Dariosszal olyasmi történt, ami evilági életében még soha. Nihuc vezérezredes ébresztette föl. A kormányzó szerfölött nyűgösen dörzsölgette a szemét, és egyelőre azt sem tudta, milyen napszak van. Azt számítgatta magában, hogy mennyit aludhatott, és a saját érzéseire hagyatkozva azt állapította meg, hogy két óránál több semmiképp sem lehetett. Ezzel egyidejűleg újra megfogadta magában, hogy Latum mesterrel a lehető leghamarabb „feltaláltatja” az órát.
Szerencsére Nihuc tudatában volt, hogy mire van szükség ilyen helyzetekben. Ez akkor derült ki fényes egyértelműséggel, amikor kinyílt a kormányzói lakosztály ajtaja, és libasorban behaladt rajta serény szolgák egész hada, akik pillanatok alatt telehordták Dariosz kádját hideg vízzel.
– Jót fog tenni egy frissítő fürdő – jegyezte meg a vezérezredes, és a hangján az érződött, hogy ez sokkal inkább parancs, mint ajánlás.
A kormányzót egyébként nem kellett noszogatni, maga is úgy érezte, hogy nagy szüksége van most erre a felpezsdítő megmártózásra. Amikor újra kettesben maradtak, felszólította a testőrparancsnokot jelentéstételre, majd nyakig elmerült a hideg vízben.
– Amióta nem találkoztunk, a következő intézkedéseket foganatosítottam – kezdte Nihuc hivatalos hangon. – Kiiktatásra került Tardillisz hadügyi országnagy, az összeesküvés legmagasabb szintű tagja. A családja őrizetben várja a kitoloncolást, természetesen senkivel sem érintkezhetnek. Továbbá a Kormányzói Testőrség azon tagját is kiiktattam, akit a királypártiaknak sikerült a befolyásuk alá vonniuk.
Dariosz a feje búbjáig a víz alá merült, majd amikor felbukkant, kíváncsian rákérdezett:
– Voltaképpen mit kell értenem az úgynevezett kiiktatás alatt?
– Jelen esetben azt, hogy a delikvensek már nincsenek életben – felelte Nihuc.
A kormányzó pillanatok alatt felmérgelte magát, és bár nem így tervezte, de újra alámerült a hűs vízben, hogy lehűtse a fejét, mert úgy érezte, heveny káromkodhatnékja támadt. Amikor előbukkant, még mindig feldúltan fakadt ki:
– Mi szükség volt erre, Nihuc? Az ég áldjon már meg! Biztos, hogy te egy szuperintelligens android vagy? Hát ezek a fickók a legtutibb vádlottak lehettek volna egy majdani perben!
A vezérezredes leült egy szófára, lazán keresztbe vetette a lábait, és könnyed, csevegő modorban így válaszolt:
– Nem android vagyok, sokkal inkább metamorf. Az egy magasabb szint. Jobban szeretem ezt a megnevezést. Bár szerintem Evilágban mindkettőtől tartózkodnod kellene, kormányzó. Igaz, hogy most magunk között vagyunk, de érdemes volna tudatosítanod magadban, hogy én az igazi Nihuc vezérezredes vagyok. Akkor nem lesz baj a későbbiekben sem. Úgy értem, nem fogod elszólni magad olyanok előtt, akik előtt nem lenne tanácsos.
– Biztosíthatlak róla, hogy az igazi Nihuc vezérezredesként tekintek rád. És mivel tudtommal még nem döntötték meg a köztársaságot, felteszem, hogy a kormányzó mindenképpen elöljárója a testőrparancsnoknak, így hát felszólítalak, hogy a kérdésemre válaszolj!
– Ezt már szeretem. Látom, kezd hatni a hideg víz – vigyorodott el Nihuc. – Nos, a helyzet a következő: a mesterséges intelligenciám a rendelkezésre álló adatokból igen megbízhatóan képes kiszámítani, hogy például a jelenlegi válsághelyzetben egy-egy szereplő kiiktatása javallott-e, avagy sem. Ezen folyamat során értékeli, hogy a delikvensnek lehet-e még bármilyen előjelű ráhatása a későbbi történésekre, továbbá az életben hagyása mekkora veszélyt, illetve mennyi előnyt hordoz magában. Ha nagynak ítéli a kockázatot, akkor a kiiktatásról dönt, mint a mostani esetekben is.
– Még mindig nem értem, hogy miért nem lehetett Tardilliszt mondjuk simán elzárni az alagsorban – akadékoskodott a kormányzó –, miért kellett megölni?
– Képzeld el, hogy te vagy a felbőszült csőcselék – javasolta Nihuc. – Melyik esetben rohamoznád meg a Kormányzói Palotát? Ha úgy tudnád, hogy odabenn egy még élő Tardilliszt tartanak fogva, vagy ha biztos lennél benne, hogy a hadügyi országnagy már halott?
Dariosz olyan savanyú képet vágott, mint aki éppen kukacos gyümölcsbe harapott:
– Mit hadoválsz itt össze? Szerinted Osmosisban egész tömegek élnek, akik elégedetlenek a köztársasággal, és újra egy királyt akarnának maguk fölé? És ezért még a Kormányzói Palotát is hajlandóak lennének megrohamozni? Ráadásul honnan tudhatna ez a csőcselék arról, hogy mi a bánat van Tardillisszel? Összevissza beszélsz mindenféle marhaságot, amitől egyre inkább az az érzésem támad, hogy az eredeti Nihuc jelleme és habitusa kezdi átvenni a hatalmat a mesterséges intelligenciád fölött.
A metamorf most felállt a szófáról, három határozott lépést tett a kád felé, majd mindkét kezével a fürdőalkalmatosság szélére támaszkodott, hogy minél közelebb tudjon hajolni a kormányzóhoz. Mélyen belenézett a szemébe, és némileg fojtott, de igen komor hangon kijelentette:
– Minden képességemmel és minden pillanatban téged szolgállak. De úgy nem fogjuk tudni végigcsinálni ezt a napot, ha nem bízol bennem maradéktalanul. Azt javaslom, hogy az elméleti okfejtéseket és a lényegtelen részletkérdések megvitatását halasszuk inkább egy olyan napra, amelyik nem úgy indul, hogy a kádad mellett ülök, és a kardom pengéjén még ott vöröslik egy hazaáruló kormányzói testőr vére.
