Telep Öcsi: Szülők kézikönyve
A gyerekek öltöztetése
A gyerekek öltösztetése kicsikorba még szinte kizárólag méret kérdése, mer azt kell figyelembe venni, ha veszünk neki ruhát. Tudnillik a fazonnya meg a szine nemnagyon érdekli a kiss dedet. Bárki megfigyelheti, aki betud szerezni 1 kisgyereket a kisérlet intervalumára, hogy ha ráad egy vényakú, slankitott szabásu rúgdalozót neonzőld alapon lila csíkokkal, egy árva kifogást se fog szólni a csecsemő.
De a méretezés a későbbi korokba is igenigen fontos lehet, mer mitörtént példáúl Telep Alival, aki a bátjám? Mikor ballagott 8-lcadikba, anyukámék csináltatni akartak neki őltönyt, de ólcsón, mer van Taktaharkányba egy rokonunk Elemér bácsi, aki férfi, szabó. Ő aszmonta, hotyha elkűdik neki levélbe a méretet, akkor összeálityja szivesen, csak az anyagot kel kifizetni, és ha jön hozzánk hussvétra, akkor majd fellehet próbálni. (a ruhát.) De sajnos viszont azomban ekkor apukám nem jól atta meg a méretet, mer nem vette észre, hogy elfórdult a centi, mikor mérte Alinak a karlyát. És reklamálta is Elemér bácsi, hogy miféle képen lehet 107 centis a gyereknek a karja, és mi ez az Ali tulajdon képen? Csinpánz vagy orrángután? És továbá irigykedett is rá, hogy mijen kényelmes lehet állva megvakarni a bokályát, de mégis azt javaslotta, hogy inkáb vigyük viszza az álatkertbe, varjanak neki azok ruhát, ha anjira akarják őltösztetni.
De akkoriba hijába röhögtem ezen, mer a dolog nagyon viszza ütött rám, és nemcsak azér, mer Telep Ali jól megvert a vihogásbol kifojólag, hanem mer apukám utánna nyáron kiment törökbe. És sajnos visszajött, egy sportcipővel, amit sajnos nekem hozott alyándékba, de a cipőt csakhogy sajnos azomban sehogyse tuttam viszont felhúzni, mer csak a bal jött fel, a jobbos nem. Apukám összemérte, és tejesen egyforma hosszu volt a talpa, és mind 2 cipő 36-tos volt, és monta, hogy mosmán ne csinájjam a feztivált, itt a cipőkanál és húzzam felfele. Anyukám is felvolt háborodva tejesen, miközbe így szólt:
– Mit kébzelsz te kiss taknyos? Más gyerek őrűlne neki ha: az apja hozna neki törökböl egy ijen jó kiss portcipöt ajándékba!
Apukám meg győszködött, hogy ne képmutatóskoggyak, csak mongyam meg nyugottan, ha a szine vagy a fazonnya nem tetzik, és lekever 1 akkkora fülest, hogy arról kódulok.
De mikor már nagyon sírtam, és leizzattam tejesen, akkor az én drága jó anyukám egycercsak rákiáltott a hittvesére:
– Illés: te ütődöt! Hát ez a cipő minda 2-tő bal lábas! Aszitted a fijadrol hogy focista? Mégjó hogy nem megy föl neki, nem órtopéd ennek a gyereknek a lába!
Ekkor jött rá apukám, hogy átverte az árús Iztanbúlba, és kínyába elkezdet röhögni, ami roszzul esett, mer még mindig salygott a jobblábam, rá adásúl a cipő se akart lejöni rolla mer bele izzatt, de hoszas eröllködés után anyukám megunta és levágta ollóval. A másikra meg azt monta, hogy majd humánusan odadja a Kondás Sanyika annyának 6 ezer forintér, mer a kisfijának épp a múlt 7-ten anputálták le a jobb lábát. Én meg közbe sírva borogattam a lábam, és rájöttem, hogy ugyan alyándék lónak ne nézd a fokát, de van amikor jobb ha lelövöd aszt a lovat hogy: ne szenvegyjen!
