– A házasságom romokban hever. Ez a nagy helyzet – panaszolta Ákos. – A világ legboldogabb embere lehetnék. Sikeres műsorom fut egy országos tévécsatornán. Hétről hétre döntögetem a nézettségi rekordokat. A debreceni praxisomat annyian rohamozzák, hogy alig tíz százalékuknak tudok időpontot adni. Állandóan hívogatnak mindenféle bulvárlapoktól, és még az is érdekli őket, hogy milyen pulóvert hordok. Annyi pénzt keresek, hogy azt sem tudom, hová rakjam, erre…
– Jaj, mennyire tragikus! – sóhajtott teátrálisan Gergő, aztán oldalt fordult a konyhaasztal mellett, és keresztbe rakta a lábait.
Újra csak mély hallgatás borította be a helyiséget. Ákos most már képes volt rá, hogy érzékelje, az öccsének komoly sérelmei lehetnek vele szemben, de egyelőre nem tudta átlátni a helyzetet. Akárhogy is törte a fejét, értetlenül állt a dolgok előtt. Ám mielőtt újra rákérdezett volna, Gergőből váratlanul megindult a szó:
– Szóval bajban vagy? Ez a helyzet? Igen? És amikor én voltam bajban, akkor mi volt? Akkor miért nem tudtál soha időt szakítani rám? Akkor miért nem akartál soha itt aludni?
Ákost a lehető legváratlanabbul érte ez a testvéri támadás:
– Nem értelek…
– Nem csodálom! Épp ez a baj, hogy már régóta nem értesz meg – csattant fel Gergő. – Na idefigyelj, elmagyarázom. Adva van egy pszichológus, aki egyre nagyobb sikereket ér el, egyre jobban elismerik a saját szakterületén belül. És mi ez a szakterület? Hát a szenvedélybetegségek. Eddig tudsz követni?… Na már most, van ennek a népszerű dokinak egy öccse, aki – láss csudát! – miféle betegséggel küzd? Hát pont szenvedélybetegséggel! Még akár rózsaszín mese is kerekedhetne a történetből, de a népszerű doki mit csinál?… Nagy ívben tesz az ő drágalátos kis öccsére. Úgy is mondhatnánk, a doki nem lát fantáziát a testvérében, aki…
– Állj, álljon meg a menet! – kiáltott fel Ákos. – Jól hallok? Te azt veted a szememre, hogy…
– Még csak most kezdtem hozzá! – vette vissza a szót Gergő. – Rengeteg dolgot akarok még a szemedre vetni!
– És eközben úgy érzed, hogy igazságos vagy? – háborgott Ákos. – Úgy érzed, hogy a legnagyobb méltányossággal viszonyulsz hozzám?
Most már felpattant a helyéről, mert nem bírta ülve elviselni a vádakat.
– Ki volt az, aki megmentett, amikor mindenféle kétes alakokkal ültél le kártyázni? – emlegette fel a múltat. – Jószerivel még ki sem nőttél a rövidnadrágból! Talán nem voltam ott melletted?… És az ki volt, aki kölcsön adott az új fűrészgépre, hogy újra tudd indítani nagyapa vállalkozását? Ki volt az, akitől nem tudtál olyat kérni, hogy ne mondjon rá egyből igent? Talán nem én? És az ki volt, aki eltitkolta apáék elől az összes stiklidet, nehogy csalódjanak benned?
– Mennyire tudtam, hogy ez lesz! – méltatlankodott Gergő. – Te most tényleg a régmúltat akarod felhánytorgatni? – nézett metszően a bátyjára, de Ákos nem hagyta magát:
– Miért, te talán nem azt csinálod?
– Én a közelmúltról beszélek, nem a régi dolgokról.
– Akkor beszéljünk a közelmúltról – egyezett bele Ákos. – Mi van a fűrészgép árának utolsó részletével?
– Azt mondtad, azt nem kell kifizetnem, mert ajándék.
– Na és? Ez minek a bizonyítéka? Talán annak, hogy hitványul bántam veled?
