lány, kissé elpirulva. – Csakhogy van ám itt egy nem egészen elhanyagolható kérdés. Mi lesz, ha hazatér Öcsi Londonból, és beáll a céghez? Erről mondott valamit a bátyám?
Gábor gondterhelten vakarta meg a fejét. Tényleg, mi lesz akkor? Merthogy erről egy szót sem ejtett az imént Ákos, és a nagy örömben ő is elfelejtett rákérdezni eme fontos körülményre.
Zsófi és Gábor egyelőre elhalasztották annak a kérdésnek a latolgatását, hogy mi lesz akkor, ha Öcsi valóban úgy dönt, hogy hazatér Londonból, és beáll a céghez dolgozni. Viszont késő délután, amikor már a vendégek is hazamentek, és csak az Almási család három legidősebb tagja üldögélt a nappaliban, újra terítékre került az ügy. Ákos tájékoztatta a szüleit a fejleményekről, ami mindkettejüknél más–más reakciót váltott ki.
– Nahát, milyen figyelmes és tapintatos ez a fiú! – áradozott Julika. – Bevallom nektek őszintén, egyre többször játszom el a gondolattal, hogy mi lenne, ha Gábor egyszer csak megkérné Hugi kezét.
– Én is bevallom őszintén, hogy kicsit sem vagyok romantikus hangulatban – vette át a szót Almási Károly, aztán a fiára nézett: – És azt sem veszem jó néven, hogy egymagad eldöntesz valamit, szinte a fejünk fölött, majd végül közlöd a döntésedet, mi pedig vágjunk jó képet hozzá.
– A döntésem melyik részével kapcsolatban vannak kifogásaid? – kérdezte Ákos.
– Természetesen semmi bajom azzal, hogy kifizetted ennek a fiúnak azt a pénzt, amiért megdolgozott – szögezte le a családfő. – Azt viszont már igencsak sérelmezem, hogy a megkérdezésem nélkül állást ajánlottál neki. Szeretnélek emlékeztetni rá, hogy ez az állás, amit most betöltöttél vele, eredetileg Öcsi hazacsábítását lett volna hivatott szolgálni.
– Ezt én is pontosan tudom – bólintott Ákos. – De nyilvánvaló, hogy nem várhattam ezzel a döntéssel a végtelenségig. Jön a karácsonyi vásár, jövőre a könyvhét, és valakivel mégiscsak be kell tördeltetni a kiadványainkat. Vagy talán csináltassuk ezt a munkát is a nyomdával, kétszer annyiért?
– Nem arról volt szó, hogy ez a fiú megtanítja Zsófit a tördelésre? – vetette közbe Julika.
– De igen – ismerte el Ákos. – Csakhogy időközben kiderült, hogy Zsófinknak nem igazán fekszik ez a feladat. Akármennyire is szeretjük, be kell látnunk, hogy egyelőre nem képes önállóan elvégezni ezt a munkát. Mindenképpen kellene mellé valaki, aki felügyeli, ellenőrzi. Akkor meg ugyanott vagyunk, nemde? Sokkal tisztább így a helyzet.
– Mármint milyen értelemben? – kérdezte Julika.
– Nézd, anya, Zsófinak eredetileg sem ezt a tevékenységet szántuk. Neki más a habitusa, más területen érzi jól magát. A jövőben majd kéziratokat fog olvasni és értékelni. Vagy éppen illusztrációkat rajzolni. Továbbá a szerezési feladatok is rá hárulnak majd, hiszen az új könyveink megjelenését mindenképpen kísérniük kell különböző reklámkampányoknak, író–olvasó találkozóknak. Ebben sokkal jobban fogja érezni magát, és sikeresebb is lehet, míg a tördelés terén nap mint nap kudarcélmények érnék, és a végén azt érezné, hogy nem is dolgozott meg a fizetéséért. Nem akarom, hogy azt érezze, csak azért tartjuk meg a kiadó kötelékében, mert családtag. Azt szeretném, ha örömmel dolgozna közöttünk. Ezalatt pedig Gábor szépen megoldja a tördelési feladatokat, megbízhatóan, önállóan és főleg gyorsan. Szerintem ebben a felállásban minden szereplő jól jár.
– Na igen, kivéve Öcsit – jegyezte meg epésen a családfő.
– Apa, én nem hiszem, hogy Öcsi hazacsábításában olyan nagy jelentősége lenne ennek a lépésemnek. Biztos vagyok benne, hogy ezután is tudni fogja, ha úgy dönt, hogy hazaköltözik, akkor nálunk biztos egzisztencia várja.
Eltartott még egy ideig a családi tanácskozás, vagy inkább vita, de végül Ákos hazaindult, a szülei pedig nyugovóra tértek.
