Telep Öcsi: Szülők kézikönyve
Előszó
A kétezres évek elején jártunk, amikor a No Komplett című humorlap főszerkesztője felkért, hogy írjak meg egy külön füzetre való anyagot Telep Öcsi gyereknevelési tanácsaiból. Ez már csak azért is logikusnak tűnt, mert Telep Öcsi iskolai dolgozatai is ezen kiváló és ma már kultikusnak nevezhető újságban jelentek meg. Örömmel tettem eleget a kérésnek, és a következő előszót biggyesztettem a fejezetek elé:
A gyereknevelés igenigen nehéz és körűlményes dolog, ezt tudom magamrol. Ugyan is én (lyómagam) eggyütt élek mind 2 szülejimmel: apukámmal (úgynevezet Telep Illés) és továbá anyukámal szintén (aki az ő vér szerinnti felesége), tehát kétceranjira tapaztalt vagyok a témába, mint akinek elváltak a gondviselői.
Ráadásúl nállunk a gyerekek igen ésszerüen oszlanak el. (Megne tessenek ijedni, nem arra célozok, hogy a mi lakásunkba fojton meghallnak a gyerekek, és ott fekszik hetekig a tetemük oszladozva, mer akkor én se maradnék itt egy percig se, hanem a kor szerinti évek számára gondoltam.) Ugyanis a bátjám Telep Ali (amék nem arab származásu, hanem az alalyosnak 1 becézett formája) 10-zen kilenc éves, a kis hugom Telep Elenka még csecsemő, én meg itt vagyok őközepettük, mint álltalános iskolás felső tagozatos halgató.
És megtuttam, hogy mijen jó pénszt füzetnek egy ijen fizetér (heljesbitek: fizetnek a füzetér) éppezér akkor is megirnám, ha példáúl nem buktam volna el a mult 7-ten a zseppénzemet a nyerőaotomatán, mer a honoriá honári horrorár (heljesbitek: szerzői jogdijj) mindig jól jön ez enbernek. Tudnillik nem olyan bonyolúlt 1 ijet megírni, mer az enber a kezébe veszi valamék gyerekpzihológusnak a könyvét, kimásojja néhány felyezetének a címét, és beírja alá a sokallta okosabb tapaztalati úton begyűtött jótanácsait, és kész! Győzőgyjenek meg rolla!
