Holtverseny
Idegesítő ez a pittyegés. Hol vagyok? És miért nem tudom kinyitni a szemem? Vagy már kinyitottam, de mégse látok semmit? Megvakultam? Mi a fene történik itt?
– Halló!… Hallllóóóóóóóóó!!! Megvakultam! Segítsenek!
Az lehetetlen, hogy ezt a kiáltást ne hallja meg senki! Hát ordítok, mint állat, és közben hallom, hogy itt motoszkálnak mellettem!
– Hahhóóóóóóóóóóóóóóó!!!
Várjunk… Lehet, hogy be van kötve a szemem. Mittudomén… megsérült a balesetben. És hiába nyitom ki, vagy hiába érzem úgy, hogy kinyitottam, ez kicsit sem igaz.
Na ne. Hagyjuk a pánikot. Csak nyugalom. Elemezzük ki szépen a helyzetet, ahogy tanították. Semmi pánik. Csak nyugalom. Tehát:
Nem látok semmit. De hallom, hogy mi folyik körülöttem. Illatokat is érzek. Tapintani nem tudok, mivel egyáltalán nem mozdul a…
Bazmeg, egyáltalán nem mozdul semmilyen testrészem.
Oké, oké, nyugalom. Haladjunk sorban. Látni nem látok, de hallok, illatokat is érzek, tapintani nem tudok… Mi a faszom az ötödik érzék?
Az ízlelés… Annak most semmi jelentősége. Érzek valami fémes ízt a számban, de ezt most hagyjuk. Koncentráljunk az ordibálásra…
– Halllóóóóóóóóóó!!!!!!!!!!!!
Hát vannak körülöttem emberek! Hallom, ahogy valami kibaszott fémes szarokat ütköztetnek egymáshoz! Mi a kurva anyjukért nem hallják, hogy én teli torokból ordítok?
Kimentek.
Itt hagytak.
Basszák meg ezt a rohadt csendjüket! Basszák meg! Hát jöjjenek már vissza segíteni! Nem igaz, hogy nem hallják, ahogy üvöltök!
Húha! Igen érdekesnek ígérkezik ez is!
És csak halvány remény él bennem, hogy happy enddel fog majd végződni …