A Kormányzói Palotában, közvetlenül a jégverem mellett üzemelt egy érdekes helyiség az alagsorban. Kizárólag olyan eszközök alkották a berendezését, amelyek valamilyen módon a testi fájdalommal voltak kapcsolatosak. Jelenleg Nihuc vezérezredes álldogált a zordon helyiség közepén, tekintetét pedig felváltva nyugtatta a saját emberein, három kiváló testőrön, illetve a kőfalak sarkában láncra fűzött illetőn, akit nemrégiben Dariosz kormányzó hivatali helyiségében zsákmányolt, az összenőtt szemöldökű gyújtogatón. És várakoztak.
Fontos megjegyezni a történet ezen pontján, hogy Nihuc vezérezredes kiváló testőreinek immár azok a katonák számítottak, akik a kormányzó és a köztársaság feltétlen hívei voltak. A metamorf ugyanis pontos információkkal rendelkezett arról, hogy kikre számíthat, és ki az a néhány személy, akire nem.
Határozott léptek hallatszottak a bejárat felől, megérkeztek a testőrök, akik Tardillisz országnagyot rángatták ki az ágyából az olimpia megnyitójának hajnalán, no és magukkal hozták a derék államférfi feleségét és a tizenhét éves lányát is.
Mindhárom fogoly csuklyával letakart fejjel, bekötött szájjal érkezett, ahogy azt Nihuc parancsolta, ám ez a kínok kamrájában hamar megváltozott. A katonák serényen és elhivatottan tevékenykedtek, Tardilliszt például hamar megszabadították a csuklyájától, és felbilincselték arra a falra, amelynek sarkában az összenőtt szemöldökű gyújtogató is darvadozott.
Ahogy a testőrök kivették az országnagy szájából a pecket, irtózatos rivalgásba kezdett:
– Mit képzeltek magatokról? Osmosis kormányának tagja vagyok! Holnapra mind halottak lesztek, áruló bitangok! Velem akartok kikezdeni? A kormányzó legfőbb bizalmasával? Mire felkel a Nap, mindannyian ezekre a falakra lesztek felszögezve, és én fogok ítéletet mondani fölöttetek!
Nihuc olyan arcot vágott, mint amikor az ember valami egészen rossz zenét kénytelen hallgatni, és alig várja, hogy vége legyen.
– Megtennéd, hogy egy pillanatra befogod a pofádat, nagyuram? – érdeklődött joviális modorban. – Komoly beszédem lenne veled, de ilyen hangzavarban még elkezdeni is lehetetlen.
– Osmosis kormányának megbecsült tagja vagyok! – vergődött tovább a falon Tardillisz, eszelősként tépve, rángatva a végtagjait, pedig ezekből a bilincsekből nem létezett szabadulás. – A kormányzó legfontosabb bizalmi embere vagyok! Velem akartok kikezdeni, nyomorultak?
– Rolin – szólította meg az egyik testőrt a vezérezredes, mire a jól megtermett fickó odalépett Tardillisz elé, és akkorát bemosott neki, hogy az országnagynak két foga is elrepült.
– Megmondom, hogy mi a helyzet – lépett a helyiség közepére Nihuc. – Az összeesküvés megbukott. Osmosis felgyújtásának kísérletéről immár tud a kormányzó. Két eset van. Lehet csökkenteni a veszteséget, és lehet mérsékelni a büntetést. Vagy lehet fafejűnek lenni, és nem belátni semmit.
Közben a testőrök Tardillisz lányát és feleségét egy-egy cölöphöz kötözték, álló pózban, de teljesen kinyújtott testtel, amikor a két karjuk a cölöp felső végéhez volt rögzítve. Majd behaladt a helyiségbe két furcsa figura, akik egy-egy fémhengert hoztak az ölükben. Más testőrök pedig egészen különös fémkapcsokkal jelentek meg, és a hengereket Tardillisz lánya és felesége hasához erősítették.
