Telep Öcsi Nagy Indiánkönyve
Az indián nyelv
Az indijánok mindigis büzkék voltak a nyelvjárásukra, és vigyásztak rá, hogy idegen hatás ne érje őket, és hogy bene olvagyjanak. (Főleg amerika felfedezése után űgyeltek erre.) Éppezér az angol szavakat lemagyarosítoták a salyát nyelvükre. Igy lett példáúl a wihskye-böl Tüzes viz, a lokomotivböl Vass Paripa, a puzskábol Vilámló Bot, az ócejánbol Nagy Víz, az elnökprezidentböl meg Nagy Fehér Atya, és satöbi.
A tomahawkot is hijába talállta fel eggy coffboj (Névszerint Tom A. Hawk), az indijánok elkereztelték Csata Bárdnak (mármint nem a feltalálót, ha nem a felyszét.)
Az indián nyelv vonatkozásába kiemelt fontoságú jelentősége van a csata kiálltásoknak, amék lehet Híjjj-híjjj-híííjj, Uff-uff-uff, Ucsacsu-odzsadzsu, vagy tenyérrel a szályra ütögetett Honolulululululululululu, tetzés szerint.
Az indiján nyelvnek csak az a hátránya, hogy nem lehet leirni, mer nem ismerték a betüket, mégse voltak alfabéták, sőt épp: ellenkezőleg ojanjira nem, hogy lekhamarabb az eggyik tőrzs tanúlt meg irni, elis nevezték őket írókéznek. Ezek ugyanis leralyzolták a mondani valólyukat. Ebbe azomban ha becsuszot eggy hejesírási hiba, akkor férreértette a cimzet.
Példaként mingyár fel is hozok egy példát: tegyük fel, hogy az eggyik tinédser kóru harcosnak megtetcet 1 fijatal indilány. Irt is neki eggy szép romántikus szerelmes levelet, amékbe szereplett eggy kiszáratt fa, 1 víszintes vonal rajta a félkörel, amék a lemenő napot ábrázlotta, meg egy szem. Ez a levél aszt jelentete, hogy a lány jőjön ki napnyuktakor a kiszáratt fához, meglátya mijen jó lessz.
Csaghogy a lány férre értelmeszte, mer aszitte, hogy nap kelltekor kel kimennije, így asztán elmaratt a randevu. És szegény fiju nem rajzolhatot oda eggy nyílat segítcségképen, hogy merrefele halad a nap, mer akkor az indilány aszitte vólna, hogy a kiszáratt fánál hajnalba kiakarják nyilazni a szemét. Utyhogy kise mert mozdúlni a sátrának a belselyéböl a kis írókéz indijány, legaláb nyólcig vagy fél kilencig, mer féltete a szeme fényét.
