A számolás joga

A cím sugallatával ellentétben nem a nagy sikerű amerikai film kritikája fog itt következni, annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem vagyok filmkritikus. Arról nem is beszélve, hogy a saját számaimról szeretnék szót ejteni, nem nagy sikerű amerikai filmek számairól.

Alaphangként hadd adjam meg Imre barátunk hozzászólásának részletét, mely szerint tudomásul kéne vennem végre, hogy csupán néhány olvasót érdekel az Osmosis, és ennek megfelelően kellene viselkednem.

Kedves Imre! Ha az volna a helyzet, hogy az Osmosis csak néhány olvasót érdekel, akkor esküszöm neked mindenre, ami szent, hogy olyan kussban lapulnék itt, a szájbertérnek eme rejtett zugában, hogy akkora lapulást még ember nem látott, legfeljebb néhány olyan személy, aki hivatásszerűen vezet úthengert, és ütött már el véletlenül nyulat.

Csakhogy nem ez a helyzet. És ehhez lentebb hozok néhány releváns adatot, de mindenekelőtt hadd szögezzem le:

nem az a baj, hogy kevesen olvassák az Osmosist, hanem az, hogy az olvasók mintegy 95 százaléka teljesen passzív.

Az én problémám pedig az (mármint azon túl, hogy egy túlérzékeny, hisztis, bipoláris, nárcisztikus faszfej vagyok, vagy mondj rám bármit, amit akarsz), hogy ha megveszek, se tudok olyan megoldást kitalálni, ahol az általam mindennél többre becsült aktív olvasói réteg kap meg mindent, a passzív tábor meg csak a morzsákat. Nem tudok ilyen megoldást!

Hát ezért van az, hogy többé (vagy legyünk óvatosabbak: belátható időn belül) nem fog megjelenni ingyenes Osmosis-fejezet a honlapon. Ha lesz még valaha folytatása az Osmosisnak (márpedig én azon leszek, hogy legyen, az utolsó leheletemmel is írni fogom, bár ez kurva nagy képzavar, hacsak időközben fel nem találják a lehelettel működő tollat vagy a halálhörgéssel stimulálható billentyűzetet), az csakis papír alapon, nyomtatott könyv formájában fog megvalósulni.

És most nézzük a számokat!

Az Osmosis első hét kötete szerepel a Google Play Books ingyenes kínálatában, az összesített olvasási adatok átlépték a négyezres számot. Részekre bontva: az 1. kötet a mai napon kereken 800 olvasással áll, az 5. kötet pedig 601-gyel. (Ez egyébként azt jelenti, hogy a sorozat úgynevezett megtartási aránya 75 százalékos, azaz a sorozat első kötetét elolvasók közül négy emberből három kíváncsi volt a folytatásra is. Nincs olyan összehasonlítás, amely szerint ez ne lenne jónak mondható.)

A saját honlapomról nem is hozok letöltési adatokat, mert itt nincs olyan eszközöm, amellyel ki tudnám védeni az úgynevezett botok letöltéseit (laikusok kedvéért: tehát amikor nem ember, hanem egy internetes keresőrobot gyűjtögeti a pdf, epub és egyéb fájlokat), de a Google Play Books esetében feltételezhető, hogy létező személyek az olvasók. Már csak azért is, mivel az olvasások 87 százaléka magyarországi IP-címről valósul meg, további 10 százalék is feltételezhetően magyar olvasókat jelent (környező országok plusz Németország, Nagy-Britannia stb.) és csak 3 százalék marad Indonéziának, az USA-nak, Mexikónak, Új-Zélandnak és társainak.

De ez mind nem érdekes olyan szempontból, hogy mit mutatnak az értékelések.

Imre! Kapaszkodj meg! A Google Play Books-on nincsen olyan Osmosis-kötet, amelyik az ötcsillagos rendszerben 4,9-nél kevesebbre értékelt. A hétből három ötös, a maradék négy pedig 4,9-es. Ez bárki számára elérhető és ellenőrizhető adat. Ugyanígy a Moly pont hun, Magyarország legnagyobb könyves portálján is jól áll az Osmosis projekt, már ami a százalékokat, a csillagozásokat és a véleményeket illeti.

Mindezt azért hozom ide, hogy aláhúzzam: az Osmosis nem szerintem jó, hanem az olvasók szerint is.

Imre! Ha az olvasóknak nem tetszene az Osmosis, de én minden héten azon vergődnék, hogy tessék már kicsit segíteni a projektet, akkor előbb-utóbb eljönne az a pillanat, amikor önkéntes nyúlként én feküdnék annak a bizonyos úthengernek az első futóműve alá. Mert rájönnék, hogy érdemtelenül kérek bármiféle segítséget. Csakhogy itt tudod, miről van szó?

Elmondom.

Amikor kitaláltam pár hete az aktivitásmérőt, akkor az történt, hogy az összes, de összes mérőszámom bezuhant. Ezt egyszerűen nem tudom másképp értékelni, mint úgy, hogy az a bizonyos 95 százalék azt üzente nekem: „ne vergődjél már, hülyegyerek, írjad megfele a történetet, minket meg hagyjál békén, hiszen ez nekünk JÁR!”.

Na, ettől szakadt el a cérna nálam az ezerkettőszázadik napon, és ekkor mondtam azt, hogy itt tovább ingyenes FŐ történet nem lesz. Titkok erdeje ingyen nem lesz. De amilyen rohadék vagyok, azért még létrehoztam az Osmosis-novellák formátumot, hogy legyen ingyenes olvasnivalója továbbra is a honlapomra látogató olvasóknak.

Oké, Imre, nem vagyok én Grál-lovag, csak egy lapos nyúl vagyok az úthenger alól hörögve, de tudsz nekem mondani egy másik olyan írót, aki 1200 napig türelemmel viselte azt, hogy pont azok szívatják (95%-ban), akiknek ingyen ír?