Dariosz az Aréna küzdőterének közepén szónokolt, egy fából ácsolt, drapériákkal és zászlókkal gazdagon díszített emelvényen. Ragyogó délutáni napsütés köszöntötte a zsúfolásig telt lelátókon az egybegyűlteket, de nem kellett sokat várni ahhoz, hogy a közhangulat borús és komor legyen. Az emberek ugyan kíváncsian és nagy várakozásokkal érkeztek meg a létesítménybe, de ami mindjárt a rendezvény elején arcul csapta őket, arra csak kevesen számítottak.
A kormányzó dörgő hangon tájékoztatta a publikumot arról, hogy a városszerte terjengő pletykák igazak, Osmosis kormánya a mai napon feloszlott, és immár hadiállapot van érvényben. Amikor pedig felsorolta az okokat, minden egyes kitételéhez szerfölött kiváló illusztrációt szolgáltattak az Arénában lezajló események.
Először az északi kapuk nyíltak meg, ahonnan nemrég még az olimpia versenyzői vonultak be, de most egész más volt a helyzet. A katonaság a szurdokban foglyul ejtett orzókat és egyéb gyanús elemeket hajtotta be a küzdőtérre, esetenként igen szigorú korbácsütéseket alkalmazva.
A szánalmas különítmény körbevonult az Arénán, ezáltal Dariosz emelvényén is, a kormányzó pedig leplezetlen elégedettséggel szemlélte, ahogy a nép válogatott szitkokat szór a betolakodókra – kivéve talán a díszpáholyban helyet foglaló, rendkívül visszafogottan viselkedő vallási vezetőket.
Ezután a Neridea Ezred díszes és színpompás felvonulása következett. Trin, az öreg titkár ötletét felhasználva a kormányzó úgy intézkedett, hogy a szövetséges meori hadsereg a déli kapun át közelítse meg a küzdőteret, ezzel is mintegy kontrasztot adva a korábbi eseményeknek.
A felvonulás végén, amikor a Neridea Ezred vigyázzban állva várta a fejleményeket, Dariosz lelépdelt a szónoki emelvény lépcsőjén, és feltűzte Nerid király mellére a legmagasabb kitüntetést, amelyet nem helyi illetőségű személynek adhat a kormányzó, az Osmosis Védelmezője érdemrendet a nyolcágú csillaggal.
Leginkább a díszpáholyban helyet foglaló vallási vezetők, főleg Zsatar főpap és Uvon padre várták ezt a pillanatot teljesen felajzva. Diszkréten pusmogva azt találgatták, hogy vajon melyik vezető fog a másik előtt fejet hajtani, vagy pláne térdet! Ám jelentősen csalódniuk kellett, mivel a kitüntetés feltűzése után a két államférfi egyszerűen csak kezet fogott, aztán megölelték egymást. Ezt követően pedig Dariosz maga mellé ültette a királyt a díszes emelvényen.
A Neridea Ezred kivonulása után a merénylet bizonyítékainak feltárása, pontosabban a nagyközönség elé tárása következett. Az északi kapu felől megérkezett a küzdőtérre az a kormányzói hintó, amelyik magán viselte a támadás minden nyomát, az orzók hatalmas lövedékeivel egyetemben. Dariosz gondoskodott róla, hogy a lehető legvalósághűbb legyen a rekonstrukció, elvégre a merénylet ténye képezte a hadiállapot bevezetésének törvényes alapját.
Ekkor zajlott le a délután legmeghatóbb jelenete is. Dariosz ismertette a közönséggel a szurdokban történteket, aztán az emelvényre szólított két idős, megtört embert, Zangerija kormányzói testőr édesanyját és édesapját.
– Ez a derék harcos, ez a bátor katona fényes tanújelét adta, mennyire komolyan vette a hajdani testőri esküjét! – harsogta a közönség felé Dariosz. – Habozás nélkül feláldozta az életét a védett személyért, jelesül a kormányzójáért! Dicsőség a hősnek, és dicsőség a családjának! Ígéretet tettem a szüleinek, hogy Zangerija testőr emléke soha nem fog elhalványulni! Ennek jegyében ezennel megalapítom a Zangerija Becsületrendet!
