Amíg a déli helyőrségben egyszerre tizennégy ötvösmester dolgozott a katonák jelvénycseréjén, Nihuc vezérezredes lehetőséget teremtett egy hatszemközti megbeszélésre a kaszárnya egyik parancsnoki helyiségében. Nerid király ennek nem tulajdonított különösebb jelentőséget, sőt inkább természetesnek vette. Dariosz viszont erősen bosszankodott, hogy már megint olyan programot szervezett a testőrparancsnok, amelyről őt előzőleg elfelejtette tájékoztatni.
– Felséges uram! – szólította meg a vezérezredes Neridea királyát, miután mindhárman helyet foglaltak egy kerek asztal mellett. – Tudom, hogy élvezed a kormányzó úr legteljesebb bizalmát, ezért hát beavatott téged az ellene elkövetett merénylet számos részletébe. Így arról is értesülhettél, hogy az ocsmány és gyáva gaztettet orzók egy kis létszámú különítménye hajtotta végre.
– Valóban így van – bólintott az uralkodó. – Azóta is azon töprengek, kiknek a megbízásából cselekedhetett ez a csapat, mert hogy nem egy véletlenszerű bevetésről van szó, abban biztos vagyok. Lehetetlennek tartom, hogy a Belső-tenger söpredékének tucatnyi tagja egyszer csak úgy vélte, milyen jó ötlet lenne áthajózni Osmosis szigetére, és meggyilkolni a sziget kormányzóját.
– A meglátásod és a következtetésed hibátlan, felség – hízelgett Nihuc. – Mint a Kormányzói Testőrség parancsnoka nemhogy alátámasztom szavaidat, de új értesülésekkel is ki tudom egészíteni. Az orzók különítménye természetesen megbízásból tevékenykedett, csakhogy ezzel kapcsolatban több rossz hírem is van. Egyrészt nemcsak az a néhány orzó szivárgott be Osmosisba, akik a merényletet megkísérelték, hanem sokkal többen. Másrészt pedig nem a kormányzó meggyilkolása volt az egyetlen céljuk, valószínűleg komolyabb felforgató tevékenységet is terveznek, immár nem egy személy, hanem a köztársaság ellen.
Dariosznak jelentős erőfeszítésébe került, hogy ne üljön ki az arcára a csalódottság, a bosszankodás, a rémület és a kíváncsiság különös egyvelege. Szerencsére ezek annyira különböző érzelmek, hogy szinte kioltották egymást, ezért a kormányzó képes volt pókerarcot erőltetni magára, és úgy tenni, mintha a világon semmiféle újdonságot nem jelentene számára a vezérezredes baljóslatú szózata. Ezzel együtt szeretett volna egy baromi nagyot belerúgni Nihuc lábába az asztal alatt, de úgy sejtette, ez nem fájna annyira a metamorfnak, mint ahogy ő szeretné.
Szóval a vezérezredes még mindig rendelkezik olyan információkkal, amelyekről eddig eszébe sem jutott egy árva szót is szólni nekem – elmélkedett magában Dariosz. – És vajon sok ilyen lehet a birtokában? Előfordulhat, hogy ma estig még olyan dolgokról fogok hallani, amiktől a hajam is égnek áll majd?
Eközben Nerid király megosztott asztaltársaival néhány további feltételezést:
– Az persze adja magát, hogy az orzók vezérkara nagyon szeretné, ha egy kiadós zavargás ütné fel a fejét Osmosisban. Nyilván tisztában vannak vele, hogy a népem maradéka ide menekült, mint ahogy azzal is, hogy nekem sohasem állt szándékomban lemondani atyáim ősi szigetéről. Az sem lepne meg, ha kiderülne, hogy az orzók, ott a Belső-tenger nyugati végeiben már értesültek róla, miszerint Dariosz kormányzó katonai támogatást ígért nekem Neridea felszabadításához. Csakhogy az a baj, hogy még ezenfelül is túlságosan széles a merítési lehetőség. Mármint abban az értelemben, hogy nem tudnék egyetlen környékbeli uralkodót sem megnevezni, aki ne dörzsölné elégedetten a tenyerét, ha azt hallaná, hogy Osmosis szigetén zendülés, lázadás, netán egyenesen felkelés tört ki.
– Ismét csak azt kell mondanom, teljes mértékben egyetértünk, felség – bólintott Nihuc vezérezredes.
Dariosz érzékelte, hogy a tekintélye védelmében ideje lenne megszólalnia, így hát azzal kapcsolatban tett fel kérdést Neridnek, ami a legjobban foglalkoztatta e percben:
– Nagy király! Ebben a nehéz időszakban tudnom kell, hogy ha a közeljövőben kenyértörésre kerülne a sor, akkor számíthatok-e rád, mint szövetségesemre.
Neridea uralkodójának válasza kellő határozottsággal érkezett:
– Kormányzó, én most sem mondhatok mást, mint amit eddig is képviseltem. Számomra nincs fontosabb, mint a hazám visszafoglalása. Amíg ezen célom elérésében te a segítségemre vagy, addig én is szövetségesemnek tekintelek téged. És bármilyen alaposan is kutakodsz a Szigetvilág históriájában, nem fogsz tudni olyan esetet találni, amikor Neridea bármelyik királya megszegte volna az adott szavát.