Most már Gergő is felpattant a konyhaasztal mellől:
– Értsd már meg, én nem az anyagiakról beszélek!
– Hanem miről?
– Arról, hogy nem voltál mellettem, amikor szükségem lett volna rád!
Most újra csend lett, és ott állt egymással szemben, alig félméternyire a két testvérbáty, és jó darabig csak néztek egymás szemébe.
– Nem voltál mellettem – ismételte meg immár jóval halkabban Gergő.
– Akkor is mindig melletted voltam, amikor senki más nem állt melletted – felelte Ákos higgadtan.
Gergő még szeretett volna mondani valamit, de a szavai már sírásba fúltak. Még szerencse, hogy ott volt kéznél a bátyja, akinek a vállára nyugodt szívvel ráborulhatott. Így hát a következő percben már egymás vállán zokogtak, Anna pedig a konyhaajtóból szemlélte félszegen a jelenetet.
Kicsit később aztán mégis bemerészkedett a férfiak közé, és étellel kínálta őket, azt az ideáját hangoztatva, hogy kellő mértékben telerakott hassal még az ilyen fontos beszélgetések is jobban szoktak sikerülni.
Aztán megvetette az ágyat a vendégszobában, de Ákos még jó darabig nem vette igénybe a kvártélyt. Sokáig fenn maradtak Gergővel, és igyekeztek minden vitás kérdést, minden múltbeli sérelmet kibeszélni.
– Milyen furcsa, hogy azért jöttem ide, mert hazamenni nem volt se kedvem, se bátorságom, aztán végül kiderült, hogy veled is volt dolgom bőséggel – jegyezte meg Ákos.
– Nagyon sajnálom, hogy ilyen rosszul alakulnak a dolgok Magdival – jelentette ki Gergő. – De biztos vagyok benne, hogy ezt is szépen helyre fogod tenni, mint ahogy annyi mást is ügyesen helyre tettél már az életben.
– Tudod, mi fáj a legjobban? – babrálta a telefonját Ákos. – Hogy még csak fel sem hívott. Meg sem akarta kérdezni, mi van velem, hol járok, mikor érek haza…
– Naná, hogy nem hívott. Szerintem meg van róla győződve, hogy amiatt a Majácska miatt nem mentél ma haza.
– Igazad lehet! – egyenesedett föl rémült arccal Ákos, akitől annyira távol állt ez az egész megcsalósdi történet, hogy teljesen kihagyta a számításai közül.
– Na jól van, most már ne riadozz emiatt – biztatta Gergő. – Hajnali fél három van, jobb lesz, ha inkább lepihensz, mert valamennyit azért mégis kell aludnod a holnapi forgatás előtt. Aztán holnap este majd szépen megbeszéltek mindent a feleségeddel.
Ákos nyugtalanul forgolódva töltötte az elkövetkező néhány órát. Érdekes módon reggel mégsem érezte fáradtnak és kialvatlannak magát. Amíg Budapestre vezetett, mindvégig jó érzéssel töltötte el, hogy az idősebbik öccsével sikerült teljesen új – vagy inkább a régi, megszokott – alapokra helyezni a kapcsolatát.
A stúdióban mindenki szokatlanul vidám volt, így hát többé nem lehetett titokban tartani a műsor sztárja előtt, hogy a legutóbbi adás még a két legnagyobb kereskedelmi csatorna nézettségét is lekörözte. Néhány ezer nézővel ugyan, de mégiscsak Ákos műsoráé volt a dicsőség.
– Milyen boldog lesz Tibor, az ügyvédem, ha megtudja – gondolta Ákos. – Ebből a pozícióból szinte sziporkázni fog, amikor a következő évad feltételeit kell majd letárgyalnia.
De mégiscsak nyomasztotta az a körülmény, hogy időtlen idők óta nem beszélt Magdival. A felvétel után rögtön hívta a feleségét, ám ahogy várható volt, gúnyos bejelentkezés fogadta a vonal túlsó végén:
– Nahát, előkerült végre Almási doktor úr?
