Nem kellett sokat várni, hogy megoldódjon a rejtély. Amikor másnap doktor Almási végzett a rendeléssel, egy nagyon ismerős alak tűnt fel a rendelője ajtajában. Tibor volt az, a legjobb barátja. Mégpedig elég rossz állapotban.
– Mi van veled? Te ittál? – kérdezte Ákos megrökönyödve.
– Nem is keveset – emelte fel a mutatóujját az ügyvéd, aztán félrelökte a barátját, és úgy haladt be a rendelőbe, mintha ezer éve dr. Almási Ákos páciense volna. Elterpeszkedett a székben, majd megkérdezte:
– Kávét lehet itt kérni, vagy az felárral jár?
Ákos maga is úgy érezte, hogy most igen jó hatással lenne a barátjára egy kávé, úgyhogy gyorsan főzött egy jó erős feketét. Amikor letette Tibor elé a csészét, érdekes fordulatot vettek az események.
– Tegnap még gyűlöltelek – jelentette be az ügyvéd.
– Kicsit erős történetindítás, mit ne mondjak – dünnyögte Almási doktor, miközben ő is letelepedett a helyére, és kíváncsian várta, mi fog történni.
– Azt hittem, hogy le akarod csapni a kezemről Maricát – közölte Tibor, mire Ákos döbbenten kiáltott fel:
– Te teljesen megbolondultál?
– Nem, én inkább belebolondultam. De teljesen – temette a kezébe az arcát az ügyvéd, aztán keserves zokogásban tört ki. De ezt hamar abbahagyta, és fölnézett: – Mármint Maricába – tette hozzá, hogy semmilyen részlet ne maradjon homályban.
– Ezt én pontosan tudom, Tiborom, csak azt nem értem…
– Jaj, nem értesz te semmit! – váltott át ügyészbe az ügyvéd. – Amikor Marica elmondta, hogy mi a helyzet, én azt hittem, hogy te is benne vagy ebben az egészben!
– Hogy mi van? – képedt el Ákos. – Mi az, hogy benne vagyok ebben az egészben? Fogalmazz már pontosabban, akármilyen állapotban is vagy, Tibikém!
Az ügyvédből lett vádló felhörpintette a kávéját, aztán széles taglejtésekkel magyarázni kezdte:
– Mit nem értesz ezen? Azt hittem, hogy te is beleszerettél Maricába. És le akarod csapni a kezemről. Végtelenül gyűlöltelek ekkor. Mármint amíg ezt hittem – pontosított, majd újra zokogni kezdett, de ez csak rövid ideig tartott, mert ekkor minden átmenet nélkül harsány röhögésre váltott: – Most mondd meg, hát nem óriási?! Én voltam az, aki cidrizett ettől az egész riporttól, de te biztattál, hogy nem lesz semmi baj. Aztán megjelent kamaszkorom legszebb nője, és én azt hittem, enyém a világ. Erre beléd szeretett – foglalta össze a lényeget Tibor, és még szívesen hörpölt volna a kávés csészéből, de rájött, hogy az üres. – Na, ekkor árultalak be a feleségednek.
Ákos kis híján hátraesett, a székével együtt:
– Hogy mi van???
– Úgy bizony, Magdival cseverésztem, és elmondtam neki ezt az egész Marica–ügyet.
– De hát nincs is semmiféle ügy!
Tibor előredőlt, szinte ráfeküdt az asztalra, és még a határidőnaplót is felborította:
– Én akkor azt még nem tudhattam. Egész más dolgot tudtam, mint ami akkor volt. Érted? Nem sejtettem, hogy nem jól tudom, amit tudok – magyarázta kétségbeesetten, de ő maga is érezte, hogy már rég elveszítette a fonalat.
Ákos meredten nézett maga elé, és legszívesebben ő is zokogásban tört volna ki, de visszafogta magát. Számtalan érzelem viaskodott benne. A legerősebb a csalódás volt, amit a barátja kapcsán érzett.
Ám úgy gondolta, a saját lelki nyavalyáival ráér később is törődni, most volt egy sokkal fontosabb gyakorlati teendője. Felnyalábolta ittas barátját, és nem sokkal később szinte belódította a saját házának bejárati ajtaján. Magdi sietve előjött a furcsa zajok hallatán, és elképedve nézett a furcsa párosra.
