Miután Ákos összerakta a magánnyomozótól kapott információkat, hirtelen heves türelmetlenség vett rajta erőt. Most még az a fél óra is elviselhetetlenül hosszú időnek tűnt, amit a hazafelé autózással szokott eltölteni délutánonként. Alig várta, hogy a felesége elé tárhassa mindazt, amit megtudott.
– Beszélnünk kell valamiről – mondta otthon Magdinak, rögtön a köszönés után.
– Én is beszélni szeretnék veled – felelte Magdi, és halvány mosoly bujkált a szája szegletében.
– Engedd meg, hogy előbb én mondjam el, amit akarok – kérte Ákos rosszat sejtve. Attól tartott, valami újabb hókuszpókuszról fog hallani, és úgy vélte, jobb lesz megelőzni az ezoterikus őrület fokozódását.
Letelepedtek hát a nappaliban, és Ákos rögtön bele is vágott:
– A munkatársadról lenne szó, arról a bizonyos Bodzás Fruzsináról. Ugyebár azt állította, hogy a rokona nemrégiben megnyerte a lottóötöst, mégpedig a pénzmágnes segítségével. Nos, utánanéztem a dolognak, és az a helyzet, hogy a kolleginád egész biztosan nem mondott neked igazat. Tudniillik lassan tíz hónapja halmozódik a nyeremény az ötöslottón, és a tíz hónappal ezelőtti telitalálaton is valami dunántúli kosárlabdacsapat tagjai osztoztak. De azt megelőzően is sokáig nem volt ötös, tehát egész egyszerűen hazudott neked Fruzsina. Az ő rokona semmiképp nem üthette meg a főnyereményt, legalábbis az elmúlt egy évben nem. Márpedig a „nemrégiben” kifejezést nem szokás egy éven túli időtartamra alkalmazni, még a pénzmágnes kedvéért sem.
Ákos némileg csalódott volt. Azt várta, hogy sokkal nagyobb hatással lesz a nejére az első bejelentése, de Magdi csak egykedvűen mosolygott, és kíváncsian várta a folytatást.
„No, akkor térjünk rá a második témakörre” – gondolta Ákos, és előadta mindazt, amit a detektívtől hallott:
– Emlékszel még, hogy kit ajánlott neked ez a Fruzsina az úgynevezett rontás levételére? Egy bizonyos Alvaro nevű illetőt, aki nagy szerényen csak mágusnak aposztrofálja magát. Jól mondom?
Magdi szelíden bólintott.
– Na már most, ez a bizonyos Alvaro nevű mágus természetesen nem ezen a néven látta meg a napvilágot, de – gondolom én – ez számodra sem újdonság. Az viszont már talán újdonság lesz, hogy mi az igazi neve ennek a Pacsirta utcai fenoménnek: Bodzás János.
Ákos itt hatásszünetet próbált tartani, de egyre riadtabban érzékelte, hogy a felesége gyakorlatilag semmiféle reakciót nem mutat az elhangzottakkal kapcsolatban.
– Csöppet sem véletlen a névazonosság – erőlködött tovább Ákos. – Alvaro mágus a kolleginád testvére.
Magdi végre megszólalt:
– Nincs jelentősége.
Ákos most már felfortyant:
– Már hogyne lenne jelentősége? Hát nem érted, mi történt, szívem? Ez a Fruzsina telebeszélte a fejedet, pusztán azért, mert növelni akarta mind a saját könyvforgalmát, mind a bátyja bevételét. Akkor sem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy százalékot kapott a jeles mágustól minden egyes felhajtott kuncsaft után!
Magdi most felemelkedett a fotelből, aztán odaült a férje mellé. Gyengéden átkarolta a vállát, és így szólt:
– Pedig hidd el, drágám, már egyáltalán nincs jelentősége. – És még mindig úgy mosolygott, mint aki egy dühöngeni készülő őrültet akar megnyugtatni.
Ákos riadtsága lassan kétségbeesésbe ment át. Most már egyenesen attól tartott, hogy a felesége kezdi elveszíteni a kapcsolatot a valósággal, és már egyáltalán nem jutnak el hozzá a szavai, vagy ha el is jutnak, képtelen felfogni a jelentésüket.
Magdi következő közleménye azonban alapjaiban formálta át az ifjú férj hangulatát:
– Gyermekünk lesz, szívem.
