Telep Öcsi Nagy Indiánkönyve
Az indián egésség ügy
Az indijánok szabad idejükbe ki fejezeten egésséges élet módot fojtattak: sokat kenusztak, futottak, úsztak, lovaglottak, rengeteg saját maguk álltal felfedezet zölcséget és gyümőlcsöt fogyaztottak, sokat voltak fris levegőn, és továbá kerülték a streszre okot adó izgatott ingerlékenységet.
Azomban viszont ennek elenére mégis igenigen halandóak voltak, mer szinte álandóan háborúzskottak eggymással az ellenséges tőrzsek, ráadásúl még a sápattarcuak is gyakran tizedelték, ötödölték és felezték őket. Ekövetkeztébe a betekségek túlnyomó töbségéröl aszitték, hogy azok a harc közepette következik be: példáúl hogy az agyvérzés kiváltó oka a felylövés, továbá a szívinkfartus a küzdelem hevébe a harcos melkasába beleálló dárdátol ál be, a vérhas pedig az után diagnoztizálható, hotyha valaki a késével egy hoszzu és méj sebet elyt az ellen fele hasán.
Amikor viszont elvolt ásva a csatabárd, béke időbe csakcsupán a mekfázás veszéje fenyegette a rézbőrüeket, vagy lekfejjeb a túlzot kukorica fogyaztástol a tengeribetekség, améknek leg gyakrabban hasmenést okozó fosás volt a kövedkezménye.
Másegyéb kóros nyavajákat még hirböl is alig ismertek, ebböl adódóan szintén több férreértést tuttak felmutatni: a bokasűjedésröl példáúl az vólt a feltételezésük, hogy az ojankor történik, mikor vadászat közbe a szóban fórgó harcos eltévedésböl kifojólag letér a bejáratott mesgyecsapást képező ösvényröl ojanyira, hogy egy mocsárba talájja magát, és ha nem igyegszik kijönni onnan, akkor eggyre inkáb nemcsak boka, hanem térd, comb és melkassűjedése is lessz, a végén pedig fúladásos halált okozó fejsüjjedést fog kapni, ha vékkép anjira ügyetlen.
Továbá megvoltak rolla győződve, hogy a lenem szált here az egy fojton repkedni szerető lussta méh. Sőt, ha egy szemüveges, tudós kinézetü öreg sápattarcu dogtor bácsi aszmonta volna nekik, hogy az övsömör attol keletkezik, ha valaki nem engedi ki a derékszijját, és úgy belakmározva mekcsömörlik, aszt késséggel elhitték volna a részére.
De több más betekség se izgatta fel őket. Az volt a hozzá álásuk, hogy a bárányhimlővel, tyúkszemmel, lúdtalpal, farkasvaksággal foglalkozzanak az álatorvosok, a rózsahimlővel, gonbával, árpával, mandulagyúladással a kertészek, az epekővel meg a vesekővel a gejológusok, a pikkej sömör mijatt meg aggógyanak a halászok.
Valamint teszemaszt a sárgaságtol se féltek, mer aszitték, hogy azt csupán egy éhező, hetek óta csak sárga csere bogáron tengődő irigy vijetnámi kaphattya el a leg veszéjjesebben. A harmad foku égésröl az volt a véleményük, hogy az egy ojan mamlasz férfivel történik meg, aki anjira balfék a nemi szerelemben, hogy harmadik próbálkozásra se bír mekhóditani egy indilányt.
A psziho szombatikus betegségekröl meg vékkép semmit se tuttak. Aszt gondolták, miszerint: az a tudathasadás, ha valamék harcosnak szétcsappják a fejét tomahovkal. És kizártnak tartották, hogy valaki szorongást kapjon anékül, hogy fogojként jó szorosan gúzsba ne lenne kötve bezsúfolva rengeteg sokad magával egy szűk hejjiségbe.
A gyógyitási módozatokba se volt sok ismeretük és bizalmuk. Az apupunktúrát nem ismerték, éppezér senki se láthatot nórmális indiánt, amék sünökön vagy kagtuszokon fetrengett vólna jó szántábol. A kínaji maszzázsrol ugy vélekettek, hogy nem éri meg, mer túl sokat kéne evezni a kenuba ázsijáig egy kis tapizásér. Csontkovácshoz meg pláne eszük ágába se volt fórdulni, mer nem akarták kitenni magukat annak a veszéjnek, hogy az illető iparos elösször is parázs köszt melegiti a csontyukat, asztán az űllőjén hejre kalapájja.
De felmerűlhet a feltételezés, hogy akkor mégis mivel orvoslották azt a néhány betekséget, ami nálluk szoba jöhetett?
Noss: az indijánok kizárólag a fűbe vetették a bizalmukat. Nem a préri füvét akarták ellegelni és elkérőddzeni a marhák meg a bölények elöl, de mékcsak nem is a füves cigereta tartalmú drogkábitó szerekre célosztam, hanem a rézbőrüeket környező természet gyógyfüveire. Ezekböl készitett a varázslójuk külömböző jelegü gyógytejákat, gyógykávékat, gyógybalzsamokat, gyógytusfürdőket, gyógybörradirokat és gyógyafterséveket.
Depersze azt azér nem lehet álitani, hogy minden rézbőrü egésséges józan életü és 10-tességes család apa volt, améknek semmi káros szenvedéje se akatt, mer mindig hazaatta a prémet, bölényhust és egyéb zsákmányt, amit levadászott. Volt az indiján faluba egy sátor, ahova be lehetet menni tüzesvizet inni, békepipázni, és duhalykodva magyarnótázni. (Ez a sátor volt a víg wam.) Eszt muszály voltam bevallani, (tudnillik hogy az indijánok köszt is akattak lunpenelem alkoholista trógerek), mer a raszizmus igenigen csunya dolog.