Ákos örömmel fogadta a felesége felbukkanását, és nyomban felhívta Tibor figyelmét a lehetőségre:
– Tessék, drága barátom, most elmondhatod ugyanazt, amit az imént a rendelőben nekem is elmeséltél.
Csakhogy előbb Magdinak eredt meg a nyelve:
– Mi történik itt? – kérdezte haragosan, de fojtott hangon. – Szeretnénk a gyerekekkel nyugodtan megvacsorázni. Mégis, hogy gondoljátok ezt? Betörtök ide részegen, hogy jelenetet rendezhessetek?
– Hú, de kínos… – makogta Tibor is.
Ákos felfortyant, és sorban kiosztotta mindkettejüket. A feleségével kezdte:
– No, idefigyelj, szívem! Tudtommal ez még az én házam is, tehát nem tudok ide betörni. Jelenetet pedig te rendezel, és kezdem már unni a színpadias túlzásaidat. Mire fel vádolsz engem részegséggel? Legfeljebb a kedves barátunk ittas, de te ne legyél finnyás, ne csak akkor idd mohón a szavait, amikor józanon hülyeségeket beszél, hanem hallgasd meg akkor is, amikor berúgva elmondja az igazat. Erre egy perc múlva meglesz a lehetőséged.
Magdi megszeppenve hallgatott el. Ilyen felindultnak talán még sohasem látta a férjét. Sejtette, hogy komoly trauma érhette a közelmúltban, ezért meg sem próbált ellenkezni vele.
Ákos most a barátjához fordult:
– Tibikém, most lehetőséget kapsz, hogy helyrehozd, amit elrontottál. Jól figyelj minden szavadra, mert részemről nem szándékozom új esélyt adni neked. Aztán a kettőnk dolgát egy józanabb pillanatodban majd megtárgyaljuk. – Azzal sarkon fordult, de a bejárati ajtóból még visszaszólt: – No, kellemes megbeszélést kívánok, drágáim!
Doktor Almási még ült egy darabig az autójában a háza előtt. A telefonjával babrált, és látszott rajta, hogy erősen fontolgat valamit. Aztán elhatározásra jutott, és felhívott egy számot.
– Ráérne most találkozni velem? – csak ennyit kérdezett, és a vonal túlvégén valószínűleg kedvező válasz született, mert hősünk nyomban elporzott valahová…
Késő éjszaka volt már, amikor Ákos hazaért. A ház csöndes volt, az ablakok sötétek. A családfő levetette a cipőjét, és bement a nappaliba. Amikor felkapcsolta a villanyt, furcsa mozgásra lett figyelmes. Tibor feküdt a kanapén, aki az erős fény hatására most fölébredt, és hunyorogva pislogott körbe:
– Hol vagyok?
Ákos most már nagyon időszerűnek érezte, hogy felbontson egy üveg jóféle bort. Nemsokára ott ült Tiborral szemben egy fotelben, borospohárral a kezében.
– No, kezded már összerakni a képet? – kérdezte a barátját, aki épp kikászálódott a takaró alól, amelyet Magdi terített rá néhány órával ezelőtt.
– Ne aggódj, cimbora, mindent rendbe hoztam. Elmeséltem a nejednek, hogy mi az igazság – bizonygatta Tibor.
– Remek – kortyolt bele az italba Ákos.
– Ő most a látszat ellenére nagyon haragszik rám – újságolta az ügyvéd. – De úgy látom, még te is orrolsz rám.
– A kettőnk dolgát majd akkor beszéljük meg, ha mindketten józanok leszünk – szögezte le Ákos. – Márpedig te hiába józanodtál ki, én éppen most lazulok – mutatott a poharára. – Úgyhogy hívj magadnak egy taxit, és menj haza lábadozni.
– Azt hiszem, inkább Maricát keresem fel, mert…
– Nem gondolnám, hogy ez jó ötlet. Épp most jövök tőle. Pontosabban nem tőle, mielőtt ezt is félreértenéd, egy semleges helyen találkoztunk.
– De hát miért? – tátotta el a száját Tibor.
– Meg kellett kérdeznem tőle, miért tartotta olyan jó ötletnek elmesélni neked, hogy belém szeretett. Legyen elég annyi, hogy most már egyikünk sem népszerű férfiú a szemében.
