Ki melyik inget veszi magára

Látom, kellemes kis vita bontakozott ki az előző blogbejegyzésem alatt. Majd ha megfelelő állapotba kerülök, tüzetesen végigolvasom, de most inkább hozzátennék valamit a tisztábban látás érdekében. És mivel ma csak egy tevékenységre leszek képes, ez utóbbit választom, mert ezt tartom fontosabbnak. Mármint leszögezni pár dolgot.

1. szög

Végtelenül hálás vagyok mindenkinek, aki bármilyen módon segíti az Osmosis népszerűsítését, illetve a honlap fennmaradását. Ha ez eddig kérdéses volt valakinek, az vagy nem ért itt semmit, vagy én nem vagyok képes átadni az üzeneteimet, és ez egy író esetében bizony eléggé kétségbeejtő.

2. szög

Klasszikus kérés: akinek nem inge, ne vegye magára. Ha egy kutatócég meghirdeti, hogy húszéves, szőke hajadonokat vár tesztlapkitöltésre, biztosan nincs az a módosult tudatállapot, hogy én jelentkeznék, mert ennyire nem ferde az énképem, és skizó sem vagyok, legalábbis a társam most ezt súgta. Ha tehát én például amiatt háborgok, mert az Osmosis promóciós videóit elenyésző számban osztják meg az olvasók, de te már megosztottad valamelyiket, akkor halálbiztosan tudható, hogy nem rád céloztam. Neked köszönöm a megosztást.

3. szög, amely leginkább rajzszeg a parafatáblán

A fenti színes sáv az Osmosis olvasóinak aktivitását szemlélteti. A kék szín jelképezi azt a maroknyi embert, akik olyan szinten támogatják a projektet, hogy azt a legszebb álmaimban sem képzeltem. Osmosis-pólót készíttetnek; felajánlják az anyagi hozzájárulásukat egy kiadandó könyv nyomdaköltségéhez; vitamincsomagot és gyógyteákat küldenek nekem(!), amikor arról értesülnek, hogy lebetegedtem; rendszeresen adományoznak a Donably oldalon, és még sorolhatnám azokat a dolgokat, amiket soha nem fogok tudni eléggé megköszönni.

A narancssárga szín jelképezi azokat az embereket, akik úgy viselkednek, ahogy egy szerző az elkötelezett olvasókat elképzeli. Csillagos értékelést adnak a fejezetekre; néha hozzászólnak, ha van mondandójuk vagy kérdésük; akár megosztással, akár szóban népszerűsítik az ismerőseik körében vagy a közösségi platformok valamelyikén az Osmosist.

A szürke zónába tartozik a látogatók 95-96 százaléka. Ők azok, akik kizárólag olvasnak. Ők azok, akik az évi több mint 31 millió másodpercükből soha, semmilyen körülmények között nem hajlandók egyet sem feláldozni egyetlen árva kattintásért, amely hozzájárulhatna ahhoz, hogy legközelebb is legyen mit olvasniuk ingyen. Hogy a szerző lelkes és bizakodó legyen, és egész nap a történet következő fejezetei járjanak az agyában, ne pedig az, hogy vajon mi a dágványos golyvacunamit kéne még tennie azért, hogy az olvasók megértsék, ez a projekt nélkülük nem fog működni.

4. szög, amely akkora, hogy szinte már ácskapocs

Nem az a bajom, hogy a kékek kevesen vannak. Isten az atyám (meg a Világügyelő Férfiú), soha nem volt olyan tervem, vágyam, pláne elvárásom, hogy az Osmosis adományokból tartsa fenn magát. Most sincs. Kezdettől fogva majdani könyvkiadásokban gondolkodtam, legyen szó akár előzménykötetekről, akár párhuzamos történeti szálról, vagy bármi másról. Az a bajom, hogy a narancsszínű és a szürke zóna ilyen brutális aránytalanságot mutat.

És még csak nem is az a vágyam, pláne elvárásom, hogy megforduljon a trend meg a színskála. Az ember tűzzön ki elérhető célokat maga elé. De ha valamelyest kiegyenlítődne az arány, már akkor sem itt tartanánk. Akkor már ott tartanánk, hogy a nyomdában lenne a Titkok erdeje, előkészítés alatt állna minimum két, de inkább három spinoff-kötet Mario, az anagur törzsfők és esetleg a kormányzó előzménytörténetével, emellett pedig a honlap sem állna le, mindig futna rajta valamilyen Osmosishoz köthető sztori, legyen szó akár párhuzamos történetekről, akár rövidebb novellákról, bármiről.

Ehelyett most ott tartunk, hogy van egy fásult és csalódott szerző, a másik oldalon meg van egy csapatnyi döbbent olvasó, akik közül sokan nyilván megbántva érzik magukat, leginkább talán azért, mert magukra vettek olyasmit is, amit nem kellett volna, és akik a közeljövőben biztosan sokkal kevesebb Osmosis-tartalmat fognak kapni, mint amennyit megérdemelnének.

És mindez néhány, tényleg csak néhány kattintáson múlt.