Nyári ezoterikus diáktábor
Parajelenségek
Nekem azon a nyáron volt a legtömb parajelenségem, amikor nagypapájéknál nyaraltam falun, mert velük lakik Teri néni is, aki nekem rokoni alapon a nagy néném, és ért a tarokk kártyához, a számisztikához, de még a feng sunyihoz is. (Sőt, valamijen roló-giához is, ami nem a redőny –és reluksza ipar teknológiai elnevezése, hanem a horoszkópikus csillagászat magyar tudományos megfelelője.) Na, eszébe is jutott (mámmint őneki) hogy válalkozást kéne már nyitni, ha mán ez a temérdek tudása öszzegyült, hogy megozthassa az enberekkel, és megszorozhassa a pénzét.
Ellőszőr elhatároszta, hogy nyit egy józsdát. Le is vette a lánpát a fűrdőszobábol, mer annak gönböjű volt a búrája, és pont beílett varázsgönbnek. Nagypapám ezt nem nagyon méltánylotta, mer annál a lánpánál szokott borotválkozni, de Teri néni rákiáltott három förmedést: Ugyan már apuka! Mit ért maga ehez? Asse tuggya, mi az a parajelennség, vagy fekete mágija, és sosenem láttya az auráját!
Erre nagyapó megnézte az óráját, és aszmonta, hogy jóhogy mondod jányom, mer dologidő van, úgyhogy kiis ment lepermetezni a spenótot a parajellenségek mijatt, és rakott egy nagy fekete máglyát, hogy elégethetse a gazt.
Közbe meg híre ment a faluba a Kontyos Híradó mijatt (ami valami hejji reklámujjság lehet), hogy a Telepék Terije halottlátó asszony lett, és meg is érkezett hozzá az első megrendelő Lyulis néni kövér alakjában, és érdeklőtte, hogy a férjével szeretne beszélni, aki két éve elvan hunyva, hogy hol hagyta el azt a jó kis kézreálló mecőollót.
Erre a mi Terink megtáncoltatta az aztalt, és megvillogtatta a lánpát, és kifelytette számmisztikailag, hogy Sanyi bácsi aszt üzeni odaátról, hogy Lyuliskám, mikor adod mán meg a bor árát Telep Ince bácsinak (aki név szerint a nagyapám) azt a 2-tezer forintot, amivel 2 éve tartozunk nekiek 2-ségtelenűl?
Na, erre az első kuncsaft óriási parajelenséget csinált, mer az ő kövér aurájával 3 másotperc múlva már az utca túlódalán lenni, az testalkatilag kész csoda, maga a bioritmikus sporgimnaztika. Teri néni csak kicsit busongott a történteken, annál inkáb nagyapó, aki a 2-tezer forint mijatti bánatába elővette a demizsont, hijába fenyegetőzött nagymama.
De jött ám nemsokára nagy rivalgás közeppete a szófosó Rózsi néni, és kérte a Terit, hogy menyjen át hozzájuk megszemlélni az urát (nem az aurát!!), mer vallószinüleg szívinkfartust kapott, és mégiscsak ő a halottlátó, úgyhogy neki azt látni kell tudnillik mihamar. A nagynéném azonban megsértődött szakmailag, hogy ő nem halottkém, éppezér ellőzékenyen kitaszajtotta Rózsi nénit a kapu elé, és tájékosztatta humánusan, hogy hívja ki a mentőket a szomszédéktől, mer nekik csevegő dijjcsomaglyuk van.
Odabent nagypapa még jobban rácuppant a demizsonra, nagymama főzte a ebédet, Teri néni pedig elhatározta, hogy innestől előre kell majd fizetni mindenkinek. De hijába határozta el, mer egész délután panngott az üzlet. El is kezdett szórólapokat irni a filcemmel a ralyzlapjaimra, hijába montam neki, hogy az majd kell a pótvizsgámra, csak rámszólt legyingetve, hogy: Ugyan már, Atilla, ne akadájozd a tudományos fejlődésemet. De én erre azt tanácsoltam neki, hogy ha anjira parafafenomén, akkor mér nem gondolati úton reklámozza be magát az ügyfeleinél? Ő erre tájékoztatott hogy „Telep Ati kuss!” és nemcsak a vitát vágta el, hanem a rajzlaplyaimat is kétfele.
Már éppen azon zsörtölőztem magamba, hogy majd nyílván velem fogja bedobáltatni is majd a hűje szorólapjait, de ekkor este lett, és bejött nagyapó a kertből. Elénekelte nekünk a Milijó rózsaszállt és bement borotválkozni. Nodeám ekkor érkezett meg Nyoszojáné Katóka néni mint ügyfél gyanánt, hogy jósoltasson magának. Teri meg is nézte a tenyerét, és ismertette rolla, hogy sújos övsömörje van, és meg is jósolta, hogyha nem megy el sűrgősen a börgyógyászhoz, akkor hamarosan vízketni fog valamék szerve a férlyének is meg Csuhéj Miska bácsinak is.
Nyoszojáné erre felháborgott és viszza akarta kérni az ezres lyósdijjat, de Teri néni felvilágositotta, hogy az ijesmit rosznéven veszik a szellemek, a zonbik és egyéb kisértetek, Katóka néni azomban nem ijett meg, csak majd akkor, amikor az ellőszobába összetalálkozott nagypapámmal, aki a félhomájos fűrdőszobából kóvájgott kifele véresre vagdalt arcal, mire Nyoszojáné visitozva elrivalgott. Emijatt később veszekettek is papám meg a Teri, hogy kit illett meg jobban a Katóka ezrese, de persze másnap nekem kellet szórólapozni, ám én azomban az egészet betettem viszont egy boritékba, ráirtam hogy Konytyos Híradó, és behalyitottam a postaládába.
