Megérkeztek végre a kérdések

Az elmúlt napokban két kedves olvasó is kérdések özönét zúdította rám. Bizony. Özönét. És zúdította. Teljesen jogosan használom ezeket a kifejezéseket a mintegy hat-hét kérdésre, tekintve, hogy az Osmosis első 800 napja alatt – írd és mondd – egy, azaz egy darab kérdést kaptam mindössze. Ahhoz képest ez özön. És ettől én nagyon meg is boldogultam.

Az a hajdani egy darab kérdés ráadásul nem is itt, a honlapon érkezett, hanem egy Facebook-csoportban. Az egyik olvasóm az iránt érdeklődött, honnan van jég a jeges italokhoz Osmosisban, ha egyszer forró nyári kánikula tombol.

Na már most, ekkor nem az történt, hogy én megsértődtem, elkezdtem püfögni, és válasz nélkül hagytam a kérdést. Az sem történt, hogy megválaszoltam ugyan, de gunyorosan és pikírt, hogy ne mondjam kioktató módon. Nem. Inkább az történt, hogy leírtam mindent, amit erről a témáról tudok. És még véletlenül sem azért, mert akkora nagy tudora lennék a Római Birodalom korának, hanem azért, mert amikor az ominózus „jeges ital” kifejezést első alkalommal leírtam, előtte utánanéztem, hogy mióta használnak jeget például italok hűtésére az európai civilizációkban.

(Azt találtam, hogy már kétezer éve is használtak jeget ilyen célra Rómában. Olyan jeget, amelyet az Alpokból hozattak szemfüles kereskedők. A jégtömböket alaposan körbebugyolált bőrtömlőkben szállították le a birodalom fővárosába, és bár a jég fele elolvadt, mire célba ért, a maradék még így is jó üzletet jelentett a kalmároknak.)

Miért is írom le mindezt? Legfőképp azért, hogy rámutassak, nyugodtan lehet tőlem kérdezni, hisz a fenti példa is mutatja, hogy nem szoktam idegrohamot kapni az ilyesmitől. De hiába a fenti példa, a jeges kérdés után még jó másfél évet kellett várnom az újabb érdeklődésig, és ezt nem igazán értem.

Egy példa. A Moly pont hun egy Morgan nicknevű kedves olvasó a következőket írja értékelésében:

„A 131. fejezet elején van egy kis zavar, hogy a hercegi ikrek közül mégis melyik született elsőként, ezt többszöri olvasásra sem fejtettem meg.”

Naná, hogy nem értette meg! Hiszen ott baromságot írtam. Na már most, megnéztem az adatbázisban, az ominózus fejezetet 124-en olvasták el. Ha ebből levonjuk a keresőrobotokat, akkor is elmondható, hogy több mint százan olvasták azt a részt, és kizártnak tartom, hogy ennyi ember közül egyedül Morgan vette észre, hogy baromságot írtam. De Morgan előtt a száznál is több olvasó közül nem akadt egy sem, aki figyelmeztetett volna a hibára. Számomra megfejthetetlen, hogy miért nem.

A fentiek miatt szükségét érzem hangsúlyozni: soha nem fogok megsértődni semmilyen kérdés kapcsán, és mindegyikre igyekszem majd a legjobb tudásom szerint megfelelni, kivéve az olyan eseteket, amikor spoilerezéssel lenne egyenértékű a válasz. Azt pedig, ha valaki egy-egy hibára hívja fel a figyelmemet, külön meg fogom köszönni!