Telep Öcsi: Szülők kézikönyve
A gyerekszoba berendezése
A lakkberendezésnek ez talán a legsarkalatosabb horderejű része éppazér, mer számtalanabb szenpontot kell figyelembe venni, mint a felnőtteknél. Erre én is csak mostanába jöttem rá, mi óta megszületett a kiss hugom Telep Elenka, de az azt megelőző hónapok alatt eltelt intervallumba mit álltak ki szegény szülejim a gyerexoba mijatt?
Példáúl jött egyszer hazafele apukám a kocsmából, és azt monta, hogy csak azér közlekedik 4 kézláb, hogy lene csússzon a hátáról az a csomó rács, amék rá volt kötözve, és újságolta közbe lelkesen, hogy ultratotálfrankószuper ólcsón tudott szerezni egy babaágyat. Másnap este, mikor magához tudott térni a nagy cipekedés után, neki is állt öszze szerelni, de még kedden is úgynézett ki az egész, mint 1 nagyon hejtelen konstrugcióba bekalibrált szovlyet ekszport ruhaszáritó álvány.
És anyukám nagyon elégedetlen volt, mer tájékoztatta a hittvesét, hogy a csöpséget a kiságyba altatni kell, nem pedig kiteregetni. És áthívta a hatodikról a barátnőjét, Matíld nénit, amit nem értettünk, mer Matíld néninek a mútkorába még az is gondot okozott, hogy miféle képen kéne szétnyitni a vasaló dezkát, és a nyáron hazajött az 5-cse Kanadábol, amék mérnök, az segitett neki kinyitni. Na nem is tudott sokat hozzászólni a ágyhoz, inkáb kért kölcsön 4-gyezer forintot.
Másnap este viszont átjött anyukám bátja, aki politeknika tanár, és adott néhány ojan fontos jótanácsot, amékre azelőtt 3 nappal már mimagunk is rályöttünk, és utánna mekkérdezte, hogy mi van vacsorára. Apukám nagyon elkeseredt, mer megvolt rolla győződve, hogy ha ez így megy tovább, akkor a ultrafrankószupertotál ólcsó babaágy miatt éhen fog hallni a család. De ekkor mi közbeléptünk Telep Alival és széccsavaroztuk a fregolinak látszó ágyat éppazér, hogy előröl kezhessük a müveletet 3-rmasban.
Mosmár jobban sikerült, mer legalább téglatest alaku hasáb formára emlékesztetett a kinézete, csak anyukám azon a jogos kérdésen akatt fenn, hogy hol kel ebbe behejjezni a használatát képező csecsemőt, mer mindenhol rácsos, csak az ajja nem, tehát egy vaddisznót belehet vele fogni csabdásan az erdőbe dobóháló hejjett, csak épen csóró kiss dedet nem lehet sehogyse elaltatni benne.
Apukám ekkor felajállotta, hogy két léct kifűrészel a rácsából a tetején, de én inkább aszt javaslottam, hogy fordíccsuk fel az egészet, mer hátha esetleg talán mégis az a része a teteje, amék nincs berácsozva. Mindenki elképett, és apukám is nagyon megörűlt, hgy ijen frapánsan megoldottam a dolgot, és magához is ölelt mekhatódva, hogy mér titkolom azt a sok eszemet, és ha ez így van, akkor mér hoztam a multhéten is eggyest geometrijából, és lekevert 1 fülest.
De hiába volt mindenki boldog, mer anyukám megincsak elkezdett férgelődni meg kukacoskodni, hogy hol van az ágy betéttyét képező matrac? Apukám gyorsan fel is öltözött, hogy viszza menyjen a kocsmába megkérdezni az enbertől, akitöl vette, hogy mi a hejzet a matracal? De nem járt sikerrel, mer szerdán, mikor hazaért, csak monta szomoruan, hogy meghallt közbe az a fószer, és tízta üveges lett a szeme a sok bánattól, mer biztos jó haverje volt az ágyas bácsi, pityergett is miatta egy kicsit apukám, mielőtt hangosan bönbölni kezdett volna, de aztán hamar megvigasztalta magát, mer bisztos eszébe jutott, hogy ő bezzeg él, és kisvártatva születni fog 1 aranyos kislánya, és ettöl ojan állati röhelyre fakatt, hogy Olá bácsi felkopogott a parfissal.
De anyukám fírtatólagosan napirenden tartotta a mattrac kérdését, erre apukám elhívta (kénytelen) a nővérét, amék tud szivacsból varni ágybetétet, de sajnos nemcsak ahoz értett, hanem a fengsuhihoz is, amék valami távolkeleti kínaifalyta lakkberendezési ejjárás. Éppezér mikor megvarta a szivacsbetétet, ráparancsolt a szüleimre, hogy cseréjjék meg az ágyat meg a szekrényt, hogy jobban tugyjon áramlani a csí.
A szekrényt meg addig forgattattatta, amíg a fal felé került az alytaja, és monta anyukám, hogy ez nem nagyon lessz így jó, mer Horvhát bácsi (amék 1 szomszéd a részünkre) bisztos nem fogja megengedni, hogy vágtassunk a falon egy rést, és az ő lakásán keresztűl járlyunk át pakolni a polcokra. És továbá hozzá ttette, hogy a kiságy se lesz jóhelyt az ablak meg az ajtó köszt, mer ott nem a csí fog áramlani, hanem a huzat. (Mármint nem a szivacsbetét huzattya, hanem az ellenkező nyomású légáramlatból keletkező szélből kifojólag feltámadó fuvallat, amék a fülébe megy a kiss dednek, és jól megfáztatja). De Teri néni, aki épp akkor tolta be a pelenkázó aztalt az ablak alá (amék befele nyílik) csípőre tette a kezét, és ripakodva megszólalt:
– Csak nem azt akarod, drágám, hogy a kiss lányod a szoba hejtelen berendezése mijatt egy szerencsétlen, muja, korpás haju, súrmó, élhetettlen, unszinpatikus, görnyett hátu, pasla, fess lett erkölcsü nő legyen nagykorába?
Mire anyukám rosszúl lett, és vizet kért. Apukám pedig egyre ferdébb szemmel nézett a nő vérére, ami ezesetbe roppant stillszerü volt (a kínaijak mijatt), de Teri néni nem örűlt neki, mer közbe apukám ráis szólt:
– Mosmán felyezd be Teri ezt a feng suhit, merha elvetél a hittvesem: börtönbe juttatlak, oszt ottan akkor majd elgondolkodhacc, hogy mék falon legyen a pritsed!
De Teri néni azt válaszolta, hogy „inkább én tudnálak könnyebben börtönbe lyuttatni Illés, te ütődöt, anji terhellő adatom van rollad!” és szemlátomást elis keszte volna taglalni, de apukám közbelépett a kezével, améket megemelt mondván:
– Ne te ne! Teri te riherongy! Elmész mosmán ezzel a feng sunyival a sunyiba, mer úgy meg suhintalak valamék kezemmel, hogy a másik aggya a másikat! Be Teri telek, mint Mozkvát a hó! De előtte végrendelkezzél, hogy mijen fekvésü falon legyen az úrnád, hogy jobban áramolhasson benned a scsí!
És mikor sértődötten elment a nővére, akkor úgy vélte, hogy igenigen hasznos volt ez a délután, sokat megtuttunk a feng suhiról, éppezér ha lekközelebb Teri becsenget, akkor majd odatojjuk a szekrényt a bejárati alytó elé.
