Telep Öcsi Nagy Indiánkönyve
Az indiánok és a tályékozódás
Az indiánok tejjes mértékben nem ismerték az órát, se a kar órát, se a kakkukkosat, de még zsebórát pláne se hortak, mer nem is volt zsebük. Igy hát arrol se vólt hallvány fogalmuk se, hogy egy óra hatvan percböl ál. Nem számolták az éveket se, utyhogy nagyon könjű let volna becsappni őket, merha aszt monták volna 1 rézbőrünek, hogy most 1857 van, azt épúgy elhitte volna, minthogy 1391 van és az ő othonának álandó lakcimét képező főldrész még felsincs fedezve. Sőt a déli álamokba még évszakból is csak egyjet ismertek: ez volt az indiján nyár.
Annak elenére, hogy az idő számitáshoz apszolute nem is konyitottak, mégis kiválóan tuttak tájékozodni külömböző fineszes fúrfangok segicségével. Példaképen fel is sorolok erre egy esetet: ha az indiján kiment a pája udvarra, mer felakart szálni a tüzparipára, nem böngézte a menetrendet, ha nem lehajolt és rátete a fülét a vágányra, mékpedig halgatózás szándékábol kifojólag, és egyböl mektutta, hogy jön a vonat-e.
Persze ez sokszor kelemetlen jelenetek incidensbe torkolásához vezetet, mer az álomás főnök aszitte tévesen, hogy öngyílkos akar lenni a rézbőrü, és éppezér mérgesen rá ripakodot: – Haló! Réti Sass! Kejfel azonnal a sinröl mit kébzelsz magadrol, asziszed te vagy Atilla József? (Azér fogalmazott igy, mer nálluk ugyanis a kereztnév volt elől.)
És továbá a térben is nagyon lyól tuttak tájékozódni az indijánok, mer a számon tartották a fáknak a moháját, valamint a prérinek az egyjik növénye is igenigen túlnyomóan segitet nekik: ez pedig a szélrózsa volt, ennek minden irányába el tuttak lovagolni tetzőlegesen.
De a legesleg tályékozottabbakk a nyomolvasásuk művészi tök éjre való felylődésének hihetetlen fantaztikussága mijatt voltak. Ha példáúl Winyettu egy pár percig 4 kéz láb bogarászot a préri füvébe, utána 3 hétre viszza menőleg megmonta, hogy mijen álatok és enberek jártak arra, mikor, meddig, kivel és miér.
Old Haddelhand ámélkodva csodálkozott ezen, és könyörgött az apacs törsfőnöknek, hogy vele is sajáticcsa el a tudását. Cserébe felajállotta neki, hogy ő is szivesen mektaníttya a sápattarcuak legullyabb praktikáira: hogy hogy kel használni a konzervnyitóval konbinált sörbontót, a busz-lyegyjukasztót és a tépőzárt.