Végszóra odapattant a kormányzó mögé egy apród, és így vonultak le a küzdőtér homokjára, ahol ekkor már egy díszes vasállványon ott állt a testőr koporsója, Osmosis zászlajával letakarva. Dariosz megállt a koporsó előtt, majd vezényelt a díszsorfalat álló bajtársaknak:
– Kormányzói Testőrség! Vigyázz! Tisztelegj!
Néma csend borult az Arénára. Egy emberként állt fel a lelátó népe, még a papi méltóságok is erőt vettek magukon.
Dariosz odafordult az apródhoz, leemelte a kitüntetést az elé nyújtott párnáról, és feltűzte a koporsót takaró zászlóra. Aztán hátralépett, és főhajtással tisztelgett a hősi halottnak.
Miután visszatért az emelvényre, a szülők elé járult. Ha térdelést akartak az egyházi vezetők, hát ekkor megkaphatták. A kormányzó ugyanis így szólt az édesanyához:
– Tiszteletreméltó asszony! Kiváló és becsületes embert szültél Osmosis Köztársaságnak. Szolgálata felbecsülhetetlen értékű. Emléke legyen örökké áldott. Fiad már ott ül az egy igaz Isten oldalán az égi országban, ahol dicsőségben és boldogságban fürödhet az idők végezetéig.
Azzal féltérdre ereszkedett a zokogó asszony előtt, és megcsókolta a kezét. Ez annyira döbbenetes erejű mozzanat volt, hogy a lelátón először csodálkozó moraj futott végig, aztán vastapsban törtek ki az emberek. Ugyan nem hallhatták, mi hangzott el az emelvényen, de az a látvány, ahogy Osmosis kormányzója térdet hajt egy közember előtt, majd kezet csókol neki, minden képzeletet felülmúló, példátlan eset volt.
Dariosz utána az édesapa elé lépett, és megszorítván a kezét így szólt:
– Tiszteletreméltó uram! Kiváló és becsületes embert neveltél ennek az országnak. Szolgálata felbecsülhetetlen értékű, amelyet pénzben nem lehet kifejezni, ám a Köztársaság hálája nem maradhat el. Amit ígértem nektek, azt megtartom.
Azzal intett az apródnak, aki a párnáján két újabb kitüntetéssel odaállt a kormányzó mellé.
– Ugyan mi mással is fejezhetném ki méltóbban a Köztársaság háláját és tiszteletét, mint a hős fiatokról elnevezett kitüntetéssel? – szólt Dariosz, majd feltűzte a Zangerija Becsületrendet mindkét szülő mellére. Aztán így folytatta: – Ez a kitüntetés ötezer arany honoráriummal jár. Mivel a fiatok legényember volt, így az ő illetménye is a családotokra száll. Ez összesen tizenötezer aranyat jelent, amely mind titeket illet.
A megtört asszony kis híján elájult. A férjébe kellett kapaszkodnia, bár ő sem állt valami stabilan a lábán a közlemény hatására. Ez az összeg ugyanis egy közember számára felfoghatatlanul nagy volt.
– Ezenfelül ígéretet teszek rá, hogy leányotokat, a hős Zangerija testvérhúgát, amikor eladósorba kerül, tisztes hozománnyal látom el a magánvagyonomból – folytatta Dariosz. – Ez azt jelenti, hogy bármikor is következik el a házasságkötése napja, a hozományt akkor is állom, ha már rég nem leszek Osmosis kormányzója.
Az összekapaszkodott házaspár ekkor arra utaló mozdulatot tett, hogy a következő pillanatban készek Dariosz lába elé borulni. Ezt megelőzendő a kormányzó gyorsan odalépett eléjük, és magához ölelte a két zokogó embert.
Ezen rendesen meghatódtam. Már mint a végén.