Az előbb még olyan álmosnak érezte magát, mint aki rögtön kész hanyatt dőlni, de most eszébe sem jutott nyugovóra térni. Nyugovóra? Egyáltalán meg lehet nyugodni, ha az embert ilyen fajsúlyú gondok feszítik?
– Létezne, hogy teljesen más vagyok, mint amilyennek kívülről látom magamat? – Ilyen és ehhez hasonló kérdések sorjáztak Ákos fejében, de választ már nem talált egyikre sem, mert elnyomta az álom. Másnap reggel úgy talált rá Magdi, a pamlagon heverve.
– Most nyúzott leszek egész nap, ismerem magamat – sopánkodott Ákos a szemét dörzsölgetve. – Márpedig jobb lett volna, ha pihenten tudok beszélni a szüleimmel.
– Majd ott leszek veled én is, és együtt meggyőzzük őket – biztatta Magdi. – Most pedig kapsz egy jó erős kávét.
Jó erős kávéból később a szülői házban is jutott Ákosnak, mert az édesanyjától is kapott egy csészével. Ennek ellenére még mindig nem érezte magát alkalmasnak arra, hogy fontos dolgokról tárgyaljon. Szerencsére azonban Magdi olyan jó érzékkel nyúlt a témához, hogy egy idő után Julika már hajlott rá, hogy megváltoztassa az álláspontját.
Almási Károly azonban még ekkor is csak sóhajtozott és a fejét csóválta:
– Hát, nem is tudom, nekem valahogy minden sejtem berzenkedik a tervetek ellen, és az ösztöneim azt súgják, hogy nem lesz ez így jó.
– Ezt elfogadom – szólt közbe végre Ákos is –, de azért mégiscsak jó lenne, ha konkrétan megfogalmaznád az ellenérzéseid okát, apa. Hátha úgy könnyebben meg tudnánk győzni.
– Honnan veszed, hogy én azt szeretném, ha meggyőznétek? – mosolyodott el a családfő, de aztán újra komoly arcot öltött: – Gyerekek, engem úgy neveltek a szüleim, hogy az életben semmi sem jár ingyen, mindenért keményen meg kell dolgozni. Ez az egyik legfőbb oka, hogy ellenzem ezt a lakásvásárlást, vagy legalábbis az ajándékozást. Aztán itt vannak ezek az új családi kedvezmények. Az ingatlanárak elkezdtek szárnyalni, és…
– Talán pont ezért kellene minél hamarabb lakásba fektetni a pénzt – csapott le a témára Magdi.
– Igen ám, de az elemzők többsége szerint egy–két éven belül visszaáll az ingatlanpiac a rendes kerékvágásba – mutatott rá a családfő. – Mi van akkor, ha most beleugrunk egy ilyen vételbe, és sokkal drágábban veszünk lakást, mint amennyit egy–két év múlva érni fog? Akkor aztán vakarózhatunk ott is, ahol nem viszket, mert egyáltalán nem az lesz az igazság, hogy milyen jó befektetést eszközöltünk, hanem épp az ellenkezője.