Nihuc odalépett az országnagy elé, és így szólt:
– Megmondom, hogy mi fog most történni. A fémhengerekben nagyon éhes patkányok lapulnak. Elkezdjük melegíteni a fémhengereket. Ekkor szerencsétlen patkányoknak nem lesz más lehetőségük, mint az ellenkező irányba szaladni. És kétséged ne legyen, hogy a testőreim majd felhúzzák azt a csapóajtót, ami a patkányokat csak egy irányba engedi haladni. Át fogják rágni magukat a feleséged és a lányod hasán. A végzetes csapdából a szeretteid testén keresztül vezet nekik a kiút. És ezek az állatok nem foglalkoznak azzal, hogy királyság vagy köztársaság, ők az életösztöneik szerint fognak cselekedni. Te pedig végignézed, amint a számodra legfontosabb emberek testét szétrágják a patkányok.
Az országnagy arcán leírhatatlan félelem és viszolygás tükröződött:
– Ezt nem teheted! Hívasd ide a kormányzót!
– Rolin – intett a fejével vezérezredes, mire a testőr újra odalépett Tardillisz elé, és hatalmas ütést vitt be, ezúttal a gyomorszájába.
– Ez a Rolin szerintem gondolatolvasó – jegyezte meg könnyed, csevegő modorban a testőrparancsnok. – Most például befogtad a pofádat egy időre, és ez mind annak köszönhető, hogy a gyomorszájadra mért ütést, ezáltal levegőt is alig kapsz, nemhogy pofázni bírj… No de megmondom, hogy mi van most. Megosztod velem az összes adatot, ami a rendelkezésedre áll a gyújtogatásról, az összeesküvésről, meg bármi másról, ami szerinted lényeges lehet. És akkor nem kell végignézned, ahogy az imádott kisleányod hasán át menekül el az elviselhetetlenül izzó acélhengerből egy éhes patkány.
Tardillisz szeme már szinte villámot is képes lett volna szórni, akkora gyűlölettel nézett a testőrparancsnokra:
– Nihuc, te ócska, aljas rohadék – sziszegte a fogai között. – Elárultad a királyságot.
– Nézőpont kérdése – vonta meg a vállát egykedvűen a vezérezredes. – Szerintem hű maradtam a köztársasághoz, és feltett szándékom kiiktatni minden ilyen képmutató és hazaáruló rohadékot, mint amilyen te vagy.
– Átvertél minket, te mocskos gazember! – jött meg Tardillisz hangja. – Elárultad a királyság minden hívét, minden katonáját! Átkozott leszel az istenek előtt!
– Figyelmeztetlek, a fáklyás emberek már alig várják, hogy kiadjam a parancsot – jegyezte meg Nihuc. – Ez az utolsó pillanat, amikor még dönthetsz. Megosztasz velem mindent, amit az összeesküvésről tudsz, vagy továbbra is ellenállsz. Az első esetben a nejed és a lányod sértetlenül fognak hazamenni. A második esetben megnézzük, mire képesek az éhes patkányok.
A vezérezredes intett, hogy kezdjék el melegíteni a fémhengereket. A két nő jajveszékelése még a szájpeckek ellenére is hátborzongató volt.
Tardillisz megtört:
– Megígéred, hogy szabadon engeditek őket?
– Elhagyhatják Osmosist, minden vagyonoddal – felelte Nihuc.
Az országnagy szeme könnybe lábadt, és már csak egy kérdése volt:
– Könnyű halált adsz nekem?
A vezérezredes felemelte a jobbját, és így szólt:
– A szavamat adom rá.
Tardillisz mindent elmondott, amit az összeesküvésről tudott, még olyan adatokkal is szolgált, amelyek nem is az elkövetkező éjszakával voltak kapcsolatosak.
A Rolin nevű testőr szúrta szíven hajnalban, de akkor a neje és a lánya már rég nem volt a helyiségben.
