Ki ez a betűvetést tanuló kisfiú Királyrévben?

Mivel két fontos megjegyzés is érkezett a Királyrév ostroma című Osmosis-novellához, most igyekszem ezeket kellően bennfentes módon megválaszolni. Elsőként Andrea hozzászólását vegyük górcső alá, amely így hangzik:

Ez a Pindzsuja gyerek lesz az a Pindzsuja lovag, aki a Terv szerint kiválasztott, hogy a két bamba (és inkognitóban lévő) trónörököst elvigye a Fejedelemségbe, és megalapítsák a Norling Királyságot?

Azt feleltem, hogy ha a mondat végén kicseréljük a kérdőjelet pontra, akkor meg is kaptuk a választ. De ha bővebben akarom megválaszolni a kérdést, akkor a következőkre kell felhívnom a figyelmet.

Az Osmosis-novelláknak az volna a lényege, hogy az új és a régi olvasók egyaránt olyan tartalmat kapjanak, amelyet szórakoztatónak, könnyen befogadhatónak és érthetőnek találnak. A honlap több pontján is olvasható az a definíció, miszerint „az Osmosis-novellák az Osmosis regényfolyamához lazán kapcsolódó, különböző hosszúságú írások, amelyek önmagukban is kerek, egész történetek, a megértésükhöz nem szükséges a regényfolyam ismerete”.

Az új olvasókat tehát nem szándékozom olyan információkkal terhelni, amelyek azt az érzetet kelthetik bennük, hogy aki nem olvasta az eddig megjelent Osmosis-köteteket, az nem fogja megérteni az Osmosis-novellákat sem. Hiszen ennek éppen az ellenkezője igaz. Ugyanakkor a régi olvasóknak is szeretnék a kedvében járni azzal, hogy számukra ismerős helyszínekre kalauzolom őket, ismerős figurákat említek meg (vagy éppen teszem őket főszereplővé), ezáltal valamiféle pluszt próbálván nyújtani számukra.

Mindazonáltal hadd említsem meg, hogy nemrég hírt adtam bizonyos új menüpontokról, például az Osmosis menü Egyéb oszlopa alatt található „Novellák bemutatása” is ilyen. Ott bárki elolvashatja a már futó és a még csak előkészületben lévő Osmosis-novellák rövid, beharangozó leírását, fotóval. (Onnan származik jelen blogbejegyzésem illusztrációja is.) Fájdalmasan kevesen kattintottak rá eddig (például láthatóan Andreához sem jutott el a fenti információ), és ilyenkor mindig ügyetlennek és hiábavalónak érzem az olvasók minél jobb tájékoztatására irányuló törekvéseimet. Remélem, jövőre ebben is lesz némi változás, és a látogatók nemcsak az írásaimat, hanem a hozzájuk kapcsolódó blogbejegyzéseket is nagyobb érdeklődéssel követik majd.

Térjünk most át Zsizsi néven hozzászóló kedves olvasóm kommentjére, amely szintén a Királyrév ostromára érkezett, és így hangzik:

Kíváncsi vagyok, mit nyit az a kulcs, és vajon hol van az a valami. Egy dobozra, ládára gondolok elsősorban, de lehet akár egy titkos ajtó is…

Lehet, hogy most megleplek, Zsizsi, de egy hajóban evezünk. Momentán nekem sincs a leghalványabb fogalmam sem! Ám mielőtt még totál zakkantnak nézne engem a teljes olvasótábor, sietve leszögezem, hogy ezek egyedi esetek. Mármint amikor fogalmam sincs a folytatásról, vagyis inkább annak bizonyos rejtélyeiről. Általában terv szerint haladok, de olykor kell egy kis őrület.

Mint jelen esetben is. Elképzeltem a szóban forgó jelenetet úgy, hogy a haldokló öreg pap a kisfiú ölébe hajtja a fejét, aztán kileheli a lelkét. Ez nem egy világraszóló fordulat. Hát akkor már legyen benne egy kis csavar, mondjuk a kisöreg nyomjon egy kulcsot Pindzsuja kezébe. És hogy mit nyit az a kulcs? Majd csak kitalálom később!

Persze vannak olyan esetek, amikor nagyon utálom magam az efféle „aknák” miatt, amelyeket a későbbi énem mezejére telepítek sunyi módon, mondván, hogy az a két héttel, egy hónappal öregebb Szabolcs majd csak kezd vele valamit. (Ne nyávogjon, oldja meg!) De a helyzet az, hogy ezekből eddig még mindig csupa jó dolgok sültek ki. Működésbe lépett a kreatív énem, felpörgött a fantáziám, és a kínzó kényszer hatása alatt tényleg muszáj voltam kiötölni valamiféle rejtélyes fordulatot. Úgyhogy nem hiszem, hogy le fogom tudni szoktatni magam erről a megoldásról.

Minden kedves régi és új olvasónak jó szórakozást kívánok az összes Osmosis-novellához, bármelyik is végezzen az élen a szavazáson!