– Ebben van valami – kezdett visszakozni Julika is. – Aztán abba is gondoljatok bele, hogy ha Hugi férjhez megy és gyerekeket szül, akkor az új támogatási rendszer amúgy is vonatkozni fog rá, tehát…
– Jaj, anya, ezt ne is folytasd! – vágott közbe türelmetlenül Ákos. – Az ember nem spendírozhat arra, hogy pár év múlva vajon milyen szabályok fognak vonatkozni rá, mert ha folyton csak arra vár, hogy később majd biztos jobb lesz, akkor kifut az időből. Különben is, akármilyen kedvezmények is vonatkoznak majdan Hugira, a most megvásárolt lakás attól még nem vész el. És egyébként sem úgy terveztem, hogy az ő nevén legyen, tehát semmilyen lehetséges kedvezményt nem fog elveszíteni, emiatt teljesen szükségtelen aggódnotok. Ugye, nem gondoljátok, hogy én ki akarok babrálni bármelyik testvéremmel is? Mert nálam már Öcsi is szerepel a képben, és nagyon szeretném, ha haza lehetne csábítani valahogy. De ehhez az kell, hogy legyen valami perspektíva előtte. Fel kell tudnunk kínálni számára egy életpályamodellt, hogy ezt a divatos szót használjam. És ebbe a munka ugyanúgy beletartozik, mint a lakhatás kérdése. És egyáltalán nem tudom megérteni, hogy ha képesek vagyunk mind a két fő dologban segítséget nyújtani számára, akkor miért ne tennénk meg? Egyenesen kötelességünk megtenni, a magam részéről azt így érzem. Nekem meg ezt üvölti minden sejtem. Az egyik unokátok már biztosan Székelyföldön fog megszületni. Ugye, ti sem szeretnétek, ha egy másik unokátok meg Londonban születne?
Magdi óvatosan Ákos karjára tette a kezét, ezzel jelezve, hogy talán nem kéne ennyire szenvedélyesen szónokolni. Hősünk maga is érezte, hogy kissé elragadta a hév, így hát fújtatott egy nagyot, és immár sokkal csöndesebben folytatta:
– Anya, én tudom jól, hogy mitől féltek. Legalábbis, hogy honnan származik a rossz érzéseitek egy jelentős része. Alig jött haza Londonból a kislányotok, máris újra kirepül a családi fészekből. De biztosíthatlak róla titeket, hogy ha a tervem megvalósul, akkor is mindennap látni fogjátok Hugit. Vagy legalábbis minden hétköznap.
A szülei egyelőre értetlenül pislogtak rá, így hát kissé elmosolyodva így folytatta:
– Mit gondoltok, hol fog dolgozni Hugi?
– Természetesen a kiadónknál – vágta rá a családfő. – Nem erről volt szó?
Ákos most már leplezetlenül mosolygott:
– Na jó, de hát helyileg hol van az a kiadó? Véletlenül nem ez a családi ház a hivatalos székhelye? Remélem, meg sem fordult a fejetekben, hogy bérelni fogunk valami belvárosi irodahelyiséget, ahol Hugi naphosszat magányosan olvasgatja majd a kéziratokat és szervezi a közönségtalálkozókat. Na, az volna csak a pénzkidobás! Van elég szoba ebben a házban, a legalkalmasabbat majd kiürítjük, és szépen berendezzük irodának.
– Nem biztos, hogy ez annyira jó ötlet, mint első hallásra tűnik – vakargatta a fejét Almási Károly. – A kéziratok lektorálása komoly munka, ahhoz nyugalom kell. Mi lesz, ha például meglátogat minket Magdi a kis Bencével, és Hugit zavarni fogja a gyerekzsivaj? Vagy ha…
– Most már egy kicsit túlzásba viszed az akadékoskodást, Károlyom! – csattant fel Julika, akin jól látszott, hogy Ákos iménti előterjesztése kellőképpen felvillanyozta. – Felhívnám a figyelmedet, hogy a kislányunk jelenleg is a szomszéd szobában játszik az unokánkkal, mégis nyugodtan tudunk itt beszélgetni, mégpedig igen komoly témákról. Teljesen igaza van Ákosnak, nehogy már külön irodát béreljünk, amikor momentán két szoba is üresen áll ebben a házban!
– Jól van, nem kell mindjárt leharapni a fejemet – szabadkozott a családfő, és máris úgy behúzta a nyakát, mintha valós veszélyként tekintene a fejének ilyetén módon történő elvesztésére.
A következőkben Magdi vette vissza a szót, és újra a lakásvásárlás felé terelte a témát, Ákos pedig felemelkedett a helyéről, és magukra hagyta a tárgyaló feleket. Úgy gondolta, a többit már igazán a feleségére bízhatja. Átment a gyerekszobába, hogy a húgával is váltson néhány szót.
