A Kowalski és Társa cég bevonult az étkezdébe, hamburgert és sültkrumplit rendeltek kólával, de nem tudták nyugodtan elfogyasztani ebédjüket, mert beléjük kötött egy tagbaszakadt teherautósofőr.
– Mit bámulsz, te halszemű?! – szólította meg Johnt azzal a fajta szívélyességgel, amelynek nyomán az embernek leginkább életbiztosítást kötni támad kedve.
Szó ami szó, a felbőszült kamionosnak tulajdonképpen minden oka megvolt a sértődöttségre, hiszen John megérkezésük óta egyfolytában meresztette rá a szemét. Viszont azt is meg kell állapítanunk, hogy erre feltétlenül ürügyet szolgáltatott a nagydarab fickó, aki fölöttébb feltűnő jelenség volt. Első látásra pusztán kopasznak nézte az ember, azonban tüzetesebb szemrevételezés után kiderült, hogy a fickónak az összes többi szőrzet is hiányzik a fejéről. Nem elsősorban a szakállra és a bajuszra gondolok, ezeknél jóval szokatlanabb, hogy szemöldökkel és szempillával sem rendelkezett, sőt, a karján sem lehetett felfedezni egyetlen árva szőrszálat sem. (S hogy más testtájain is ugyanez volt a helyzet, az már tényleg csak legintimebb nőismerőseire tartozik.) Néhány éve ugyanis – kezdeti stádiumban lévő rákbetegsége miatt – olyan gyógykezelésben részesült, amelynek sajnálatos mellékhatásaként szűnt meg a bőre bárminemű szőrzetet termelni.
Természetesen magam sem tartom udvarias dolognak az ilyen szerencsétlenül járt embertársaink megbámulását, már csak azért sem, mert viszonylag ifjú korom ellenére jómagam sem tartozom a kifejezetten dús hajúak táborába, és akkor még visszafogottan fogalmaztam. Ámbár szemöldökkel és szempillával egyelőre még rendelkezem. Sőt, életem lustább periódusaiban – amelyek ritkán haladják meg az évi hétnyolc hónapot – néha még jelentős borostát is szoktam viselni. (Hogy más testtájaimon mi a helyzet, az pedig már tényleg csak legintimebb nőismerőseimre tartozik.) Azonban úgy érzem, egy demokratikus államban ennyi védelem mindenképpen megillet egy regényhőst a szerző részéről.
No de épp ideje, hogy visszatérjünk a cselekményhez, hiszen nyilván a kedves olvasó is kíváncsi már arra, hogy John Smily, ez a furcsa modorú, mindent szó szerint értelmező ember mit válaszolt a teherautósofőr provokatív megnyilatkozására:
– Nem vagyok halszemű – cáfolta az elhangzottakat tárgyilagosan hősünk. – A halaknak ugyanis nincs szemhéjuk, nekem pedig van, láthatja, hogy mennyit pislogok…
– Sokkal többet is fogsz te pislogni – vágott közbe az óriás –, ha kétszer-háromszor belemaszatolok a képedbe!
Ezt a feltételezést a kopasz fickó asztaltársasága igen kedvezően fogadta. A kalandra éhes kamionosok érdeklődve körülvették a Kowalski és Társa cég egyre ijedtebb tagjait.
A helyzet már éppen kezdett tettlegességig fajulni, amikor a kis lengyel megdöbbentő bejelentéssel próbálta megfordítani a közhangulatot:
– Nézze, kedves uram! A barátomnak csak azért akadt meg magán a tekintete, mert egy olyan embert lát önben, akin mi képesek vagyunk segíteni. Ha meg nem sértem, önnek szemmel láthatóan némi hiányosságok tapasztalhatóak a fején…, de nyugodjon meg!…– fogta le két kézzel a fickó ütésre lendülő hatalmas öklét – …ez az orvostudomány mai állása szerint meglepő hatékonysággal gyógyítható. Azért is bátorkodom egy olyan alkut javasolni, hogy ha néhány percre kezelésbe vehetjük uraságod problémás bőrfelületeit, kisebbfajta csodát fogunk művelni. Garantálom, hogy ön egy fél óra múltán serkenő hajzattal és egyéb szőrzetféleségekkel fog rendelkezni. De ha ez mégsem lenne így, hajlandóak leszünk kifizetni a számlájukat. Sőt, akár nyugodtan meg is verhetnek minket.
A bejelentés utolsó mondatait döbbent csend, majd hatalmas üdvrivalgás követte. Úgy látszott, hogy az orvostudomány jelenlegi állása nem ragadtatja túlzott optimizmusra a derék kamionsofőröket, legalábbis ami a hajnövesztést illeti. Erre abból lehetett következtetni, hogy a baseballsapkás fickók jelentős volumenű italrendelést adtak le a pultnál. A tulajdonos aggódva mustrálgatta a sörkészletét, mert nem volt egészen biztos benne, hogy jelen fejlemények alapján a raktáron lévő mennyiség kitart-e a következő napon esedékes szállításig.
