Egy esős szeptemberi délutánon Dóri a nappaliban ült, és egy diákvicc-gyűjteményt lapozgatott, amiből időnként nagy mosolygások közepette fel is olvasott a család jelen lévő tagjainak:
– Képzeljétek, 1962-ben egy oxfordi diák az esszé kidolgozása közben kalácsot és bort követelt a jelen levő vizsgabiztosoktól, mert, mint rámutatott, egy 400 évvel azelőtti szabály, amelyet elfelejtettek érvényteleníteni, erre őt feljogosítja. Meg is kapta, de a szóbelin megbuktatták, mivel nem hordott kardot a vizsga ideje alatt. A felidézett jogszabály ugyanis erről is rendelkezett.
– Szellemes, de én tudok egy ennél frissebb vizsgatörténetet is, ennek ráadásul magam voltam a tanúja – vette át a szót Ákos. – Érettségi előtt álltunk, mindenki éjt nappallá téve tanult, kivéve az egyik osztálytársunkat, Abai Ferit. Ferkó egyébként jó eszű, értelmes srác volt, de egyúttal elképesztően szétszórt és feledékeny is. Mindig mondtuk neki: „Abai, te már félig professzornak érezheted magad, annyira szórakozott vagy. Már csak a tudást kell összegyűjtened hozzá.”
Az érettségi szünetben az egész osztály elképedve konstatálta, hogy amíg mi a könyveket bújjuk, Ferkó a téren focizik, és biciklitúrára meg horgászni jár, ahová egyáltalán nem viszi magával a jegyzeteit. Amikor rákérdeztünk, mindig azt felelte, ő már kidolgozta az összes tételt, be is vágta mindet, majd az utolsó hétvégén átnézi őket, de nem hajlandó ebben a gyönyörű napsütésben a könyvek fölé görnyedni. Nos, ez a bizonyos érettségi előtti utolsó hétvége meglehetősen izgalmassá vált a mi Ferink számára. Tudniillik akkor tudta meg, hogy filozófiából is vizsgázni fogunk.
Először azt hitte, csak ugratni akarjuk, és váltig állította, hogy a filozófia egy fakultatív tantárgy, amiből csak annak kell érettségi vizsgát tennie, akinek kedve van hozzá. Végül sikerült megértetnünk vele, hogy filozófiai kérdések a történelem tételek mindegyikén szerepelni fognak, merthogy ebből a két tárgyból összevont vizsgát fogunk tenni. Vasárnap este lévén nagyon megrémült, mert nyilvánvaló volt, hogy több tucat filozófia tételt nem tanulhat meg két nap alatt az a diák, aki egész évben hanyagul viszonyult ehhez a tantárgyhoz. Fél éjszaka azon töprengett, mit is csinálhatna, mígnem eszébe jutott egy kissé kockázatos, de kétségtelenül szellemes megoldás…
A vizsga reggelén csodálkozva tapasztaltuk, hogy Ferkó magabiztos mosollyal lép be az iskola kapuján. Csak annyit mondott nekünk optimistán: „a tizenhármas tételből fogok felelni”, de nem volt hajlandó elárulni, mire alapozza ezt az elméletét. Nemsokára behívtak a terembe ötünket a névsor elejéről, így lettem szemtanúja az esetnek. Abai volt az első, ő járult hát oda a vizsgabizottság asztalához. Kihúzott egy tételt, majd ugyanazzal a mozdulattal vissza is dugta a többi közé.
– Hát ezt meg mire véljük, fiatalember? – kérdezte elképedve az igazgató.
– Kérem szépen, a tizenhármas tételt húztam, de én nagyon babonás vagyok, azért dobtam vissza – szepegte Ferkó.
– Ilyen nincs! – rivallt rá a vizsgabiztos. – Tessék csak szépen lefelelni a tizenhármas tételből!
Ferkó úgy tett, mint akit porig sújtott az ítélet, és ímmel-ámmal kikereste a borítékok közül a 13-as számút. Aztán kissé felderült az arca, és a következő percekben olyan átfogó elemzést adott elő Platónról, hogy még tán az egyetemen is csodájára jártak volna. Mert hát mondanom sem kell, vasárnap éjjel rájött, hogy harminc filozófia tételt nem tud bevágni két nap alatt, egyetlen egyet azonban tökéletesen. Így aztán kiválasztotta a tizenhármas számút, kreált hozzá egy trükköt, és a sorsra bízta magát.
A sors pedig kegyes volt hozzá, már csak azért is, mert Abai lévén ő állt a névsor elején, tudhatta hát, hogy a 13-as tételt senki sem fogja kihúzni előle. Innentől már csak a vizsgabiztos szigorának mértéke lehetett kérdéses, de Ferkónknak szerencséje volt, a csokornyakkendős úr egyáltalán nem bizonyult engedékenynek. A kitűnő felelet közben azonban igencsak megenyhült, végül pedig így szólt Ferihez:
– Látja, fiatalember, sosem szabad hinni a babonában, mert a babonás ember esetleg megrövidítheti magát egy dicséretes ötössel.
