Értem én, hogy az olvasók egy részénél döbbenetet okozott, hogy most már van aktivitásmérő, de akkor hadd ragadjam meg az alkalmat, és hadd jelentsem ki újra nagyon határozottan: többé nem vagyok hajlandó úgy írni, hogy a fejezeten van 150 olvasás, és közben egyetlen, számomra fontos mutató sem emelkedik a legcsekélyebb mértékben sem. Valamit valamiért.
Viszont! Miután le merem tenni a nagyesküt, hogy ez az új rendszer csak átmenetileg javítja a hatásfokot, és majd szép csöndesen visszahanyatlunk egy korábbi állapotba, vagy egy még rosszabba (fő az optimizmus, ugyebár), az olvasóknak muszáj kínálni valamiféle tartalmat még akkor is, ha az Osmosis központi története esetleg heteken át nem lesz elérhető, az aktivitás hiánya miatt.
Erre szolgálnak az Osmosis-novellák, és nem tagadom, ezzel még olyan célom is van, hogy más szerzőket is bevonjak ebbe a projektbe. Három év után talán már eljött az idő.
Az Osmosis-novellák, hogy végre a lényegről is beszéljek, olyan önálló történetek, hosszabb-rövidebb terjedelemben, amelyek szorosan kapcsolódnak ugyan a vezérfonalhoz, de mégsem szólnak bele a sztori alakításába. Tökéletes mellékszálak, komplett történeteket mesélnek el, ezáltal önmagukban is élvezhetők, de nem befolyásolják a nagy egészet.
Ez minden, amit nagy vonalakban el tudok róluk mesélni, minden más a puding próbája. Nagyon szépen kérlek, hogy értékelj, csillagozz, szólj hozzá, legyél aktív, próbáld meg valamire becsülni, hogy van itt egy ember, aki szeretne téged szórakoztatni, szeretne neked sok mindent írni, ezért cserébe szeretne tőled visszajelzéseket kapni. Köszönöm, ha megértetted.

Nem lesz sikeres. Már most megmondom.
Nem, mi? Még mindig nem értesz. És még mindig nem ismersz, Gergőke. Most komolyan: hajnal háromkor? Szerinted ilyenkor én nem vagyok fenn? 😀 A következő megnyilvánulásodnál foglak bannolni IP-cím alapján,… Tovább »