Guzel a legkevésbé egy kocsmában tudta álcázni magát. Egy ilyen helyen alapkövetelmény az ivás, hiszen a létesítmény célja pontosan az, hogy a betérő vendégek fogyasszanak. Egy hatos fokozatú android viszont nem él semmiféle folyadékkal, és nem is képes imitálni az ivást, így tehát egy kocsmában meglehetősen nehéz számára a feltűnésmentes elvegyülés.
Guzel azonban mégis kénytelen volt behaladni egy ilyen kikötői szórakoztató intézménybe, ugyanis néhány órával korábban, amikor Osmosis jelenleg rendkívül forgalmas belvárosában lődörgött, egyszer csak jelzést küldött neki a belső protokoll. A jelentés arról szólt, hogy az operációs rendszer beazonosított egy nyaki tetoválást, amely a szurdok tetején került beolvasásra.
Az android természetesen nem azzal a célzattal kereste fel Osmosis főterét, hogy mindenféle azonosításokat végezzen. Ő mindössze Kozara bácsi szekerét szerette volna visszaszolgáltatni, az ökörrel együtt. De mivel a mesterséges látószervei folyamatosan kereső üzemmódban dolgoztak, a formai egyezés detektálása után jelzést küldtek.
Innentől kezdve Guzel szinte rátapadt a célszemélyre. Elbúcsúzott az idős borkereskedőtől, és azon volt, hogy a haját varkocsban hordó, kék vászoninges, a nyakán tetoválást viselő férfi többé ne eshessen ki a látóköréből. Az illető hamarosan egy kikötői kocsmába tért be, így hát Guzelnek nem volt választása, követnie kellett az egyik merénylőként beazonosított személyt.
A savanyú borok szagától terhes söntésben a varkocsos fickó egy korsó mézsört rendelt magának, és egy félreeső asztalnál próbált meg észrevétlen maradni. Guzel szintén kért egy pohár italt, és aztán azzal ült le a kék vászoninges merénylő mellé, a kocsma legeldugottabb asztalához, amelyhez csak két széket lehetett odaállítani, annyira a sarokban volt.
– Késő éjszaka jön a hajó, igaz? – kérdezte a Tanító.
– Mi van? – nézett fel a varkocsos, aki egészen eddig a söre bámulásával volt elfoglalva.
– Pedig ilyenkor jó lenne egy azonnali kimentés – sóhajtott fel együttérzően Guzel, és még a karjait is széttárta, miközben rendkívül együttérzően nyilatkozott: – De hát az ilyesmi csak hiú ábránd, meg kell várni a hajót, amelyiken el lehet bujdosni, és valahogy vissza lehet jutni Királyrévbe, nem igaz?
– Te mi a faszról beszélsz? – csattant fel a varkocsos fickó, de a háborgását meglehetősen komolytalanná tette, hogy mindezt olyan fojtott hangon adta elő, mintha attól tartana, hogy akár a szomszédos asztaloknál ülők közül is bárki azonnal leüthetné egy korsóval.
Ilyesmi ugyan nem történt, de Guzel azért rámarkolt a varkocsos fickó csuklójára, és közben tájékoztatta a várható fejleményekről:
– Amikor hamarosan a kormányzó előtt fogsz beszámolni a merényletről, szerintem legyél nagyon őszinte. Ezt az egyet tanácsolom neked, fogadd meg. Az őszinteség a legtöbb esetben hozzásegít minket ahhoz, hogy a minimálisra redukáljuk mind a lelki, mind a testi szenvedéseinket.
A varkocsos még mondani akart valamit, de Guzel már nem várta meg az újabb kifakadást. Felrántotta a székéről a fickót, és elkezdte kivonszolni a helyiségből. A tetovált merénylő ugyan próbálta visszarángatni, aztán ütlegelni az ismeretlen férfit, de nem járt sikerrel. A csuklóját vasmarok szorította, és ez ellen nem tehetett semmit.
Némi esélye csak a kijáratnál adódott, amikor egy hatalmas termetű ajtónálló lépett elébük, és megkérdezte:
– Valami baj van?
Guzel rögtön kész volt a válasszal:
– Ez a nyomorult tetű már az én kocsmámban is állandóan balhézott, hát most hazaviszem, mert itt is arra készülne a rohadék. Megtanítom neki, hogy mit is jelent a visszafogott ivás, és azt is elmagyarázom a bolond fejének, hogy ha mindenhonnan ki fogják tiltani, akkor nem marad kocsma, ahol ihasson.
A varkocsosnak láthatóan más véleménye volt az esetről, de ebben a pillanatban Guzel akkorát szorított a csuklóján, hogy azonnal térdre esett, és csak fájdalmas nyögések jöttek ki a száján.
Az ajtónálló felröhögött:
– Nagyon igazad van, testvér! Az én nevemben is rúgjál egy büdös nagyot a picsájába!
Guzel kivonszolta a rabját az utcára, és közben egyetértőleg intett vissza a kocsmai teremőrnek. Az ajtó becsukódása után azonban már azt kezdte pásztázni, hogy hol lehet a legközelebbi őrjárat.
