Telep Öcsi Nagy Indiánkönyve
Az indiánok álltal nem ismert sportok
Hijába szerették nagyon a sportot az indijánok, meg a test mozgást, azér jócskán akatt ojan sport ág, amékről hallvány fogalmuk se volt. Példáúl ezek közé tartozott valamenji lapda játék. Persze nem is csoda, hogy ezekbe nem nyujtottak maradandó tejesitményt, hiszen a lapda még nálluk felse volt találva. Anékül viszont télleg elég nehéz teszemaszt kosarazni vagy fudbalozni. (Bár ha az enber megnézi a NB eggyes magyar lapdarugók tudását, rájöhet, hogy sokuk számára még lapdával is igenigen nehezére esik a focizás.)
Szó vall: ha egy indiján harcost kivittek volna 1 focimecsre, úgy vélte volna elősször, hogy bisztos valami rodejó verseny lessz. És a partjelzőröl aszitte volna, hogy az ojasmi, mint a bólya a Balatonnál. Pláne, ha meglátta volna a közönséget mongyuk 1 Ujjpest-Fradi rangadón meglett volna gyöződve, hogy azok mindanjian épitő ipari szakmunkások, akik jöttek szétszedni és lebontani eszt az elkorhatt stadiont. De azomban ha már repűltek volna az első tüzesvizes üvegek, egyböl nem lett volna honvágya a vad Nyugat után, mer látta volna, hogy az a lényeg, hogy a másmijen szinü sálba lévő ellenséget lekell mészárlani.
Node menjünk viszza a békéseb amerikába: a szertornához meg asztán vékkép semmitse konyitottak a rézbőrüek. A gyűrüröl aszitték, hogy csupán egy égszer, a gerendárol hogy épitő anyag, a lórol meg hogy eggy álat. Megvoltak rolla győzödve, hogy a fele más korlát arra való, hogy a tüntetések idején azzal csinájjanak kordont a rendőrök Nyúljorkban. A svédszekrényröl se halottak, amig az első svéd asztalos kivándorlók megnem érkesztek az Ujjvilágba, és elnem keszték fojtatni a tevékenységüket. (Érdekeség képen meglehet jegyezni, hogy a svédasztalokat és a svédszekrényeket svédcsavarokkal fogaták öszze.)
Az egsztrém sportok közűl csak a sziklamászást és a vad vizievezést ismerték az indijánok. Az elytő ernyőzésröl vagy a Bandi Zsampingrol sose nem is halottak. De nem is hijányzot a részükre, mer enélkül is volt elég balyuk, és meg volt a mekfelelő izgalmuk is. Mer ha példáúl a kék kabátosok megtámatták a táborukat, leőldösték a nőket, a gyerekeket, az öregeket, az aszonyokat és az öregaszzonyokat, és fel gyulytották az összes sátort, akkor az indijánok ugy érezték, hogy mekfelelően felment az andrelalin szintyük, nem szügséges aszt még egy gumiköteles halál ugrásall továb spanólni.
