Vissza kellett volna fordulnom. Ma is tudom, hogy hol és mikor. Itt van bennem az az egész délután. Itt kínoz már évtizedek óta, és nem hagy nyugodni. És már soha többé nem tudom jóvátenni.
Megérkeztünk a szülői házba. Négyen. Én a csajommal, a húgom meg a pasijával.
Fiatalok voltunk, lazák, bohók, az élettől mindent azonnal akarók, és mindenbe gátlástalanul belekóstolók. Például Anyuka főztjébe is.
Nem számítottak a látogatásunkra azon a délutánon. Anyu nem is úgy főzött. De minket nem is érdekelt, hogy mit lehet enni, hiszen csak beugrottunk.
Apu viszont azt gondolta, hogy a meccsre jöttünk. Hogy majd együtt megnézzük. Igen, volt egy fontos meccs azon a délutánon.
Apu lement a boltba, és vett hat üveg sört. A nagy örömre. Hogy itt vannak a gyerekek. Kettőt nekem, kettőt a sógoromnak, kettőt meg magának. És amikor hazaért a kis kockás szatyrával, mi pont akkor szóltunk, hogy most már megyünk. Indulunk. Tehát nem együtt fogjuk megnézni a fontos meccset.
Előttem van ma is a kép. Amikor visszaérkezik, és csak áll az előszobában, tétován és értetlenül, mert mi négyen éppen öltözködünk, menni készülünk. És aztán megérti, hogy nem vele leszünk ezen a délutánon.
Azt az arcot soha nem fogom elfelejteni, amíg élek. És ha tudtam volna akkor, hogy milyen sokáig fog kínozni ez a kép, hát biztosan nyomok egy satuféket, és megfordulok.
Én vezettem. Tehát rajtam múlt. Hiába ültünk négyen az autóban. Amelyik egyre csak távolodott a szülői háztól. És én nem fordultam vissza.
Több évtizede már. Apám is rég halott. És még mindig nem hagy nyugodni ez a kép. Ahogy áll az előszobában a kockás szatyorral. A hat sörrel. És jön a meccs. Mi meg elmegyünk.
Nincs idő helyrehozni azt, amit pont ott és pont akkor kell megélni. Nem mesélheted el később, hogy mennyire szeretted, ha pont ott és pont akkor kellett volna elmondani. Mert egyszer csak meghal. És téged örökké kínozni fog a kép a kockás szatyorral. Ő meg álldogál a túlvilágon ugyanazzal a kockás szatyorral, és egyre csak várja, hogy maradj vele, és mondd el neki, milyen nagyon szereted.
Bocsáss meg, drága Apukám!
