Ákos egyelőre nem érzékelte, milyen puskaporos a levegő, és amikor később elemezte magában a történteket, arra jutott, hogy csakis a végtelen fáradtság lehetett az, ami elaltatta az érzékszerveit.
– Maja? – kérdezett vissza szórakozottan. – Az egy méhecske a híres rajzfilmből. Jobb ötletem hirtelen nincs.
Aztán felakasztotta a kabátját a fogasra, és megérdeklődte, mi a vacsora.
– Vacsora? – kérdezett vissza Magdi is. – Szerinted ilyen állapotban volt erőm bármit is főzni?
– Milyen állapotban? – pislogott most már riadtan Ákos, és amikor a felesége arcára nézett, végre tudatosult benne, hogy a baj nem kicsi.
– Olyan állapotban, amibe az ember akkor kerül, ha megtudja, hogy a hites férje Budapesten egy bizonyos Majácskával szórakozik – ismertette a vádbeszédet Magdi.
Ekkor következett el a beszélgetés azon pontja, amikor Ákos meggondolatlanul rávágta a legbutább mondatot, ami jelen helyzetben lehetséges volt:
– Honnan tudtad meg?
Magdi egy pillanatig levegő után kapkodott, de aztán csípőre tette a kezét, és skarlátvörös arccal így kiáltott:
– Hogy honnan tudtam meg? Tehát igaz???
– Jaj, nem úgy értettem – fogott bele azonnal a magyarázkodásba Ákos. – Azt akartam kérdezni, honnan tudtad meg, hogy az a nő megpróbált rám akaszkodni…
– Hát persze! Megpróbált. De te persze hősiesen ellenálltál, igaz? – méltatlankodott Magdi. – És most az a legfontosabb neked, hogy én honnan tudok erről az egészről! Jellemző!
Ákos feladta. Bement a nappaliba, hanyatt vetette magát a pamlagon, és becsukta a szemét. Úgy érezte, túl fáradt most egy ilyen meddő, elviselhetetlen vitához.
Magdi persze nem hagyta annyiban. Nem is lett volna képes rá. A lelke órák óta háborgott, és azonnali válaszokat akart minden kérdésére.
– Ez a legkönnyebb. Félrevonulsz, lefekszel, és téged mindenki hagyjon békén – állt meg a férje fölött.
– Sajnálom, de nincs erőm ehhez a fajta hadakozáshoz – szólt csöndesen Ákos. – Végtelenül fáradt vagyok, és egyébként is méltatlannak érzem ezt az egészet.
– Szóval nem vagy hajlandó válaszolni egyetlen kérdésemre sem?
– Ugyan már! Hisz az ítélet rég megszületett a fejedben. Mi szükség itt még kérdésekre? Mire való ez a színjáték?
– Tudod, egy ártatlan férj, aki nem követett el semmit, minimum kikérné magának a gyanúsítást, és olyan felháborodottan harsogna, hogy zengene tőle az egész ház. Te meg csak eldőlsz, mint egy zsák, és közlöd, hogy nem vagy hajlandó semmilyen kérdésre válaszolni.
– Köszönöm, hogy ennyi év után végre megtudhattam, milyen is egy jóravaló, ártatlan és tökéletes férj a te elképzeléseid szerint – morogta Ákos. – Azt is nagy megkönnyebbülés volt megtudnom, hogyan kellett volna ordibálnom, bizonyítandó az ártatlanságomat. Bocsánatot kérek, amiért nincs kedvem ilyesmihez, arról nem is beszélve, hogy kettőnk közül mégiscsak kell lennie valakinek, aki tekintettel van a gyerekünkre.
Ez már sok volt Magdinak. Az utolsó megjegyzés olyan mélyütés volt számára, ami után szólni sem tudott, egyszerűen csak kiviharzott a nappaliból.
Mi tagadás, Ákos elsősorban megkönnyebbülést érzett. Próbálta élvezni a rá szakadt csöndet, pedig neki is lett volna még mondanivalója. Elsősorban ismertette volna Magdival, hogyan is kellene viselkednie egy olyan feleségnek, aki maradéktalanul megbízik a hitvesében. Aztán arról is beszélt volna, mi a legokosabb teendő, ha az embert buta pletykákkal próbálják meg felidegesíteni. De a legfőbb mondanivalója az lett volna, hogy ilyen esetekben talán célszerűbb és sokkal igazságosabb lenne megkérdezni magát a férjet a történtekről, nem pedig durván letámadni, ahogy hazaér a családi fészekbe.
De az is lehet, hogy mindezeket végig sem tudta volna mondani. Ugyanis olyan fáradt volt, hogy a következő percben már el is nyomta az álom.
Ákos és Magdi az első pillanatoktól fogva hadakoznak egymással… Én nem szeretnék ilyen kapcsolatot.